FőképUgyan vannak zeneművek, amiket mániákusan gyűjtök az összes létező előadó „tollából”, néha mégis megcsömörlök.
Kinek kell még egy szonátagyűjtemény Beethoventől?
Szimfóniakollekció Mozarttól?
Egy kitudjahanyadik h-moll mise Bachtól?

Persze értem én, mindig vannak új tehetségek, akik nyilvánvalóan a kötelező - és mindig sikeres - darabokhoz nyúlnak, de a klasszikus zene nem egy monolitszobor, hanem élő, lélegző, állandóan mozgó valami, amit nem szabad csak magában értelmezni.
Emiatt vártam a szokottnál is nagyobb érdeklődéssel a The Waltz című albumot, mert végre, végre valami újat ígért. Olyat, amit sem részleteiben, sem egészében nem hallottam még.

Ahogy Charlie Parker hatott egy egész generációra, ahogy Coltrane máig hat, ahogy Ella Fitzgerald öröksége az idők végeztéig inspiráció énekesek számára, úgy a klasszikus zene is tele van hatásokkal - illetve csak hatásokkal van tele.
Hogyne, tudjuk, hogy Mozartra hatott Bach és Haydn, és érdekes is elemezni az adott műveket ebből a szempontból, de mi van a Kelettel meg a Nyugattal? Pláne egy olyan korban, amikor a hatások sokkal érdekesebbek és különlegesebbek voltak?

A Concerto Köln német, régi zenét játszó zenekar, valamint a Sarband nevű török és még hat nemzet zenészeiből álló csapat négy éve adta ki első közös albumát Dream of the Orient címmel, és most ismét összeálltak, hogy valami teljesen unikálisat alkossanak.

Tudjuk jól, Mozartra a török zene (kultúra?) nagy hatással volt, igencsak foglalkoztatta a fantáziáját. Ne menjünk tovább a híres „Török induló”-nál vagy A szöktetés a szerájból című operánál.
Jó, Mozartnak volt egyfajta elképzelése, talán még némi személyes tapasztalata is a török zenét illetően, de ez csak egy irányba működött? A fenéket. A török világi és vallásos zeneszerzők éppen annyira keresték és áhították az újat, mint mondjuk Mozart. Vagy Gluck.
A Dream of the Orient ezt járta körbe, a két együttes most azonban kiterjesztette - vagy éppen leszűkítette - nyomozását egy adott táncra, a valcerra.

A végeredmény szimplán elképesztő és lenyűgöző. A két kultúra számomra nagyon meglepő módon sokkal jobban hatott egymásra, mint azt sejtettem, vagy a könyvekben olvastam, iskolában tanították. A két kultúra zenészei szinte remegő kézzel várták a kottákat, hogy lássák: a másik mit csinál.

A The Waltz nagyszerű utazásra hív. Megmutatja a valcer kialakulását, utazását az Ottomán Birodalomba, majd vissza. Hatás, beépítés, átdolgozás, visszacsatolás.

Az Ottomán Birodalom a 18. században ha nem is tárta ki kapuit, mindenestre nyitott a nyugat felé.
Fontosak voltak a nyugati kultúra értékei, eredményei, amiket aztán vagy saját kútfőből, vagy felső körökből származó bátorítás révén a vallásos és világi zeneszerzők beépítettek saját kompozícióikba - nemegyszer olyan, látszólag mérhetetlenül idegen formába, mint a dervisek őrült forgása.
Meglehetősen pikáns hallani a könnyed nyugati táncmuzsikát felhangzani ilyen, mélyen vallásos környezetben, de éppen erről beszélünk. Az a kultúra, amelyik nem tanul a másiktól, belterjessé lesz, elgyöngül, és önálló alkotásra képtelenül elsorvad.

A Concerto Köln és a Sarband óriási érdeme az, hogy megmutatja: nemcsak nyugati zeneszerzők között működött a hatás-kölcsönhatás elve, hanem Kelet és Nyugat között. Egyik kultúra sem önálló sziget, amely képes érdemben fejlődni önmagában.
A két együttes valóban forradalmi újítása az, hogy egymás mellé rendezi a kor török és nyugati zeneszerzőit Mozarttól Beethovenen át Straussig, így érzékeltetve: egymás részei vagyunk. Nem élhetünk egymás nélkül, a másik hatásai nélkül.

Egyszóval: le a kalappal a Concerto Köln és a Sarband zenészei előtt, akik ezt a csodát ráadásul korhű hangszereken, virtuózan és ihletetten adják elő. A hallgatót pedig partnerként kezelik, nem nézik hülyének, nem magyarázzák túl a dolgokat.
Ők csak egymás mellé teszik az érintett műveket; hadd jöjjön rá mindenki a hatásokra, kölcsönhatásokra, s a CD-hez mellékelt füzetben is inkább útmutatást adnak, semmint megoldást, és ezáltal már-már interaktív az élmény, közös a nyomozás, egyedülálló a kaland.

Közreműködők:
Concerto Köln
Sarband

A lemezen elhangzó felvételek:
1. Mozart: Sechs Deutsche Tänze K. 571 / German Dance No. 6 & Coda
2. Introduction
3. Efendi: Yine Bir Gül-Nihâl (Semai) (Once Again a Young Rose)
4. Mozart: Sechs Deutsche Tänze K. 571 / German Dance No. 1
5. Efendi: Bülbül-I Hos Nevâ (Semai) (Beautifully Singing Nightingale)
6. Mozart: Sechs Deutsche Tänze K. 571 / German Dance No. 2
7. Mozart: Sechs Deutsche Tänze K. 571 / German Dance No. 3
8. Mozart: Sechs Deutsche Tänze K. 571 / German Dance No. 4
9. Introduction
10. Mozart: Sechs Deutsche Tänze K. 571 / German Dance No. 5
11. Introduction
12. Efendi: Bir Verd-I Râ ’nâ (Semai)
13. Lanner: Pesther-Walzer Op. 93 (Pest Waltzes)
14. Efendi: Sevdim Yine Bir Nev-Civân (A Youth I Loved Again)
15. Lanner: Die Osmanen, Op. 146 / Walzer Nos. 4 & 5 (The Ottomans)
16. Introduction
17. Cantemir: Nevâ Semai
18. Beethoven: Zwölf Deutsche Tänze Woo 8 / German Dance No. 3
19. Cantemir: Rehavî Semai
20. Beethove: Zwölf Deutsche Tänze Woo 8 / German Dance No. 9
21. Cantemir: Rehavî Semai
22. Beethoven: Zwölf Deutsche Tänze Woo 8 / German Dance No. 10
23. Strauss: Kettenbrücke-Walzer Op. 4 (Kettenbrücke-Waltzes) / Nos. 1-3 Strauss
24. Introdution
25. Efendi: Dördüncü Selâm (Fourth Selâm) From Ferahfezâ Mevlevî Âyîn
26. Aga: Son Pesrev
27. Efendi: Son Yürük Semai
28. Introduction
29. Beethoven: Zwölf Deutsche Tänze Woo 8/German Dance No. 12 & Coda Diszkográfia:

Diszkográfia:
Dream of the Orient (2003)
The Waltz: Ecstasy & Mysticism (2005)