FőképLehet-e az „átkosnak” romantikája? Aki annak idején örömét lelte Koltai Róbertnek a tomboló szocializmus idején játszódó filmszatíráiban vagy Tímár Péter szinte kultikussá lett Csinibabá-jában, minden bizonnyal igennel válaszol e kérdésre.

És valóban. Sokunk egyfajta nosztalgiával emlékezik a talán meg sem élt, csupán szülők, nagyszülők meséiből megismert érára, amelyben még nem lepett el mindent a kommersz kultúra, még megőrződött valami a háború előtti polgári időkből, ugyanakkor épülni kezdtek a jellegzetes hatvanas évekbeli lakótelepek, és már azok a sárga villamosok jártak Budapesten, melyeket még ma is látni a négyes-hatos vonalán.

Ám ezt a korszakot nem csak a szelektív emlékezet szépíti meg, hanem valódi mesterművek és mesterművecskék is születtek ebben az időben.
Többek között Várkonyi Zoltán monumentális történelmi filmjei, na meg a Mándy Iván regénye alapján készült Csutak és a szürke ló: egy emlékezetes vakáció, egy csapat kisgyerek és egy seszínű gebe kedves, édesbús története.

Történetről persze szinte alig lehet beszélni. Csutak általános iskolába jár, de furcsaságai miatt kicsit kiközösítettnek érezheti magát a gyerekek körében. Édesanyja többnyire csupán szidja ügyetlenségét, csacsiságát, s kizárólag autóbuszvezető édesapjával értik meg igazán egymást.
Egy nap azonban a szöszke fiú összeakad egy vágóhídra szánt lovat kísérő asszonnyal, és elhatározza, hogy lesz, ami lesz, megmenti tőle és szomorú sorsától a kötőféken vezetett, szegény négylábút.

Barátaival el is kötik, egy épülő házban, majd egyikük pincéjében rejtegetik a lovacskát, mígnem titkos „szigetükre”, egy tó mellett álló kimustrált vasúti kocsiba viszik, hogy naponta odalátogatva játsszanak vele.
Az állat körül szorgoskodva igazi csapattá forr össze a kicsinyke gyereksereg, és a merész Csutak meg is lovagolja a szürke lovat.

Ám a szünidő végének közeledtével elkerülhetetlenné válik az elválás, ami kellemetlenül, már-már szívbemarkolóan hirtelen következik be. A lovacska ugyanis egyik napról a másikra nyomtalanul eltűnik.
A gyerekek a veszteség ellenére örök élménnyel gazdagodtak, Csutak pedig mintegy hősként térhet vissza a régi iskolába.

Nehéz elképzelni, hogy a mai gyerekek ugyanannyi bájt és izgalmat találnának Várkonyi Zoltán minden bizonnyal legkönnyedebb filmjében, mint az idősebb generáció, egy próbatételt azonban tán megér az alig egy és negyed órás történet.
Megállapodottabb kortársaim ugyanakkor kétségtelenül értékelik a gyönyörűen megkomponált és fényképezett jelenteket, a film hőskorát idéző, hangulatfestő kísérőzenét, és mindenekelőtt az elrejtett oldalvágásokat, melyek az akkori, szabadnak és nyitottnak nehezen mondható rendszer „értékeivel” ironizáltak.

Üdvözlendő vállalkozás volt tehát a régi kópia felújítása és digitalizálása. Fontos érték veszett volna el az utókor számára, amennyiben széles körben hozzáférhetetlen marad ez a mulattató, lényegében kizárólag a gyerekszereplőkre koncentráló apró műremek.

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 2.0)
Kép: 1,66:1 (4:3)

Extrák:
„Életképek a 60-as évekből” (rövidfilm)
Filmográfiák
Képgaléria