Főkép

Első hallásra úgy tűnik, a gitárvirtuóz megbolondult. „Hová tűnt az a latinos, jazzes hangulat, amit korábbi szólóalbumain megszokhattunk?” – kérdezhetik joggal a rajongók, mert hogy Al Di Meola ilyen anyagot még egészen biztosan nem produkált. A gitáros ezúttal a mai r&b zene világába kalauzol minket. Ezt persze lehet szeretni és nem szeretni is, és van, aki ezt jónak, van, aki pedig egyszerűen megbotránkoztatónak tartja. Bár jómagam nem igazán kedvelem a populáris r&b muzsikát, mégis azt kell mondanom, hogy Meola a maga stílusában ismét kiemelkedőt alkotott.

Mint ahogy az album címe is mutatja, a gitár mellett az éneknek is meghatározó szerepe van a zenében, ahogy az magára az r&b-re igen jellemző is. A kevésbé ismert nevek mellett a műfaj olyan sztárjai teszik tiszteletüket a lemezen, mint Angie Stone, Macy Gray vagy Beverly Knight.

Számomra csak az érthetetlen, hogy a Chick Corea gruppjából szalajtott jazzmuzsikus miért adja ilyenre a fejét? Valószínűleg csak kísérletezik, és úgy gondolta, ezt is ki kell próbálnia egyszer. Tehát a Vocal Rendezvous kétség kívül egy kísérleti anyag, és aki az igazi Al Di Meolára vágyik, az inkább húzza elő az Elecetric Rendezvoust, az Elegant Gypsyt vagy a Friday Night in San Franciscót a Guitar Triótól. Ennek ellenére ez a 2006-os kiadvány is tele van zsúfolva jó ötletekkel. Tulajdonképpen latinos, flamencós gitáralapú r&b muzsikáról beszélhetünk, ami már alapjában véve zseniális ötlet, csak sajnos a megvalósítás sokkal gyengébb. Kétségtelenül többet ki lehetett volna hozni ebből a dologból. A gitáros végig a háttérbe szorul, és ha nem tudnánk, hogy ez az ő lemeze, szinte észre sem vennénk, csak a „Topaz”, a „Syncopatico” és a „Different Pages” címet viselő, instrumentális szerzeményekben.

Ezekben a számokban ugyanis ő kerül előtérbe, és meg is mutatja, hogy miket képes művelni hangszerével. Az énekesek közreműködésével készült dalokban azonban alig észrevehető latinos gitárjátéka, és ha mégis észrevesszük, nem tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget. Szóval a borítóra inkább a „Friends & Al Di Meola” felirat illene. A többi, vokális darab mindegyike teljesen rádióbarát, és bármelyik mai zenecsatornán megállná a helyét. Darabos, hiphopos gépdobok, kommersz dallamok (és ez nem feltétlenül negatív, bár a rajongók kétségtelenül nem ilyenekre számítanak), ízléses vonósok, effektek és zseniális énekhang, tehát minden megvan, ami egy perfekt r&b nótához szükséges.

A maga műfajában kifejezetten igényes kiemelkedő számokat tartalmaz a lemez, tehát a muzsikus ismét nem adott ki silány anyagot a kezéből. Csak az hiányzik belőle, ami igazán maga Al Di Meola, legalábbis jóval kevesebb van belőle a kelleténél. Van, aki ezt jónak és van, aki megbotránkoztatónak tartja. Én ezt egy jó kísérletnek tartom, egy próbálkozásnak, amelyben bár akadnak hiányosságok, még sem találok benne igazán semmi kivetnivalót. A gitáros ezt az albumot kétségtelenül nem régi, megszokott rajongótábora számára készítette, hanem inkább az r&b zene rajongóinak, és ők maximálisan meg is lehetnek vele elégedve.

Természetesen a virtuóz saját rajongótáborát sem hagyta cserben, ugyanis szeptember 26-án új anyaggal rukkolt elő Consequence of Chaos címmel, amin olyan zenészek vendégeskednek, mint Chick Corea, Steve Gadd, Barry Miles vagy John Patitucci. Így akinek a Vocal Rendezvous kevésbé tetszik, a legújabb lemezben biztosan vigaszt lel majd.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Shame (featuring Joe)
2. I Tried (featuring Angie Stone and Macy Gray)
3. Different Pages (featuring Xavier Naidoo)
4. Topaz (Instrumental)
5. Communication (featuring Beverley Knight and MC Solaar)
6. That`s the Truth (featuring Angie Stone)
7. Never Never Never (featuring Bosson)
8. You Are the One (featuring No Mercy)
9. Syncopatico (Instrumental)
10. Rendezvous Rhapsody (featuring Till Brönner)
11. Different Pages (Instrumental)
12. Cuba Africa (featuring Leonid Agutin)