FőképKi gondolta volna az első Kistehén album hallatán (akkoriban még Zene a nyulaknak néven futott), hogy ez a zenekar idáig fog jutni? Hogy Magyarország egyik legjobban táncolható muzsikáját fogja játszani?
A Sziget fesztivál legendásan idióta beharangozó-dala után („Én a kis tehén, ülök a fa tetején...”) az egész csak egy jó poénnak tűnt. Aztán megjelent az első nagylemez A kis tehén címmel, melynek nótái a Sziget főcímdalához hasonlóan nonszenszek és szemtelenül idióták voltak.
Bár már akkor is megvolt a sajátos zenei világ, nagy szerepet kapott például a tangóharmonika, még tánczenéről szó sem volt, és azt a lemezt inkább Kollár Klemencz László elvetemül szövegei miatt szerettük.

A második album, a Csintalan már Kollár Klemencz Laci és a Kistehén Tánczenekar név alatt jelent meg, és már sokkal táncosabb jellege volt. Az igazán nagy sikert a „Szájber gyerek” című slágernóta hozta meg, ami a maga kétnegyedes, umca-umcás, sramlis lüktetésével koncerteken garantáltan mindenkit táncra perdített, és még ma is táncra perdít.
Egyébként az egész albumon már egy sokkal kiforrottabb hangzás uralkodott, sokkal inkább volt a zene zenének mondható, mint az első kiadványon, amire gyereksíráson keresztül („Kata”) rajzfilmnyulak zsivaján át („Jimi Hendrix gitározni tanítja a nyulakat a mennyországban”) mindenféle kísérlet felkerült.

2006 végére elkészült a várva várt harmadik nagylemez, amely Szerelmes vagyok minden nőbe címmel került fel a lemezboltok polcaira. Kétségek nélkül mondhatjuk, ez az eddigi legjobb album Kollár Klemencz Lászlótól és gárdájától.
A borítón most már csak a Kistehén Tánczenekar van feltüntetve előadóként, tehát a banda neve teljes átalakuláson ment keresztül a Kistehén megszületése óta.

A zene egyszerűen pazar, a hangzás kétségtelenül mostanra forrott ki teljesen. A korongon szereplő tizenöt nóta legnagyobb része kétnegyedben vagy háromnegyedben íródott, tehát umca-umcákból és umcaccákból ez a lemez sem szenved hiányt, persze néhány négynegyedes dal is helyet kapott az anyagon.
A szövegek a korábbi munkákhoz hasonlóan elborultak. Egyébként a szövegeket Kollár Klemencz László mintha egy öt éves gyerek agyával ötölte volna ki, nem igazán törekedett a rímek pontosságára és nem nagyon ügyelt a szótagszámokra, csak azt írta, ami jött.

A számos sületlenség mellett pedig meglepő igazságokat mond ki teljesen spontán. A zene mellett ez a szövegi világ is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy nagyon szeressük a Kistehén Tánczenekar új lemezét.

Az „A szája íze” című nóta rögtön egy igen erős kezdés. Háromnegyedes lüktetése rögtön magával ragad, dudorászó refrénje bogarat ültet a fülünkbe, elgondolkodtatónak tűnő szövege pedig hozza a szokásos Kistehén-formát.
A történet egy benzinkúton játszódik, ahol valami történik, két férfinak keserű a szája íze, és akkor még nem beszéltünk a pénztáros kisasszonyról. Perfekt zene érdekes szöveggel.

A „Ha én egyszer nagyon megöregszem” egy umca-umcás sramli, a zenéhez illő, népdalszerű, búslakodó dalszöveggel. Ki gondolná, hogy a nagyvárosban ilyen muzsikával is meg lehet táncoltatni a fiatalokat?

A négynegyedben íródott „Most mi van?” című szerzemény egy égető kérdést vet fel, és azt meg sem próbálja megválaszolni. A sramlis lüktetés itt is megvan, a tangóharmonika pimaszul nyomja a háttérben, míg Kollár Klemencz László dudorászik és néha felteszi az ominózus kérdést.

A címadó „Szerelmes vagyok minden nőbe” refrénje, miszerint „Szerelmes vagyok minden nőbe, csak azt nem tudom, hogy kibe...” ismét mérsékelten elgondolkodtató. A szolid verze-részek után a fiatalok rendesen kitombolhatják magukat a húzós, elektromos gitáros refrén alatt.
A nótákban egyébként elő-előmerészkednek olyan cigány népzenei elemek, mint a kannázás, illetve a szájbőgőzés. Ebben többek között az Ando Drom zenekar van a banda segítségére.

A „Míg nyelveden a csoki” egy lassú, szelíd dal, melynek szövege, habár nem igazán mondható mély értelműnek (vagy mégis? ki tudja...), mégis megindít valamit az emberben. „Míg nyelveden a csoki olvad, nehéz lett a kerítés, halott horgász ingére csuka árnyéka száradt...”. Szép.

A „Virágok a réten”-ben ismét előbújik a cigány népzene. Gitár-reszelés, pergő kannázás, ütemes szájbőgőzés, gyerekkórus, tehát minden megvan, ami kell. A gyerekes és enyhén bárgyú szöveget egyszerűen nem lehet nem szeretni.

A „Ne engedj el sohasem” egy gyors tempójú, sramli-beütésű szerelmes nóta, aminek a címe teljes egészében magába foglalja a mondanivalóját. A pofátlanul egyszerű szöveg ismét lenyűgöző, érezzük, hogy nem kéne meghatódnunk, de nem bírunk ellenállni.

A „Gyere kislány suksukolni” a csajozás egy másik típusára világít rá. Egyszerű és szókimondó, mindeközben pedig a szöveg teljes mértékben tűri a nyomdafestéket. Ez a nóta olyan nélkülözhetetlen mondatokat tartalmaz, mint a „Hadd aludhassak végre nálad”, vagy a „Váltsuk egymást most valóra!”.

A „Gyom nyomja az agyam” egy amolyan mulatós-köntösbe bújtatott iskolai magyarázkodás, hogy tulajdonképp miért is nem tudjuk az anyagot. A kedvencem a „Tanár néni kérem, az éjszaka bekaptam a bagolycumit...”, aminek, akárhogy is vizsgálom, abszolút semmi értelme nincs.

A „Csámborgó”-ról csak ennyit: „Kimegyek a piacra, veszek egy mikiegér figurát. Aztán veszek egy szalámit, és ráragasztom a mikiegér figurát”. Akinek ilyesmi eszébe jut, az biztosan nem egészen épelméjű.

Az „Anyu meg én” egy megható dalocska, melyben kivételes alkalommal nem Kollár Klemencz László énekel. A szövegért ismét egyszerűen meg lehet bolondulni.

A „Mintha...”, hasonlóan az előző (és a következő) szerzeményhez, kellemes tempójú, lágy és elmélkedős. Igazán kellemes hallgatnivaló, nem kell rá igazán figyelni, hogy élvezzük. Elég, ha csak a háttérben zümmög, és rögtön jól vagyunk.

Az „Az ég ha kék” ismét egy vizenyősebb, „álmodozósabb” szerzemény, az előző kettőhöz hasonlóan. Zeneileg és szövegileg is teljesen rendben van, egy rossz szavunk nem lehet hozzá.

A „Lassan jó”, címével ellentétben egy igen gyors, pattogós nóta kétnegyedes, umca-umcás lüktetéssel és figyelmeztető szöveggel felszerelve. Garantáltan a Kistehén-koncertek egyik legnépszerűbb száma lesz.

Az utolsó „Nyulak eszkimóban” című dalban előjönnek a nyulak, ahogyan már számos Kistehén-dalban előjöttek a zenekar korábbi korongjain. Abszurd, dudorászós, finom kis háromnegyeddel zárul tehát ez az új lemez. ”Aztán maguktól ágyba kerülnek, én a számba jeget dugok, hidegre hideget fújok, reggel felöltözök és ideköltözök.”

Ez az album a Kollár Klemencz László és vele együtt a Kistehén Tánczenekar eddigi legnagyobb dobása. A lemezen mind a zenék, mind a szövegek fantasztikusak, a számok hemzsegnek a jobbnál jobb ötletektől, és a legfontosabb az, hogy az egész abszolút EGYEDI, mint zenei, mint szövegi értelemben.
A Kistehén Tánczenekar alternatív sramlizenét játszik, egy olyan zenét, ami valós riválisa a magyar alternatív szcéna többi neves bandájának.

A szövegek egyszerre mondanak valamit és semmit, egyszerre szólnak valamiről és semmiről. A legtöbbször magam sem tudom eldönteni, hogy szól-e ez valamiről, vagy nem, de ez nem is igazán fontos. Mindenesetre valamit megmozdítanak bennem, és ez jó érzés. És ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül.

Az együttes tagjai:
Dobrogi Péter – gitár, vokál
Farkas Harcsa Róbert – tangóharmonika, pianino, hegedű
Kiss Sándor – basszusgitár, vokál
Kollár Klemencz László – ének, gitár
Lehoczki Károly – dob
Nádasi Sándor – ritmushangszerek, szájbőgő, vokál

Közreműködők:
Újhártányi Sváb Party
Ando Drom

A lemezen elhangzó számok listája:
1. A szája íze
2. Ha én egyszer nagyon megöregszem
3. Most mi van?
4. Szerelmes vagyok minden nőbe
5. Míg nyelveden a csoki
6. Virágok a réten
7. Ne engedj el sohasem
8. Gyere kislány suksukolni
9. Gyom nyomja az agyam
10. Csámborgó
11. Az anyu meg én
12. Mintha…
13. Az ég, ha kék
14. Lassan jó
15. Nyulak eszkimóban

Diszkográfia:
A kis tehén (2002)
Csintalan (2004)
Szerelmes vagyok minden nőbe (2006)