Fritz Leiber: A Vándor
Írta: Bretz Győző | 2006. 08. 28.
Fritz Leiber hazánkban nem tartozik a legismertebb sci-fi írók közé, pedig A Vándor című 1964-es Hugo-díjas műve a műfaj klasszikusai közé tartozik, amellyel szerzője beírta magát a sci-fi történelmébe.
Ha pedig valamit Isaac Asimov, vagy Arthur C. Clarke műveivel említnek egy napon, akkor biztosak lehetünk benne, minőségi tudományos-fantasztikummal van dolgunk.
A Vándor egy bolygó neve, mely hirtelen, egyik pillanatról a másikra megjelenik a Föld mellett. A kisbolygó közelsége katasztrófák sorát indítja el a Földön: a tengerek és óceánok hatalmas dagályai, földrengések, és vulkánkitörések pánikot és zűrzavart keltenek. Ebben a káoszban, illetve röviddel előtte ismerkedünk meg hőseinkkel.
Az eseményeket több nézőpontból tárja elénk az író. A szereplők különböző társadalmi rétegekből és országokból kerülnek ki, így több nézőpontból is megtapasztalhatjuk a katasztrófákat és következményeiket.
A szereplőkön keresztül több lehetséges utat bemutat, hogy hogyan reagálhatnak különböző emberek egy nagyon szokatlan eseményre.
Többen fel sem fogják igazából a dolog jelentőségét. A távol-keleti csempész például pénzszerzési lehetőséget lát benne. Az apálykor visszahúzódó tenger rég elmerült hajóroncsokat fed fel, melyek ősi kincseket rejtenek.
A részeges walesi költő csak újabb okot talál benne a panaszkodásra és ivásra, míg a magányos hajós az Atlanti-óceánon szinte egykedvűen fogadja a fejleményeket.
A legtöbb szereplőről persze nem kapunk nagyon mély jellemzést, hiszen egyszerűen nincs rá „idő”. Leginkább talán a kaliforniai ufó-imádókat (1964-ben járunk) ismerjük meg. A kissé furcsa, „elvarázsolt” figurák a józan ész képviselői a történetben.
Meglepő módon ők reagálnak a legnormálisabban a történtekre. Megpróbálják tudományosan megmagyarázni a látottakat, megpróbálják túlélni a katasztrófát, és közben a hozzájuk került idegen tárgyat igyekeznek eljuttatni egy híres tudósnak.
Ennél többet senki nem is igen tesz a helyet „megoldására”.
Vannak, akik fejvesztve menekülnek, vannak, akik zavargásokban élik ki félelmeiket, de általában elmondható, hogy az emberiség nem tud beavatkozni az események folyásába. Nem is csoda, hiszen az idegenek mindenható istenek, akik csak azért nem pusztítják el a Földet, mert túl közömbösek iránta ahhoz.
Bár nem mondható átlagos sci-finek, A Vándor igazi remekmű. Igényes munka, mely több más stílus elemeit is felhasználja, hogy a lehető legnagyobb hatást érje el. Több nézőpontból mutatja be a világméretű katasztrófát, és kiváló példa a szerző szárnyaló fantáziájára. Mindemellett szórakoztató, kellemes olvasmány.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Éjasszonyok
A Vándor
Ha pedig valamit Isaac Asimov, vagy Arthur C. Clarke műveivel említnek egy napon, akkor biztosak lehetünk benne, minőségi tudományos-fantasztikummal van dolgunk.
A Vándor egy bolygó neve, mely hirtelen, egyik pillanatról a másikra megjelenik a Föld mellett. A kisbolygó közelsége katasztrófák sorát indítja el a Földön: a tengerek és óceánok hatalmas dagályai, földrengések, és vulkánkitörések pánikot és zűrzavart keltenek. Ebben a káoszban, illetve röviddel előtte ismerkedünk meg hőseinkkel.
Az eseményeket több nézőpontból tárja elénk az író. A szereplők különböző társadalmi rétegekből és országokból kerülnek ki, így több nézőpontból is megtapasztalhatjuk a katasztrófákat és következményeiket.
A szereplőkön keresztül több lehetséges utat bemutat, hogy hogyan reagálhatnak különböző emberek egy nagyon szokatlan eseményre.
Többen fel sem fogják igazából a dolog jelentőségét. A távol-keleti csempész például pénzszerzési lehetőséget lát benne. Az apálykor visszahúzódó tenger rég elmerült hajóroncsokat fed fel, melyek ősi kincseket rejtenek.
A részeges walesi költő csak újabb okot talál benne a panaszkodásra és ivásra, míg a magányos hajós az Atlanti-óceánon szinte egykedvűen fogadja a fejleményeket.
A legtöbb szereplőről persze nem kapunk nagyon mély jellemzést, hiszen egyszerűen nincs rá „idő”. Leginkább talán a kaliforniai ufó-imádókat (1964-ben járunk) ismerjük meg. A kissé furcsa, „elvarázsolt” figurák a józan ész képviselői a történetben.
Meglepő módon ők reagálnak a legnormálisabban a történtekre. Megpróbálják tudományosan megmagyarázni a látottakat, megpróbálják túlélni a katasztrófát, és közben a hozzájuk került idegen tárgyat igyekeznek eljuttatni egy híres tudósnak.
Ennél többet senki nem is igen tesz a helyet „megoldására”.
Vannak, akik fejvesztve menekülnek, vannak, akik zavargásokban élik ki félelmeiket, de általában elmondható, hogy az emberiség nem tud beavatkozni az események folyásába. Nem is csoda, hiszen az idegenek mindenható istenek, akik csak azért nem pusztítják el a Földet, mert túl közömbösek iránta ahhoz.
Bár nem mondható átlagos sci-finek, A Vándor igazi remekmű. Igényes munka, mely több más stílus elemeit is felhasználja, hogy a lehető legnagyobb hatást érje el. Több nézőpontból mutatja be a világméretű katasztrófát, és kiváló példa a szerző szárnyaló fantáziájára. Mindemellett szórakoztató, kellemes olvasmány.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Éjasszonyok
A Vándor