FőképKezdetben volt a dinóláz, filmestől, műanyagfigurástól, mizériástól. A hajdanán teljesen napfényfüggőnek, butának és lassúnak tartott állatokról egyre több, ettől eltérő állítást publikálnak a tudósok, és bár kihalásukat a mai napig nem tudják egyértelműen megmagyarázni, úgy tűnik, legalábbis az adatok mennyisége alapján már egészen jól ismerjük őket.

A később színre lépő ősemlősök közül csupán néhány felkapott „sztár” épült be a köztudatba (mamut, kardfogú tigris, s talán még a barlangi medve), a csapat többi tagjáról pedig szinte csak a belőlük élő tudósok hallottak (pl. nimravidák, indricotheriumok).

A Jégkorszak című rajzfilm vitathatatlan érdemei ellenére sem volt képes minőségi változást eszközölni ezen a téren (természetesen nem is ez volt a célja), így még mindig sok múlik az ehhez hasonló ismeretterjesztő albumokon.
A tét nem kicsi, hiszen gyakorlatilag saját származásunkkal, az emlősök osztályával (és az elhanyagolt családfánkkal) sem vagyunk tisztában, nem beszélve saját nemzettségünk (homo) viszonyairól.

Az ugye nyilvánvaló (a materialista felfogás szerint legalábbis), hogy az élet nem velünk kezdődött, s az emlősök osztálya (Mammalia) csak a dinók kihalása révén megüresedett élőhelyek benépesítése révén vált meghatározóvá bolygónkon.

Ez sem volt egyszerű ügy, hiszen megannyi fejlődési zsákutca, mára kihalt rend után jutunk el a jelenig, amit persze korántsem tekinthetünk véglegesnek, hiszen az előző évmilliók alapján éppen a fejlődés, változás folyamatossága jellemzi élővilágunkat.
Vagyis – sugallja a múlt – cseppet sem biztos mostani pozíciónk, egy-két jól sikerült mutáció, vagy a környezetünkben bekövetkező változás eredményeként helyünkre új próbálkozók kerülhetnek.

Az album természetesen nem erről a lehetőségről, hanem a múltról, az utolsó 220 millió év bennünket, emlősöket érintő fejleményeiről szól.
Zavarba ejtően gazdag ez a „családi fényképalbum”, szövevényes rokoni kapcsolatokkal, elfeledett és félreismert csoportokkal.
Külön megemlítem azt a munkát, ami az emlősökön kívül az ősnövények ábrázolása igényelt, hiszen nem csak az állat-, hanem a növényvilág is sokat változott ez idő alatt (s amennyire meg tudom állapítani korrekt a háttérnövényzet).

Az első pár oldal elmagyarázza a könyv szerkezetét, valamint taglalja azokat az ismereteket, melyek lehetővé teszik a régen kihalt fajok rekonstruálását.
Mondjuk a bundák színeinek helytállóságával kapcsolatban vannak kétségeim (a manapság létező, hasonló élettereket betöltő állatokból indultak ki, ami pusztán kitalációra ad lehetőséget, hiszen a legtöbb esetben csak csontmaradványokat ismerünk), de ettől eltekintve úgy vélem hasznos, tudományos igényű albumot vehetünk kézbe, ami alkalmas a fiatalabb korosztályok érdeklődésének felkeltésére is.

Ajánlott irodalom:
Géczy Barnabás: Őslénytan
Molnár Béla: A Föld és az élet fejlődése
Tasnádi Kubacska András: Az élővilág fejlődéstörténete
Tasnádi Kubacska András: Expedíció az időben
Josef Augusta: Az ősvilág állatóriásai