Leslie L. Laticel: Miaú-miaú
Írta: Galgóczi Tamás | 2006. 08. 20.
Műfaj: humor
Itt a soron következő Leslie L. Laticel regény újrakiadása. Ellentétben Lőrincz L. László műveivel, itt minden humorba fullad, lévén ez egy paródia, nem pedig krimi (vagy ha mégis, akkor csak elenyésző mértékben).
A Síva utolsó ránca után (utalás az előző kötetre) nagyszájú, valamint kellőképpen öntelt magánnyomozónk úgy érzi, kicsit hajszás az élete, ideje szabadságra menni. Repülőre ül, hogy kimenekülve a zűrösen globalizálódott világból, a kellőképpen távoli és egzotikus Nejlon-szigetén kipihenje magát.
A semmittevés Mr. Laticel esetében aktív kikapcsolódást jelent, vagyis lustálkodás közben vállalja egy bűntény megoldását. Persze döntését csak egészen kis mértékben befolyásolja a felajánlott százezer dolláros sikerdíj (használt tízcentesekben fizetve).
A napsütötte tengerparton kacér leányzók és asszonyok, rajongók és „éhes” helybéliek fogadják – ez utóbbiak főként kiadós termetének örülnek, mert így végre mindenkinek jut belőle pár falat.
A szigeten – ahol eredetileg kannibálok éltek – él a csinos megbízó, Miss Vagina, kiterjedt családjával, hatalmas vagyonával, s bámulatos nőiességével.
Titokban valaki szeretné megszerezni az örökséget, s éppen ezt kell megakadályoznia a világhíres és ezért a legdrágább magándetektívnek, aki tiszta véletlenségből jelen történet írója is.
Nem ragozom tovább, Laticel lassan eljut oda, hogy amit a szöveggel művelni lehet, azt megcsinálja anélkül, hogy túlságosan is sikamlós mondatai pornográfnak hatnának. Kiskorúak részére továbbra sem ajánlott, de az idősebbek bizonyára jól szórakoznak majd – főleg ha elképzelik a helyzeteket.
A cselekmény talán kicsit halványabb, mint az előző köteté volt, de ezt feledtetik a nevetésre ingerlő nyelvi humorbetétek tömegei. Súlyos.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Síva utolsó ránca
Miaú-miaú
Itt a soron következő Leslie L. Laticel regény újrakiadása. Ellentétben Lőrincz L. László műveivel, itt minden humorba fullad, lévén ez egy paródia, nem pedig krimi (vagy ha mégis, akkor csak elenyésző mértékben).
A Síva utolsó ránca után (utalás az előző kötetre) nagyszájú, valamint kellőképpen öntelt magánnyomozónk úgy érzi, kicsit hajszás az élete, ideje szabadságra menni. Repülőre ül, hogy kimenekülve a zűrösen globalizálódott világból, a kellőképpen távoli és egzotikus Nejlon-szigetén kipihenje magát.
A semmittevés Mr. Laticel esetében aktív kikapcsolódást jelent, vagyis lustálkodás közben vállalja egy bűntény megoldását. Persze döntését csak egészen kis mértékben befolyásolja a felajánlott százezer dolláros sikerdíj (használt tízcentesekben fizetve).
A napsütötte tengerparton kacér leányzók és asszonyok, rajongók és „éhes” helybéliek fogadják – ez utóbbiak főként kiadós termetének örülnek, mert így végre mindenkinek jut belőle pár falat.
A szigeten – ahol eredetileg kannibálok éltek – él a csinos megbízó, Miss Vagina, kiterjedt családjával, hatalmas vagyonával, s bámulatos nőiességével.
Titokban valaki szeretné megszerezni az örökséget, s éppen ezt kell megakadályoznia a világhíres és ezért a legdrágább magándetektívnek, aki tiszta véletlenségből jelen történet írója is.
Nem ragozom tovább, Laticel lassan eljut oda, hogy amit a szöveggel művelni lehet, azt megcsinálja anélkül, hogy túlságosan is sikamlós mondatai pornográfnak hatnának. Kiskorúak részére továbbra sem ajánlott, de az idősebbek bizonyára jól szórakoznak majd – főleg ha elképzelik a helyzeteket.
A cselekmény talán kicsit halványabb, mint az előző köteté volt, de ezt feledtetik a nevetésre ingerlő nyelvi humorbetétek tömegei. Súlyos.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Síva utolsó ránca
Miaú-miaú