FőképUdvari bolondokról legfeljebb mesékben hallani. Mi több, azokban is inkább mellék-, mint főszerepet játszanak. Arra azonban igencsak kevés példa akad, hogy egy író vagy filmrendező művének fókuszába állítson egy efféle avítt foglalkozású egyént.
A nagy magyar mesemondó, Mikszáth Kálmán mégis kisregényt írt egy udvari bolondról, a baljós ötvenes évek közepén a Kétszer kettő néha öt révén befutott Révész György pedig utolsó alkotásaként Mikszáth e mulattató remekét rendezte meg.

Akli Miklós a bajor uralkodó „ajándékaként” Ferenc császár bécsi udvarába kerül. Lévén, hogy az 1800-as évek elején, vagyis a Napóleoni háborúk idején járunk, mindent, még a magánéletet is átszövi a politika, a politikai ármánykodás.
Az Aklit Bécsbe kísérő Kovács ezredes a császár helyett merénylet áldozatává válik, leányát pedig maga a I. Ferenc fogadja gyámjául, ám gondozását Aklira bízza.

Kovács Ilonka persze annak rendje és módja szerint gyönyörű fruskává cseperedik, aki ráadásul épp Miklóst szemeli ki magának élete párjaként. Ám a kettejük között épp kibontakozni készülő románcot egy váratlan letartóztatás hiúsítja meg.
Így nem elég, hogy a hírhedten cinikus magyar mágnás, báró Szepessy István is szemet vetett Ilonkára, egy politikailag félreérthető levél elfojtani látszik fakadozó szerelmüket.
Akli egy furcsa véletlen folytán tisztázódik a felségárulás vádja alól, Ilonkával kötendő házassága elé azonban számtalan ostoba akadály gördül, míg végül a korábbiaknál is fonákabb körülmények között és miatt egymáséi lehetnek.

A Jane Austen romantikus vígjátékaihoz hasonlatosan bonyolult, és szinte valószerűtlen egybeesésekkel teli cselekményszövéshez nem csupán Mikszáth teszi hozzá páratlan humorát, hanem Révész György is a kilencvenes évek kissé abszurd, a bizonyosságok elvesztése miatt a szokásosnál némileg feketébb, ugyanakkor nem egyszer harsány, jóízűen felszabadító poénokkal tűzdeli tele ezt a könnyed szórakozást ígérő (és nyújtó) filmet.

Még jól emlékszem, hogy a film megjelenése idején az Aklit alakító Hirtling István bizony rendesen megdobogtatta a kamasz leánykák szívét. Ugyan úgy vélem, hogy ebben a filmben nem kellett többet nyújtania, mint bármely A-kategóriás amerikai tucatvígjáték bármely szereplőjének, Akli karaktere olyannyira hitelesnek tetszik, hogy túl sokat nem kellene győzködni, hogy magáról a színészről is elhiggyem: az életben, a való világban is a kitalált mókamesterhez hasonló, kedves kópé.

Ma visszanézve a filmet, a klasszikussá lett Reviczky Gáboré mellett Hernádi Judit és Mikó István rövidke feltűnése(i) éppúgy nosztalgiázásra késztethet, akár maga a rendszerváltás előtti évek felemás hangulatát idéző filmalkotás egésze.

Azóta sok minden megváltozott, sok mindent, sok mindenkit más szemmel nézünk, az Akli Miklós azonban ugyanaz maradt - az elénk, magunkba fordulni igyekvő világunk elé felettébb görbe tükröt tartó mű, amely a nevetés időtlenségével bizonyítja, hogy a humor negyed, egy vagy akár két évszázad múltán is változatlanul eleven marad.

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (2.0)
Kép: 1,66:1 (4:3)