FőképKiadó: Decca / Universal Music
Kiadás éve: 2006
Kategória: klasszikus, egyéb

Jégbalett? Érdemes vajon egy klasszikus táncdarabot a jégre vinni, vagy az egész csak humbug, fából vaskarika?
Hiszen a jégtáncról, különösképp pedig a páros vagy egyéni műkorcsolyáról inkább az akrobatika jut hirtelen az eszembe, hiába tudom jól, hogy ebben a műfajban a művészi érték (az artistic merit) éppúgy hozzájárul a helyezéshez, akár a technikai kivitelezés.
Mégis. Igazán művészet ez?

Arra jól emlékszem még, hogy a Regőczi–Sallay jégtánc-páros regnálásnak idején, amikor az egész ország az oroszok trónfosztásáért szurkolt, telente folyton Salchowok, dupla Lutzok és Axelek, tripla Rittbergerek cikáztak az éterben, mégsem untunk bele soha a televíziós közvetítésekbe.
És arra is, hogy nemcsak itthon, de világszerte is mindenkit lenyűgözött az endékás Katarina Witt kecsessége, technikája, és szuperlatívuszokra ragadtattak nem elhanyagolható egyéb bájai.
Olyannyira, hogy a Ronin című, kivételesen jól sikerült film Natacha Kirilováját – akiért egy egész város a sportcsarnokba vándorol –, úgyszintén mindannyiunk Katarinája alakította.

Kell lennie tehát valami ellenállhatatlanul csábítónak a jégre adaptált táncban, balettekben, máskülönben az egész hamvába holt kísérlet maradna.

Azt jó ideje tudjuk már, hogy van valami szörnyetegszerű a spicc-cipőkben, amikor járás közben funkciótlanul lefegnek az amúgy isteni lábakon, vagy amikor a lábujjhegyre támaszkodó, lefeszített rüsztről leereszkedvén félúton törnek-botlanak.
Ennél pedig csak egyetlen otrombább dolog létezik: a korcsolyacipő, a maga mázsás terhével, és Törpilla-papucs-szerű dudorodásával. Az amúgy is szétzúzott illúzión már csupán az ronthat tovább, ha a trikót (harisnyát) egyszerűen ráhúzzák erre az ormótlan monstrumra.

A szép ívű, szakadatlan mozgás-forgás, a folyton mosolygó arcocskák, a szilaj férfitánc, a lélegzetelállítóan nehéz emelések, dobások, halálforgások sora valamiképp mégis kárpótol mindenért.
Tényleges művészetté áll össze a rövid kűrök egymásutánja, melyeket Csajkovszkij briliáns zenéje, no meg a jól ismert mese kissé átformált cselekménye fűz össze egységes egésszé.

Azzá a mesévé, melynek legfőbb tanulsága, hogy ha a szomszédunkban gonosz boszorkány lakik, ne felejtsük el meghívni leányunk keresztelőjére, ám ha mégis elfelejtenénk, semmiképp se fogadjunk el tőle gyanús ajándékot, különben jócskán megjárhatjuk, és száz évig szendereghetünk dermedten, egy arra tévedő, rettenthetetlen királyfi megmentő csókjára várva.

Vidám, látványosan szórakoztató, kissé cirkuszszerű esztrádműsorrá lett tehát a jégen az eredeti klasszikus balett, de arról már leningrádi (ma Szentpétervár) szemeszterem során meggyőződhettem, hogy az oroszoknak a vérében van a könnyed, de bravúros táncelemeket igénylő szórakoztatás.
Európa (vagy inkább a világ) nyugati fele pedig ámulva élvezheti, önfeledten vigadva fogadhatja be a pezsgővel felszolgált kaviárhoz és ínyenc halfalatokhoz hasonlatos fogást.

Előadják:
Inna Volianskaya – Auróra hercegnő
Valery Spiridonov – Királyfi
Ilona Melnichenko – Orgonatündér
Olga Volozhinskaya – Carabosse
Stanislav Voituk – Florestan király
Tatiana Voituk – Királyné

The Russan All Stars

Russian Smyphonis Orchestra
Yevgeny Svetlanov – karmester

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang. LPCM Stereo; DD 5.1
Kép: NTSC 16:9