FőképA jól sikerült kétkötetes felvezetés után, szinte már otthonosan érzem magam Pern világában, köszönhetően a megfelelő arányban adagolt fantasy és sci-fi elemeknek, no meg az átgondolt, egyéni hangulatnak.
De miként a zenekarok életében is a harmadik albumot mondják vízválasztónak (az első újdonságerejének farvizén még elevickél egy gyengébb folytatás, de harmadik alkalommal már csak az igazi tehetség lesz sikeres), úgy a könyvsorozatoknál is itt húzható meg a határ. Ettől kezdve vagy igazán sikeressé válik, vagy érdeklődés hiányában elsorvad.

Anne Inez McCaffrey (szül.: 1926. április 1.) esetében igazából arra voltam kíváncsi, vajon az eddigi „világmegmentős, de közben mégis ember vagyok, mert hibáim vannak” szálat viszi tovább, avagy változtat az eddigi irányon.
Nos, befejezvén a Sárkányének című könyvet, úgy vélem, jó érzékkel szakított az eddigi „hagyománnyal”, s két lépéssel közelebb lépett az önmaga teremtette bolygó lakóihoz. Ennek köszönhetően szünetet tartunk az amúgy érdekes, ámde hosszú távon az unalom veszélyét rejtő heroikus hétköznapokban (képzeljük el A Gyűrűk Urát még nyolc könyvben, na az már tényleg az elviselhetőséget feszegetné).

A nagyformátumú, tömegek életét befolyásoló események helyett ezúttal a lakott világ félreeső szegletével ismerkedünk, ahol kényelmes tempóban zajlik az élet. Itt, Félhold-tenger alagban minden a hagyományok betartásán alapul, erre a jelenlegi nagyúr (Janusz) a garancia, ugyanis már-már betegesen irtózik minden változástól, eltéréstől.

Ennek fényében érthető mélységes ellenszenve azon helyzet iránt, amit a hivatalból kirendelt hárfás halála, s főként utódjának hiánya okoz.
A hagyomány szerint egy napig sem élhet a közösség nélküle, hiszen az ő tiszte átadni minden, az élethez szükséges tudást a gyerekeknek, s nem utolsó sorban a megfelelő alkalmakhoz illő nóták előadása is rá vár (temetés, stb.).
A hárfás hiányánál már csak az dühíti jobban, hogy a céh által küldött utód megérkezéséig az egyetlen számba vehető jelölt nem más, mint saját lánya, Menolli. Botrány!

Mindenki jól figyelt ugye, eddig egy szó sem esik világmegmentésről, sárkányreptetésről és hatalmi politikáról. Na ez a hátralévő oldalakon sem változik majd.

A történet azokról a szerencsés és kevésbé örvendetes fejleményekről szól, ami a fent vázolt helyzettel kapcsolatosak, és meghatározzák a zenebolond fruska (még csak 15 éves) további sorsát.

Semmi extra nincs a Sárkányénekben, ellenben olvasatja magát, sőt mi több, menet közben nekem még az sem igazán tűnt fel, mennyi szerencsés véletlen alakítja a történéseket. Egy biztos, a világtól elzártan nevelkedett Menollinak még sok tapasztaláson kell átesnie, míg a tehetség mellé a tudást és a bölcsességet is megszerzi.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Sárkányröpte
Sárkányhajsza

Hárfásház-trilógia
Sárkányének
Sárkánydalnok
Sárkánydobok

Fehér sárkány