Anne Sofie von Otter: I Let The Music Speak (CD)

A svéd Anne Sofie von Otter korunk egyik – ha nem a – legkiemelkedőbb mezzoszoprán énekesnője. Keveseknek adatik meg, hogy ugyanolyan remekül énekeljen Mozartot, mint mondjuk Richard Strausst. Ha ez nem lenne elég, akkor von Otter emellett rendszeresen különös kirándulásokat tesz, amelyek közül az egyik legsikeresebb az Elvis Costellóval készített albuma, a For The Stars. És persze ne feledjük el Kurt Weill dalaiból összeállított lemezét (Speak Low) sem.

Ezért aztán nem is nagy meglepetés, hogy legújabb albuma a modern idők egyik legnagyszerűbb szerzőpárosa, Benny Anderson és Bjorn Ulvaeus dalait fogja csokorba. Szándékosan nem írtam ABBA-dalokat, hiszen az album ennél többet tartalmaz. A fenti két úriember már az ABBA előtt, és a feloszlás után is dolgozott, bár a siker később annyira nem volt univerzális, mint a csapat esetében.

Az ABBA még mindig nem foglalta el az őt megillető helyét a zenetörténetben. Könnyen és gyorsan írják le őket, mint a disco korszak üdvöskéit, arról azonban megfeledkeznek a felelőtlen kritikusok és a kelleténél gorombább puristák, hogy az ABBA nem(csak) egy együttes volt, még csak nem is egy jelenség, hanem elképesztően megírt dalokat előadó csapat.

Az Ulvaeus/Anderson páros nótáit folyamatosan dolgozzák fel, és annyira alaposan nem is kell meghallgatni őket, hogy belássuk a nyilvánvalót: szinte mindegy, milyen formában dolgozzák át és adják elő a dalokat, azok majdnem minden „környezetben” megállják a helyüket, felismerhetőek, azonosíthatók, és nem utolsó sorban baromi jók. Ahogy a Lennon/McCartney párost is hihetetlen dallamgazdagság, a tökéletesen megírt dalok jellemezték, és ez a legnagyobb erényük, úgy a két svédet is.

Az Ljusa kvällar om varen dalok eredetiben, poposítva és metálosítva is kivételesek. Ahogy egy operaénekesnő előadásában is. Már írtam valahol arról, hogy milyen ritka a saját műfaján kívül jól frazírozó operaénekes. A két éneklés technikai szempontból nagyon különbözik, ezért rándulok össze, ha Pavarotti vagy Domingo próbálkozik popdalokkal. De von Otter szerencsére nem ezt váltja ki belőlem, sőt.

Persze ő sem tagadhatja, hogy a klasszikus zene az ő világa, de az operaénekesek összes manírját sikerrel vágja be a sarokba, amikor kell. Nem egy operaénekes dödörög vagy éppen üvölt teli torokból, hanem egy gyönyörű hangú nő énekel pazar nótákat, amelyek közt megtalálható öt klasszikus ABBA, meg még pár korai, és persze későbbi szerzemény is.  Egyértelmű, hogy von Otter nem vehette fel a dalokat popos hangszerelésben. Ez nem az a lemez.

Az viszont nagyon kellemesen meglepett, hogy szinte minden dalra más arranzsot írtak. Van itt zongora-basszus változat („I Walk With You Mama” – abból az időből, amikor még nem ABBA volt a nevük), jazzcombo (Ljusa kvällar om varen), egyzongorás („After the Rain” – maga Andersson kíséri von Ottert), a többi felvételen pedig fúvósok, vonósok váltogatják egymást.

Annyira elcsépelt az „örömzene” kifejezés. Ráadásul egy ilyen kamarajellegű lemeznél még kevésbé használható, de az az érzésem, hogy mindenki kivétel nélkül iszonyúan élvezte a munkát. A lemez hangulata végtelenül nyugodt, kiegyensúlyozott és kellemes. Erre legjobb példa a „When All Is Said And Done”, ami a hangszerelés alapján egy békésebb Frissell-albumon is helyet kaphatott volna.

Egy dolgot furcsállok csak. A szerzőpáros fantasztikus modern operájából, a Chessből csak egyetlen dal került fel a válogatásra, a „Heaven Help My Heart”. Kicsit elfogult vagyok, elismerem, én akkor lettem volna a legboldogabb, ha az egészet felénekli. Meg kell elégednem ezzel az eggyel, mert azért ez nagyon jó. Von Otter kamaraelőadásban énekli az opera talán legismertebb áriáját, szinte gyökeres ellentétben az eredeti verzió túlfűtött, robbanni akaró szenvedélyviharával.

A lemezt a „Money, Money, Money” zárja, elképesztően jó csattanóként. A bónusz felvétel óriási ötletként tangósítja az agyonjátszott dalt, és nem is akárhogy. Nem a klasszikus tangóra írták át, hanem a tango nuevóra, és mérhetetlenül pikáns a Piazzollát idéző lüktetés – no meg bandoneon –, amit von Otter olyan jólesően „kabarésít”, hogy nem győztem elégszer hallgatni.

Ha valaki kételkedne az ABBA időtállóságában és nagyszerűségében, akkor ezt a lemezt hallania kell. Ha ez nem győzi meg, akkor semmi sem. A többiek meg élvezzék újra és újra ezt parádés lemezt, mert minden egyes hallgatás után csak jobb és jobb lesz.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Day Before You Came
2. I Let The Music Speak
3. When all is said and done
4. I walk with you, Mama
5. The Winner takes it all
6. Butterfly Wings
7. Heaven help my Heart
8. Ljusa kvällar om varen
9. I am just a girl
10. Ut mot ett hav
11. After the rain
12. Money, Money, Money