FőképMás lett a világ. Mikor „középfölde” legnemesebb fémjeibe öltözött lovasai már beletörődtek abba, hogy kizárólag a finom népek hangszereiből kicsalt muzsikát hallgassák, a sötét hegyen újra mozgolódás támadt.
Egy gyönyörű, de apró ország papjai teremtettek egy madarat, akinek a Hellhammer nevet adták. A madár elpusztult, de a hamvaiból új élet született, a sötétség új vezére emelkedett föl belőle, nemesebben, nyersebben, sötétebben és betegebben, mint bármi azelőtt.
A beteges újszülött neve: Celtic Frost.

A svájci-amerikai tagokkal működő zenekar valóban a Hellhammer nevű death-black bandának köszönheti világra jöttét, hiszen ebben a formációban találkozott először az alapító, zeneszerző páros, Tom Gabriel Fischer (vagyis Tom G. Warrior) gitáros-énekes, és Martin Eric Ain bőgős.
1984-ben a Hellhammer feloszlott és megszületett az a legenda, amiből többek között olyan zenekarok merítettek, mint a Cradle Of Filth, a Pantera, a Dimmu Borgir, a Sepultura és még egy sereg előadó.
És ez a legenda tért most vissza, másfél évtizednyi alvás után, szinte újra kiemelkedve önnön hamvaiból.

A Monotheist akkorát szólt, hogy simán elnyomna egy egészséges, jó képességű vulkánt, még akkor is, ha esetleg a tetején csücsülünk.
Gyakran érezni a visszatérő zenekarokon, hogy a visszatérés inkább csak amolyan hattyútánc, vagy, ami még rosszabb, a muzsikusok leágazó anyagi helyzete követeli meg. Na, elvertem a pénzt, üssünk össze egy lemezt.

A Monotheist ezzel szemben olyan keményre és olyan őszintére sikeredett, mintha egyetlen percet sem hagytak volna ki.
Pokoli! Mintha egy nyitott acélkohó kellős közepén csücsülnénk, körülöttünk bíbor és narancs villámok hálóznák be az eget, a talpunk alatt pedig bugyogó mocsár öklendezné elő a bizarr teremtményeket.
Elég vegyes összkép, de az album ennél sokkal vegyesebb. Úgy fest a Celtic Frost esetében a hosszú várakozás inkább felhalmozta a teremtő feszültséget.

A muzsikájuk olyan egyedi, hogy új nyelvet kellene alkotni a bemutatására. Nem is tudom. Ha gyúrunk egy hatalmas zsírgolyót, belegyúrjuk a Grave Digger-t, a Dimmu Borgir-t, a King Diamond-ot és bármilyen különös is, egy kevés Dead Can Dance-t, és ezt a masszát fölrakjuk a black és a death metal mindent felzabáló tüze fölé, na, ami lecsöpög, és berobbantja a lángot, az a Celtic Frost.

Az együttes tagjai:
Tom Gabriel Fischer – ének, gitár
Martin Eric Ain – basszus
Erol Unala – gitár
Franco Sesa – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Progeny
2. Ground
3. A Dying God Coming Into Human Flesh
4. Drown In Ashes
5. Os Abysmi Vel Daath
6. Obscured
7. Domain Of Delay
8. Ain Elohim
Tryptych:
9. Totengott
10. Synagoga Satanae
11. Winter (Requiem, Chapter Three: Finale)

Diszkográfia:
Morbid Tales (1984)
To Mega Therion (1985)
Emperor’s Return (1985)
Into The Pandemonium (1987)
Cold Lake (1988)
Vanity / Nemesis (1990)
Parched With Thirst Am I And Dying (1992)