FőképTavalyelőtt megtetszett a vagány srác zenéje, és gyorsan írtam is valami ismertetőszerűséget erre a lapra (Kowalsky meg a Vega: Pimasz Grimasz).
Aztán találkoztam a sráccal, és kiderült róla, hogy tényleg vagány, de emellett tele van érzéssel, hittel, emberséggel, meg egy csomó más mindennel, amiről már azt hittem, hogy rég, de rég a dinók sorsára jutott.

Azután egy évig kerülgettük egymást, hogy kéne csinálni valamit, együtt; valamit, ami egy kicsit ő, egy kicsit én, egy kicsit meg az az érzés, ami mindkettőnket évek óta a markában szorongatott.
A vége egy könyv lett, amit szintén bemutattak ezen a lapon (Kowalsky/Le Renard: Holnap előtt).

Egy év telt el a Kowával való első személyes találkozásom, és a közös könyvünk megjelenése között. Ez alatt az egy év alatt rengeteget kaptam tőle. Az egyik fontos dolog talán az volt, hogy rajta keresztül megismertem a Mantra nevű zenekart, és a tagjait is, először Vijaya Gouranga Dast, aztán Gopikrisna Dast, aztán Jaya Hari Dast.

Sok minden történt velem abban az egy évben, rengeteg negatív dolog, és persze kerestem a kapaszkodókat, és…
Találtam. Jött a Mantra, és például annyit mondott: „Őrizd meg a hited!”, és egyszeriben semmi sem lett jobb, én viszont egészen másképpen láttam a dolgokat.
Hallgassátok végig a dalokat, az összes dalt, és figyeljetek a szövegekre, majd megértitek, mit próbálok eldadogni.

A Mantra tagjai? Egyszerű, tehetséges emberek, erős hittel. Mi mást lehetne elmondani róluk? Most őszintén mondjátok meg, melyik, magát rockzenésznek képzelő sztár csinálja meg azt, hogy lejön a színpadról, és másnap adományt gyűjt a mocskos város mocskos utcáin, „pusztán” azért, mert hisz Valamiben, Valakiben?

Melyik „híres” ember képes arra, hogy ne csak álságos szólamokkal tegyen tanúbizonyságot a hite mellett, hanem tettekkel is?
Ki az, aki drogosokkal, dilisekkel, vagy a hétköznapokba belefásult emberekkel foglalkozik a „szabad” idejében?
Ki az, aki úgy gondolja, hogy neki nincs is „szabad” ideje, sőt, semmilyen ideje sincs, mert teljes egészében, de őszintén és tényleg mindenét másnak, az Egyetlennek szentelte? Így akarta, és megtette. Az ő döntése volt, és kitart mellette.

Tisztelet minden olyan embernek, aki őszintén hisz Krisnában, Allahban, Jézusban, Istenben, a Buddhában, az Ősrobbanásban, az Okban, a Karmában vagy bárkiben, bármiben – mert minden Egy, és az Egy minden, teljesen mindegy, milyen címkét teszel rá, milyen rituálék szerint hódolsz Neki.

Tisztelet azoknak, akik a hitük miatt teszik azt, amit mások pénzért, hírnévért.

Tisztelet azoknak, akik nem hagyják, hogy megrontsa őket - és persze azokat, akik hallgatják őket - az a valami, ami Hendrixet, Joplint, Morrison, Cobaint, Radics Bélát, és még oly sokakat sírba fektetett.

Tisztelet azoknak, akik a dalok, a szövegek írásakor a szívük, a lelkük, a tudatuk legmélyére nyúlnak, és onnan húznak elő valamit. Valami olyat, ami hatásos, ütős, megérinti az embert. Megérinti, mert az, amit ők mondanak, az semmivel sem szürkébb, semmivel sem színesebb, mint az a bizonyos nagybetűs Igazság. Talán azért, mert azonos vele?

Tavaly év végén olyan ajándékot kaptam a Mantra tagjaitól, amiért örökké hálás leszek nekik. A Minden a Tiéd című lemez anyagát. A feleségem vette meg nekem karácsonyra, de nem várta ki a nagy napot, már előtte ideadta.
Pont jókor, pont azon a napon, amikor egy, pontosabban három kopott kereszt felett álltam, amikor kész voltam.
Odaadta, és persze, ajándék lemezt hallgasd meg, úgy illik; meg is hallgattam, és jött:
„…nem sírhat mindig egy kopott kereszt felett,
nem juthat mindig a mérgezett szelet,
nem húzhat mindig az ág, bármi is lesz,
nem lehet mindig a vég a végzeted,
nem törhet mindig újra és újra szét,
nem veszítheti el mindig mindenét,
nem maradhat mindig rejtve a szem elől,
egyszer felkel a nap kelet felől…”

Nekem akkor felkelt a nap. Kelet felől – Ex Oriente Lux.

A lemezn elhangzó számok listája:
1. Nincs
2. Miért nem?
3. Itt járt Brooks
4. Világom háborúi
5. Minden a Tiéd
6. Emelj fel innen
7. Legyen hófehér
8. Gondolj rám
9. Én inkább
10. 108/04
11. Porból lettünk