FőképBartók vonósnégyeseinek hatása leginkább Beethoven híres-hírhedt Razumovsky-kvartettjeiével rokonítható.
Akárcsak az Op. 59 F-dúr vonósnégyese esetében, melynek első megszólalásakor a közönség hangosan nevetett, azt hívén, hogy zenei tréfát űznek velük, Bartók e nevezetes darabjait is értetlenül fogadták kora hangversenyjárói.
És a helyzet valójában viszonylag keveset változott. A hat, a maga idejében Arnold Schoenberg, Alban Berg és Anton Webern már ismert, forradalmi törekvései ellenére újítónak számító zenemű még ma is megfekszi a szélesebb közönség gyomrát.

Bartók harmóniai és hangszerkezelési újításai - az atonalitás érzetét keltő egészhangú skálák, a matematikai absztrakciónak ható tükrözések és megfordítások (melyek mellesleg már Bach fúgáiban megtalálhatóak), a fogólaphoz csapódó húrokkal operáló, sajátos, zajos pizzicatók - akkor és azóta is sokkolták-sokkolják a közönséget.

A művek egyes tételeinek hangulatisága a barbár örömtől a már-már Vaughan Williamset idéző idilli pasztorálon át a modern, elidegenedett civilizáció kaotikussága feletti fanyar elmélkedésig roppant széles skálán mozog.
A hatodik vonósnégyes esetében mindemellett a magyarországi politikai fordulatok, valamint a Bartók édesanyja halála okozta elkeseredettség is hozzájárul a mű szokatlanul szomorú hangütés-választásához.

A két magyar és két brit taggal felálló Takács-vonósnégyes legnagyobb érdeme, hogy mindenki által azonnal befogadhatóvá, élvezhetővé lényegíti át a túl száraz, akadémikus előadások esetében kizárólag kifinomult műélvezőknek örömet nyújtani képes darabokat.
Ehhez nyilvánvalóan hozzájárul az is, hogy megszakítatlan hagyomány folytatói, hiszen a kvartett tagjai áttételesen olyanoktól sajátíthatták el a bartóki művek előadási finomságait, akik egykor közvetlen kapcsolatot ápoltak a komponistával.

A DVD-kiadás különlegessége, hogy minden vonósnégyeshez tartalmas, rengeteg apróságra, árnyalatra rámutató és a darabok előadásához fűződő személyes élményt felelevenítő felvezető tartozik.
Ezekből és a bónusz filmből megismerhetjük nem csak a művek, hanem egyúttal a kamaraegyüttes történetét is.
Azt, hogy a meleg, telt hangzás mellett a képi információ szintén segít megérteni a zenei mondanivalót, talán említeni sem érdemes, hiszen ez lényegében hozzátartozik a formátum jellegzetességeihez.

Összességében mind az előadást figyelembe véve, mind információ tekintetében (a zenészek beszámolói mellett a sok érdekességre rávilágító kísérőfüzetről sem szabad elfeledkeznünk) elsőrangú kiadványhoz juthatunk, és az előadást látva-hallgatva cseppet sem meglepő, hogy 2005-ben a Takács-kvartettnek ítélték a rangos Gramophone magazin legjobb kamarazene-előadói díját.

Előadók:
Takács Quartet:
Edward Dusinberre - első hegedű
Schranz Károly - második hegedű
Roger Tapping - brácsa
Fejér András - cselló

A lemezen elhangzó művek listája:
1. Bevezető a 3. vonósnégyeshez

String Quartet No. 3, Sz 85
2. Prima parte: Moderato -
3. Seconda parte: Allegro -
4. Ricapitulazione della prima parte: Moderato -
Coda: Allegro molto

5. Bevezető a 2. vonósnégyeshez

String Quartet No. 2, Sz 67
6. I Moderato
7. II Allegro molto capriccioso
8. III Lento

9. Bevezető a 6. vonósnégyeshez

String Quartet No. 6, Sz 114
10. I Mesto - Pi