Rémségek könyve
Írta: Galgóczi Tamás | 2006. 11. 10.
Jó hír, hogy nem csupán magyarnyelvű sci-fi havilapunk van, hanem horrormagazinunk is. Ami azon túl, hogy a rémségek iránt érdeklődők számára nyújt rendszeres olvasnivalót, újságmellékletként DVD filmeket is megjelentet.
S nem utolsó sorban időről-időre novellapályázatot is meghirdet (már a harmadiknál tartanak). Jelen válogatásba a tavalyi év legjobban sikerült darabjai kerültek be, csupa ismeretlen hazai írástudó, akik saját rémségeiket vetették papírra.
A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a szerkesztőség négy tagja is jegyez egy-egy történetet a kötetben.
Van itt kérem minden, mint a búcsúban, az írások jól reprezentálják mi minden fér ma a horror címszó alá. Pokoltól kezdve, a természetfeletti gonoszságon át, egészen az emberi kegyetlenségig terjed az írások tartalma.
Ennek köszönhetően bizton állítom, mindenki talál kedvére valót köztük.
Külön kiemelném, hogy az ijesztgetést nem vérben fuldokló zombik öncélú halmozásával érik el, hanem sokkal kifinomultabb eszközökkel, időnként az olvasó fantáziájára és a fránya tudatalattira hagyva a libabőr előállítását.
Bár az alkotók közül páran próbálkoztak külföldi helyszínek és nevek használatával, „megnyugtató” volt a magyar gondolkodásmódot látni a novellákban.
Ezt nem tudom pontosabban meghatározni, de számomra végig érezhető volt. Ráadásul olvasóként hasonló hatások értek korábban, mint a szerzőket, s bár a fantáziájuk számomra Kinghez hasonlóan „beteges” (ezt tiszteletből mondom), azért ugyanazon a hullámhosszon vagyunk.
Tény, időnként érezhető a gyakorlat hiánya, ennek köszönhetően a mondatok néha döcögősen sorjáznak egymás után, de teljesen egyetértek Molnár Lászlóval, aki a mostani pályázat kapcsán az alábbi jó tanácsot adja a pályázóknak:
„A másik, a legfontosabb: írjunk és olvassunk minél többet. Minden egyes (jó) olvasmánnyal fejlődhet az eszköztárunk, és minden egyes megírt novellával több és több tapasztalatra teszünk szert. Aki azt hiszi, hogy már tökéletesen tud írni, téved. Két év múlva már valószínűleg jobban tudná megírni ugyanazt, feltéve, hogy folyamatosan fejleszti a képességét.”
A bekerült írók (és a be nem kerültek) ne sajnálják az időt, írjanak sokat, rendszeresen, s remélem a jövő évi kiadványban is olvashatom borzongató történeteiket. És remélem legközelebb lábjegyzetként a nyerteseket is feltüntetik, mert arra azért kíváncsi lennék, ki milyen helyezést ért el.
A kötetben szereplő írások:
Előszó
Barna Csilla: Odabenn
Böjtös Gábor: Csörgedező patak
Fazekas Ferencné: Mi van a gödörben?
Fellenbeck Roland: Pokol
Góra Szabolcs: Májusi eső
Hadari Szabolcs: Üvöltés
Hasilló György: A vonat
Horváth Ádám: A legjobb barát
Jónás Zsolt: Árnyék
Kiss Balázs: Démon a hálózatban
Kovács Tamás: Wendy Wells
Molnár László: Kádban
Rapcsák Balázs: Az utolsó szó jogán
Szitás Attila: Álmatlanság
Szlobodnik Gábor: A hit és a vér ereje
T. T. Bowman (Szabó Tamás): A bosszúálló
Tézsla Ágnes és Doktor Károly: A vörös pillangó
Tőke Ferenc: Kárhozat
Veres Attila: Őszi szerelem
S nem utolsó sorban időről-időre novellapályázatot is meghirdet (már a harmadiknál tartanak). Jelen válogatásba a tavalyi év legjobban sikerült darabjai kerültek be, csupa ismeretlen hazai írástudó, akik saját rémségeiket vetették papírra.
A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a szerkesztőség négy tagja is jegyez egy-egy történetet a kötetben.
Van itt kérem minden, mint a búcsúban, az írások jól reprezentálják mi minden fér ma a horror címszó alá. Pokoltól kezdve, a természetfeletti gonoszságon át, egészen az emberi kegyetlenségig terjed az írások tartalma.
Ennek köszönhetően bizton állítom, mindenki talál kedvére valót köztük.
Külön kiemelném, hogy az ijesztgetést nem vérben fuldokló zombik öncélú halmozásával érik el, hanem sokkal kifinomultabb eszközökkel, időnként az olvasó fantáziájára és a fránya tudatalattira hagyva a libabőr előállítását.
Bár az alkotók közül páran próbálkoztak külföldi helyszínek és nevek használatával, „megnyugtató” volt a magyar gondolkodásmódot látni a novellákban.
Ezt nem tudom pontosabban meghatározni, de számomra végig érezhető volt. Ráadásul olvasóként hasonló hatások értek korábban, mint a szerzőket, s bár a fantáziájuk számomra Kinghez hasonlóan „beteges” (ezt tiszteletből mondom), azért ugyanazon a hullámhosszon vagyunk.
Tény, időnként érezhető a gyakorlat hiánya, ennek köszönhetően a mondatok néha döcögősen sorjáznak egymás után, de teljesen egyetértek Molnár Lászlóval, aki a mostani pályázat kapcsán az alábbi jó tanácsot adja a pályázóknak:
„A másik, a legfontosabb: írjunk és olvassunk minél többet. Minden egyes (jó) olvasmánnyal fejlődhet az eszköztárunk, és minden egyes megírt novellával több és több tapasztalatra teszünk szert. Aki azt hiszi, hogy már tökéletesen tud írni, téved. Két év múlva már valószínűleg jobban tudná megírni ugyanazt, feltéve, hogy folyamatosan fejleszti a képességét.”
A bekerült írók (és a be nem kerültek) ne sajnálják az időt, írjanak sokat, rendszeresen, s remélem a jövő évi kiadványban is olvashatom borzongató történeteiket. És remélem legközelebb lábjegyzetként a nyerteseket is feltüntetik, mert arra azért kíváncsi lennék, ki milyen helyezést ért el.
A kötetben szereplő írások:
Előszó
Barna Csilla: Odabenn
Böjtös Gábor: Csörgedező patak
Fazekas Ferencné: Mi van a gödörben?
Fellenbeck Roland: Pokol
Góra Szabolcs: Májusi eső
Hadari Szabolcs: Üvöltés
Hasilló György: A vonat
Horváth Ádám: A legjobb barát
Jónás Zsolt: Árnyék
Kiss Balázs: Démon a hálózatban
Kovács Tamás: Wendy Wells
Molnár László: Kádban
Rapcsák Balázs: Az utolsó szó jogán
Szitás Attila: Álmatlanság
Szlobodnik Gábor: A hit és a vér ereje
T. T. Bowman (Szabó Tamás): A bosszúálló
Tézsla Ágnes és Doktor Károly: A vörös pillangó
Tőke Ferenc: Kárhozat
Veres Attila: Őszi szerelem