FőképA tavaly alakult Vad Virágok Könyvműhely első, minden ízében profi kiadványával (Odegnál Róbert A hívó) még az érettebb közönséget célozta meg, az idei kötet azonban már szélesebb olvasóréteg számára jelenthet örömet.
Stan Sakai világhírű képregény-sorozatának nyitódarabja alapvetően komoly szamurájtörténet, egy kis, de annál fontosabb csavarral azonban a fiatalabb érdeklődők figyelmét is felkeltheti.

A történet kezdetén Japánban, a XVII. század végén járunk, a frissen véget ért polgárháború korában, ahol a sógun még nem tudta megszilárdítani hatalmát, így anarchia sújtja az országot.
Ezen a földön bolyong a címszereplő, Usagi Yojimbo, az urát vesztett szamuráj (azaz rónin); gyökértelen, magányos figura, aki a harcos zarándokútjára lépett, hogy a beláthatatlan ideig tartó vándorlás során tökéletesíthesse szellemi és fizikai képességeit.

Mindössze egyetlen elemében különbözik a történet a hagyományos szamuráj-sztoriktól: a címszereplő, nevéhez hűen nem más, mint egy nyúl, így talán már az sem meglepő, hogy az őt körülvevő világban is fajtársakkal, illetve medvékkel, pandákkal, disznókkal vagy akár kígyókkal hozza össze a sors.

Stan Sakai 1984-ben indította útjára Usagi Yojimbo még ma is tartó meséjét: a jelenleg 20. köteténél járó szamuráj-krónika azonnal ismertté tette író-rajzoló atyját, továbbá elhozta a szerzőnek a nívós Eisner-, illetve Parents Choice-díjakat (utóbbit épp a fiatalabb közönség megcélzása miatt).

A valós szamurájról mintázott főhős kinti népszerűségéről tanúskodik, hogy nem csak kultikus C64-es program, de szerepjáték is készült az Usagi-világra alapozva, a nyúl vendégszerepelt a Tini Nindzsa Teknőcök (képregény- és rajzfilm-) sorozatában, valamint az alkotó elindított egy űrben játszódó, Space Usagi címre keresztelt mini-szériát is.

A kötet kerek tíz epizóddal vezeti be a nyúl-szamurájt a hazai olvasóknak: rövid, önállóan is élvezhető történeteket kapunk, melyek egyfajta comics-novellafüzérként, többnyire kizárólag a főhős alakján keresztül kapcsolódnak egymáshoz.

Lévén az egész sorozat hátterében a címszereplő vándorlása áll, ez a legkézenfekvőbb forma a kalandok elmeséléséhez: a rónin, ahogy halad előre magányos útján, különféle fogadókban, falukban fordul meg, ahol mindig valamilyen saját magát, vagy az aktuális közösséget érintő konfliktushelyzetbe kerül – és természetesen sehonnan nem távozik dolga végezetlenül.
Az életképek-jellegű történetben, ha úgy alakul, elbánik egy kobolddal, harcol nindzsákkal, megszabadít egy falut az azt fenyegető rémtől (vagy épp erőszakos bandától), vagy akár összetűzésbe kerül egy vak disznóval, és egy régi szerelem is keresztezi a sorsát.

Lévén az alapkoncepció egy alapvetően felnőtt-történet állatszereplőkkel való előadása, így bármennyire is erőszakos helyenként a cselekmény, nem vérzivatar fogadja az olvasót (különösen, hogy fekete-fehér munkáról van szó), a harcok ábrázolása kimondottan visszafogott, abszolút elfogadható a fiatalabb korosztály számára is.

A finom vonalakkal dolgozó rajztechnika az alapkoncepcióhoz illeszkedve inkább a karakterekre összpontosít: a képekért is felelős Sakai gondosan kidolgozott figurákkal népesíti be állatvilágát, a háttér esetenkénti elhagyásával, vagy csak vázlatszerű megmunkálásával inkább a szereplőkre hívja fel a figyelmet.
Ami pedig a történetet illeti: egyszerű, de tartalmas epizódokat kapunk, melyek alkalmanként csattanóval zárulnak, és itt-ott megkapó pillanatok gazdagítják az egyébként kedves, humorral átszőtt, de a felnőtt olvasóknak is minden további nélkül kellemes élményt nyújtó kötetet.

Újabb világhírű comics-figura debütált hazánkban, ami mindig öröm; az egyszerű, de igényes kivitelezés és a baráti ár ráadásul fokozottan ajánlott vétellé teszi az Usagi Yojimbot mindenki számára, akit kicsit is érdekel a rajzolt világ eddig hazánkban alig ismert szelete. A tartalmas kiadványt jövő tavasszal követi a folytatás, így még bőven van idő beszerezni ezt a rendhagyó rónin-képregényt.