FőképBach hegedűversenyeit játszani kétségtelenül hálás feladat. Mind az a-moll, mind az E-dúr concerto kiemelkedik a hangszerre írt irodalomból a puritán, mégis nemes dallamvezetés, a matematikai értelmezhetőséget is megengedő ellenpont és a könnyed, táncos lejtés tökéletes esztétikai egyensúlya okán.

A d-moll kettősversenyben ugyanakkor a fúga-szemlélet uralkodik, mely - mint Glenn Gould sok mindenre rávilágító megnyilatkozása óta tudjuk - több puszta szerkesztési elvnél; sokkal inkább a zenéhez való viszonyunkat meghatározó felfogásmód.
Ha mindehhez hozzávesszük a concerto grosso alapelveit némileg átértelmező Brandenburgi versenyek ötödik darabját, átfogó képet kaphatunk a kiteljesedett barokk versenyművek formaváltozatairól.

Daniel Hope Bach-interpretációja ugyanakkor harnoncourti értelemben véve cseppet sem barokkos.
Ellentétben Simon Standage-dzsel vagy Jaap Schröderrel, az angol romantizáló muzsika doyenje felettébb messze elkalandozik az autentikus, régi zenés iránytól, és egyes pillanataiban Salvatore Accardo és az I Musici legendás Vivaldi-felvételeit idézi, mind kissé vastagon megfogott hangzásában, mind virtuozitásában.

Hope ugyanis valóban úgy bánik hangszerével, mintha eggyé forrt volna vele. Futamai simák és gördülékenyek, miközben kellemesen borzongató díszítéseket illeszt bele a melódiákba, melyek rendkívüli érzelmi telítettségről és érettségről tanúskodnak.
Hegedűje képes egyik pillanatban még lágyan suttogni, majd a rákövetkezőben erőteljesen és egyértelműen magára vonni még a legbotfülűbb hallgató figyelmét is.

Játékának tisztaságával és dinamikai gazdagságával legfeljebb a felvételé vetekedhet. A zenekar sohasem tolakodó, ugyanakkor, amikor kell, egyenrangú partnere a kiváló szólistának.
És ugyanez mondható el a BWV 1043-as d-moll kettősversenyben Hope társaként hegedülő Marieke Blankestijnről, valamint a Brandenburgi versenyben a fuvolát megszólaltató Jaime Martinról is.

A számtalan remek interpretációban megszólaltatott és rögzített darabok tehát új életre kelnek Daniel Hope és az Európai Kamarazenekar felvételén, melyet azoknak is jó szívvel ajánlhatok, akik félve vesznek kezükbe nem historizáló Bach-albumokat, vagy akik beleuntak már az ezredik agyonegyénieskedett változatban is ugyanúgy megszólaló előadásokba.

Akiknek pedig esetleg újdonságnak számítanak Bach hegedűversenyei, minden bizonnyal revelációként fog hatni e lassan megunhatatlannak kikiáltható angol ifjú legújabb felvétele.

Előadók:
Daniel Hope - hegedű

Marieke Blankenstijn - hegedű (BWV 1043)
Jaime Martin - fuvola (BWV 1050)
Kristian Bezuidenhout - csembaló és orgona
Chamber Orchestra of Europe

A lemezen elhangzó művek:
1-3. Violin Concerto No. 1 in A minor, BWV 1041
4-6. Concerto for two violins in D minor, BWV 1043
7-9. Violin Concerto No. 2 in E-major, BWV 1042
10-12. Brandenburg Concerto No.5 in D-major, 1050