FőképJó ideje foglalkoztat már, hogy a tagok zenei egyéniségéből fakadó jellegzetességeken kívül mi az, ami egyedi összetevőként meghatározza a Deftones másokéval lényegében összetéveszthetetlen hangzását, a válasz azonban mindig elkerült.

Legújabb, furcsa asszociációktól izgalmas című albumukon, mint várhattuk, ugyancsak kivétel nélkül felfedezhetjük a korábban is nyilvánvaló hatásokat, a Faith No More klasszikus crossover metal-jától („Rapture”, „Rats! Rats! Rats!”) egészen a Cure depresszív-gótikus rockjáig („Cherry Waves”), de a rejtett komponens elsősorban nem ezekben a számokban volt keresendő.

A végső megvilágosodást az albumnyitó „Hole In The Earth” hozta. A titkos alkotóelem a U2 anarchisztikus, agresszív, nyers, mégis kissé magába forduló rockzenéje, és mindenekelőtt Bono alig észlelhetően elnyújtottságra hajló énekstílusa.

Sokkalta kardinálisabb kérdésnek tetszhet azonban, hogy képes-e a megújulásra ez a pionír nu-metal formáció?
A műfaj csillaga ugyanis mintha leáldozóban lenne, legalábbis ami a komoly piaci erőt képviselő mainstream zenekarokat illeti. A Linkin Park például lassan négy éve nem állt elő semmi értékelhetővel, és a Korn is csupán egy koncertbe oltott ritkaságválogatás albummal hozakodott elő.
Persze a hallgatás lehet a viharos visszatérések előtti csend is, de tény, hogy a nagy nevek közül egyedül a Deftones jelentetett meg idén kellően ütős lemezt.

A válasz ennek ellenére nem lehet határozott igen vagy nem.
Aki kedveli ezt a fajta, elektronikával dúsított, néhol azonban üvöltős-hörgős, ereszd-el-a-hajam metált, az nem csalódik az új albumban sem. Sőt. Sőt!
Aki viszont folyton valami egészen elementárisat vár el kedvenceitől, lehet, nem fogja megkapni azt, hiszen a banda korábbi produkciói között nem egy határozottan keményebb, elvontabb, lehangolóbban felkavaróbb - egyszóval jobb valamiképp.

Mégis, mindennek ellenére is szívesen hallgatom az új lemezt, amely kissé olyan hatást gyakorol ránk, mint amikor az ember szilveszteri másnaposságtól kábultan kódorog a fagyos utcákon, és egy sikeres elcsusszanás után, fejbekólintón elterül a földön.
Nem kell ide drog vagy alkohol, elég átadni magunkat a Deftones-dalok pszichedelikus-gyomorszorító-felszabadító hangulatának, és átélhetjük a pokol tornácáról visszatérő bűnös perzselő megtisztulását.

Az együttes tagjai:
Abe Cunningham - dob
Chi Cheng - basszusgitár
Chino Moreno - ének, gitár
Frank Delgado - billentyűs hangszerek, szemplerek
Stephen Carpenter - gitár (felhúrozott hangszerek)

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hole In The Earth
2. Rapture
3. Beware
4. Cherry Waves
5. Mein
6. U.U.D.D.L.R.L.R.A.B., Select, Start
7. Xerces
8. Rats! Rats! Rats!
9. Pink Cellphone
10. Combat
11. Kimdracula
12. Riviere

Diszkográfia:
Adrenaline (1995)
Around The Fur (1997)
White Pony (2000)
Deftones (2003)
B-Sides & Rarities (2005 - válogatás)
Saturday Night Wrist (2006)

Kapcsolódó írások:Deftones koncert, Petőfi Csarnok, 2006. június 26.
Interjúkísérlet Stephen Carpenter és Chi Cheng Deftones tagokkal