FőképZene: Graeme Revell
Főszereplők: John Leguizamo, Michael Jai White, Martin Sheen, Theresa Randle, Nicol Williamson, D. B. Sweeney
Gyártó: New Line Cinema / Pull Down Your Pants Pictures / Todd McFarlane Entertainment
A magyar DVD-változat megjelenési dátuma: 2006. szeptember 6.


Mindenekelőtt tisztáznom kell, hogy a Spawn semmilyen értékrend szerint nem tekinthető jó filmnek. A színészi játék - John Leguizamo főszereplése ellenére - egészen pocsék, és úgy tűnik, a rendezői teljesítmény még az amerikai filmiparban is éppoly meghatározó, akár a filmművészetben.
Vagyis a Spawn minden eddigi képregény-adaptációk legrosszabbika, amiben kizárólag az elvakult rajongók találnak „esztétikai” értékeket.

Miért, hogy ennek ellenére fontosnak tekintem a filmet?
A válasz egyszerű.
Egyrészt, egy olyan jelenség került általa a széles közönség elé, ami máskülönben örökre underground megnyilvánulás maradt volna, másrészt, a megfilmesített képregények közül ezt jellemzi legjobban az a fajta gótikus hangulat, ami a megrajzolt szuperhős-történetek dekonstrukciójából és újragondolásából született alkotások tipikus vonása lett.

Egy régi metafora kissé merész aktualizálásával azt is állíthatnánk: a Frank Miller nevével fémjelzett Sin City - A bűn városa és az ugyancsak Frank Milleres ihletettségű Batman: Kezdődik! egyértelműen Spawn köpönyegéből bújtak elő.
Pedig a képregény-történelemben kutakodva hamar rájöhetünk, hogy a termékenyítő hatás inkább fordított, de legalábbis kölcsönös.

A Todd McFarlane egyedi alkotó képzeletével a nagyközönség számára immár egybeforrt Spawn képregény-sorozat 1992 májusában indult útjára.
Hőse, vagyis inkább antihőse, a klasszikus Supermannel, a fantasztikus négyessel vagy a Pókemberrel ellentétben nem a gonoszt természetfeletti képességeivel legyőzni igyekvő emberbarát, hanem egy sorsának relativizmusa felett gyötrődő bérgyilkos nekroplazmából (teljességgel akarattól irányított, a pokol anyagát is adó szubsztanciából) álló reinkarnációja, aki önnön amoralitása és mások gonoszsága miatt elveszítette emberiességét, és az ördög hadnagyaként kellene szolgálnia a közelgő Armageddon csatáiban.

Ám a hazája érdekében kegyetlenül gyilkolni képes, ráadásul fekete (politikailag korrektebb megfogalmazásban afro-amerikai, vagyis már emiatt is rendhagyónak tekinthető) Al Simmons - mielőtt Spawnná, pokolivadékká lett volna, ezen a néven ismerték őt - továbbra is feltétlenül és odaadóan szereti feleségét és kislányát, és bármire képes lenne, hogy visszakapja őket.

A sötét, gótikus, sőt, a szó legszorosabb értelmében pokoli, és épp ezért sokat kritizált történet tehát közel sem szokványos, a dilemmák igencsak maiak.
Hasonló önmarcangolással a Frank Miller-féle, 1988-as Batman: Az első év-ben találkozhatunk. Miller maga is részt vett egy Spawn-epizód megalkotásában, akárcsak a Sandman-képregényekről és többek között a Tükörálarc című filmről híres Neil Gaiman, valamint a Cerebus-képregények alkotója, Dave Sim.

Magyarországon 1997 februárja és 1999 decembere között, vagyis pontosan három éven át, tizennyolc epizód jelent meg.
Ám a vallásgyalázónak, gyermekeket megrontani képesnek ítélt tartalom miatt idehaza is komoly ellenállásba ütközött a Pokolivadék története.
Részben ez is oka volt, hogy a negyedik évad már nem indult be, így az itthoni képregény-kiadás legmerészebb vállalkozása viszonylag hamar megadta magát, és csak a „legelvetemültebb” rajongók emlékezetében maradt meg.

A film egyik legnagyobb hibája pontosan a sötét tartalom és a közönségigényeknek való megfelelési vágy feloldhatatlan ellentétéből fakad. Az alkotók ugyanis alacsony korhatáros filmet készítettek ebből a borongós, lelkileg és vallásos szempontból is nehezen feldolgozható alapanyagból.
A pszichés vergődés, a világ roppant sötét színekbeni megfestése megmaradt, elveszett viszont a gyilkos vadságból eredő elsöprő erő, ami miatt a valódi Spawn-képregényeket a kilencvenes évek minden bizonnyal legfontosabb ilyen jellegű alkotásának tekinthették.

A pocsék rendezés és a hiteltelen, túlsematizált alakítások mellett azért némi dicsérnivaló is akad.
Az akkoriban éppen a klasszikus Star Wars trilógia első (valójában második) felújításán dolgozó Industrial Light and Magic előrukkolt néhány egészen kiváló számítógépes grafikai megoldással, mindenekelőtt a Spawn köpönyegét és fegyvereit egészen démonivá változtató animációs trükkökkel.
Sajnos a pokolban játszódó jelenetek viszont pokolian pocsékra sikeredtek.

Katasztrofális, mégis mérföldkő tehát a Spawn című film, mely új irányt adott a mainstream amerikai mozikészítésnek, és pusztán filmtörténelmi jelentősége okán is érdemes legalább egyszer végignézni.
A ma már csupán a DVD-változatban hozzáférhető interjúk és werkfilm, no meg az audiokommentár pedig önmaguk jogán gyűjteményünk értékes darabjává emelhetik a filmet.

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: angol (DD 5.1), magyar (DD 5.1)
Felirat: angol, magyar
Kép: 1,85:1 (16:9)

Extrák:
A rendező audiokommentárja
Todd McFarlane interjú
Így készült a Spawn
Filter & The Crystal Method videoklip
Eredeti mozielőzetes
Előzetesek

 

Kapcsolódó írás:Iced Earh: The Dark Saga