FőképLegyen szó bármilyen lakáshelyzetről az életben: hogy panellakás, sorház, vagy családi ház, az lényegtelen, de egy biztos: mindig a szomszédok a legérdekesebbek. Így vagyunk ezzel országszinten, nyelvrokoni szinten is.
Mindig is kerestük, kutattuk rokonainkat. Hogy éltek? Hol hagytuk el őket? Dicsőséges őseink voltak?

Sokaknak nagy csalódás volt, amikor kiderült, hogy legközelebbi (nyelv)rokonaink az Urálon túl élnek, és halász-vadász életmódot folytatnak.
De néhányan, néprajzkutatóink, meggyőztek arról, hogy szégyenkezésre semmi ok: civilizációjuk gazdag és eleven, csak éppen nem anyagi javakban keresendő, hanem történeteikben.
Éppen erre a tényre lehet bizonyíték e könyv, mely megkísérli bemutatni legközelebbi rokonaink mondáit és regéit.

Az igen terjedelmes, sok fordítónk által rendelkezésre bocsátott anyag jó kiindulási pont lehet a finnugrisztikával foglalkozó hallgatóktól elkezdve hobbiirodalmárokon át egészen az olyan anyukákig, akik nem tudják eldönteni, melyik könyvből olvassanak esti mesét.

A szerkesztők gondoskodásának hála, minden főbb nyelvrokonunk képviseltetve van ebben a gyűjteményes kötetben. Vannak itt finnek, vepszék, észtek, lappok, cseremiszek, aztán ahogy egyre közeledünk: votjákok, zürjének, és végül osztjákok és vogulok.

Végigjárva ezt a rege- és mondagyűjteményt, feltárul előttünk egy, ma tőlünk már igen messze álló világ, amelyet valamikor mi is magunkénak ismerhettünk. És itt most nem pusztán tájegységekre, messzi földekre utalok, hanem egy, a mai materialistánál sokkalta spirituálisabb, már-már mágikus gondolkodásmódra.

Bár szeretnék tartózkodni a „tisztább, egyszerűbb, gazdagabb” kifejezésektől, mégis, mikor elmerülök rokonaink mondavilágában, gyermeki látással látok.
E szövegekben megmaradt valami nyitottság, egyfelől a régmúlt, másfelől pedig a népeket kísérő természetfölötti felé, ami a későbbi korok tudatosan megszerkesztett irodalmában ideologikussá vagy dogmatikussá torzult, esetleg teljesen hiányzik belőle.

Mint minden mítosz és monda, a finnugor mondák is egy, az idők során lerakódott archaikus tudásanyagot őriznek, melyek fűről, fáról, sziklákról idézik egy-egy nép furfangját és történelmét, hőseit és csatáit.
A gyűjtés mesélői, az „adatközlők” a huszadik században is elevenen tudták tartani szájhagyomány útján kultúrájukat, ami nem kis teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy köröttük néhány száz kilométerre már ott sistereg a modern élet múltat elemésztő fehérzaja.

Nagy élményt jelenthet ez a kötet minden olyan olvasó számára, aki még fogékony a mesékre, mondákra, aki szeretne részesévé válni egy másik kultúrának, ha csak e kis időre is. A sorok mögött rejtező világ a szó legjobb értelmében menedéket nyújthat a kifinomultságtól megfáradt műértőnek – felnőttnek és gyermeknek egyaránt.