Főkép

Fél évszázadnak sem kellet eltelnie ahhoz, hogy a legfeljebb nagyjából öt-hat perces (közismertebb áriák esetében gyakorta „slágerként” énekelt) önálló kompozíciós szakaszokra bontott, erősen formalista operákat egyfajta végeláthatatlanul folyondár, akár több művet is átívelő vezérmotívumokkal teletűzdelt színpadi zenemű-típus váltsa fel. E forradalom vezéregyéniségeként azt a Richard Wagnert tisztelhetjük, akinek operái inkább Richard Strauss és Alban Berg (sőt a filmzene-szerző John Williams), mintsem Purcell, Rameau vagy Mozart alkotásaival rokoníthatók.

Ráadásul újító szelleme nem állt meg a zenei struktúránál, hanem tematikájában ugyanígy alapjaiban változtatta meg gondolkodásunkat. Az addig elterjedt és közkedvelt ókori klasszikus mitológiából vagy a zsidó-keresztény hagyományból vett héroszok, istenek, szentek és vétkesek, majd az azokat fokozatosan kiszorító egzotikus és mindennapi hősök helyébe az ógermán mondakörnek a romantika eszmerendszerével validált alakjait vezette be a köztudatba.

A wagneri törekvések tökéletes összefoglalója a „Nibelungok gyűrűje”-ként ismert opera-tetralógia, mely az antik drámaversenyekről mintázott Bayreuthi Ünnepi Játékok gerincét adja. Ennek úgynevezett „második estéje” az előjátékként előadott A Rajna kincsé-t követően A walkür és az Istenek alkonya közé ékelődő Siegfried.

A Siegfried cselekménye nagy vonalakban követi a Verses Edda és a Nibelung-ének történetét. Siegfried származása homályba vész, az árvafiút egy nibelung kovács, Mime neveli fel. Mime célja, hogy a Wotan lándzsáján kettétörött Nothung kard újjákovácsolásával eszközt adjon a hérosz kezébe, amivel megölheti Fáfnert, az áz-istenek nibelungok által elorzott kincsét őrző sárkányt. A sikeres sárkánygyilkosság és álnok nevelőapja megölése után aztán a félelmet nem ismerő Siegfried Wotan segítségével rátalál az álommal büntetett Brünnhildére, akit hitveséül választ.

A Bayreuth Festspielhaus-ban rögzített előadás érzésem szerint megfelel a legigényesebb Wagner-kedvelők minden elvárásának. Barenboim tökéletesen ura a hallhatóan kiváló zenészekből összeállt zenekarnak, a muzsika hihetetlen dinamikával és drámaisággal szólal meg. Különösen a Wagnerre olyannyira jellemző rézfúvós passzusok fenségességét adja át minden más hanghordozónál elevenebben a DVD-technológia.

Az énekes szólisták már kevésbé hagyományőrző módon, néhol inkább a huszadik századi és kortárs operaművészetre jellemző prózai intonációkkal vegyítve szólaltatják meg szerepeiket. Mindez azonban remekül idomul a - példának okáért - Shakespeare vagy Moliere darabok modern előadói gyakorlatához közelítő rendezéshez.

A mai színpadon felbukkanó héroszok és ázgárdi istenek nem tülkös sisakban és bőrtunikában, hanem munkás overallban és ezüstösen csillogó öltönyben feszítenek. A színpadkép sem archaizáló, valamiképp mégis ódonságot, vagy talán időtlenséget sugall. A felvétel tehát e tekintetben is a legjobb bayreuthi tradíciókat viszi tovább.

Annak, aki Wagnert csak felületesen, mondjuk az Apokalipszis most helikopteres jelenetében felcsendülő „Walkürök lovaglásá”-ból ismeri, nem feltétlenül a legszerencsésebb ezzel a több mint négyórás nagyoperával kezdeni. A zenei ínyencnek ellenben felülmúlhatatlan élménnyel szolgál a wagneri tökély minden nüánszát a maga teljességében megmutató felvétel, aminél nagyobb élménynek legfeljebb az számíthat, ha az Ünnepi Játékok idején, az egyik első sorból hallgathatjuk-nézhetjük végig ezt a lenyűgözően összetett, mégis tömör tematikájú darabot.

Művészeti vezető:
Wolfgang Wagner

Színpadra alkalmazta:
Harry Kupfer

Előadók:
Siegfried Jerusalem - Siegfried
Graham Clark - Mime
John Tomlinson - a Vándor
Günter von Kannen - Alberich
Philip Kang - Fafner
Anne Evans - Brünnhilde
Birgitta Svendén - Erda
Hilde Leidland - Erdei madár

Orchester der Bayreuther Festspiele
Daniel Barenboim - karmester

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: LCPM Stereo; DD 5.1; DTS 5.1
Felirat: német, angol, francia, spanyol, olasz
Kép: NTSC 16:
Játékidő: 243 perc 36 másodperc

A szerző életrajza