Főkép

A ma tevékenykedő rock jam bandák közül a leghúzósabb muzsikát Warren Haynes és csapata szolgáltatja. Az 1994-ben, a The Allman Brothers mellékzenekaraként alakult Gov`t Mule játssza a legszőrösebb rockzenét a mai jam zenei szcénában, amely ágazatnak jeles zenekarai mellettük a Dave Matthews Band, a John Butler Trio, a Widespread Panic és a Phish.

A Gov`t Mule zenéjében a rock mellett a blues is méltó helyet foglal el, ami nem nagy újdonság, hiszen korábbi korongokon saját dalok mellett olyan tradicionális blues-szerzemények is szerepelnek, mint a „Grinnin` In Your Face”, a „Catfish Blues” vagy a „John The Revelator”. Tulajdonképpen a blues hagyományaihoz való ragaszkodás adja meg az egész zene enyhén régies alaphangulatát.

Azt kell tudni, hogy az ilyen zenekarokat inkább koncertjeik, mintsem stúdióalbumaik miatt szeretjük, ezért is kényeztetnek minket temérdek mennyiségű élő felvétellel. Gondoljunk csak a DMB hatlemezes The Gorge (Special Edition) című kiadványára, a szóban forgó csapat duplalemezes The Deepest End címet viselő koncertalbumára, vagy a Live With a Little Help From Our Friends gyűjtői kiadására. Ezeken az albumokon különböző vendégzenekarokkal muzsikálnak együtt, ezért hívjuk őket jam bandáknak.

A Gov`t Mule azonban 2006. augusztus 22-ére új stúdióalbummal készült, sorban a hetedikkel. A High & Mighty címet viselő új lemez sem fog csalódást okozni a rajongók számára, a banda ismét hozza a formáját. Ahogy a találó borítókép is mutatja, ami egy szamarat ábrázol egy limuzin mellett, a zenekar ismét a régies (gondolok itt a ’30-as évekre) bluest ötvözte az újabb fajta (gondolok itt a ’70-es évekre) elektromos, torzított hangzással, így ismét egy vadállat anyagot sikerült összehozniuk.

Bár az autentikus blues-hangzás kevésbé uralja az albumot, és inkább az őrlős blues-rock zene dominál, a bandára jellemző vonások 2006-ban is megmaradtak. A pörgős-zúzós és a lassan hömpölygő nóták körülbelül egyenlő arányban oszlanak el az új lemezen. Ez egyébként a Gov`t Mule összes felvételére jellemző, a tagok mindig úgy állítják össze a programot, hogy az ne is hajtsa túl a hallgatókat, de ne is altassa el őket.

A pörgős-zúzós típusra kitűnő példa rögtön az első szám, a ”Mr. High & Mighty”. Kőkemény gitárriff, férfiasan rekedt énekhang, feszes dobalap, kellően régies hangzást biztosító orgona, durván pampogó basszus. Az egészben igazán semmi különös nincs, a zenészek csak nyomják a hatvanas-hetvenes éveket idéző, The Allman Brothers-féle bluesrockot. Csak annyi a különbség, hogy sokkal hangosabban szól, ami bizony ennél a muzsikánál nagy erény.

A következő „Brand New Angel” és a „Streamline Woman” is ebbe a kategóriába sorolható. Az utóbbinak is olyan riffje van, hogy az embernek erősen kapaszkodnia kell a kormányba, hogy ki ne repítse a Cadillacből. Warren Haynes fergeteges gitárszólókat villant, amik azért olyan hatásosak, mert tökéletesen beleillenek a zenébe.

A „So Weak, So Strong” és a „Child Of The Earth” már a lassan hömpölygő fajtából valóak. Lassú, bluesos tempó, finoman sikló gitártéma, jó szóló és szép éneklés Haynes jóvoltából. Mindkettő olyan, mint amilyennek egy efféle, elektromos gitáros blues-nótának lennie kell.

Az „Unring The Bell” egy meglepetés, raggae-alapú blues. Bár már Eric Claptontól hallhattunk ilyet, amikor Bob Marley „I Shot The Sheriff” című klasszikusát dolgozta fel, a Gov`t Mule-tól ez mégis valahogyan más. Kifejezetten jól áll a bandának ez a lüktetés, az egész olyan vidám hangulatot sugároz, főleg a pacsirtaként csicsergő orgona van nagyon eltalálva. Kellemes meglepetés.

A „Nothing Again” és a „Million Miles From Yesterday” ismét lassabb, émelygős dalok, amik bár szépek és jók is, egy kicsit jobban leülepítik az albumot, mint kellene.

A „Like Flies”-hoz hasonló hangulatú „Brighter Days” azonban kellően felráz. Egy rövid slide-gitáros felvezető után beúszik a téma, amit egy kemény dob- és basszusalap szilárdít meg. Az elektromos slide-gitár kölcsönöz a dalnak valamiféle régies hangzást, ugyanakkor a feszes, durva dob ezzel a hangzással szöges ellentétben áll. Ez a Gov`t Mule. A háttérben futkorászó zongora már csak a hab a tortán.

Az „Endless Parade” ismét egy lassú nóta, ami újból olyan, mint amilyennek lennie kell. Igazán nem is lehet róla írni, egyszerűen jó és kész.

A bónuszként lemezre került „3-String George” lomha tempója ellenére egy igen húzós nóta, amiben az orgona és a gitár uralja a terepet. Az egész olyan, mintha összeengedték volna a Martin, Medeski & Woodot és Robert Randolphot. Tehát egy nagyon finom, jazzes blues-szerzeménnyel zárul a lemez.

A High & Mighty című lemezben senki nem csalódhat. A csapat újabb tizenkét ütős számmal örvendeztet meg minket, amikkel újból bővül a zenekari repertoár és a koncerteken újabb tizenkét nótára tombolhat a közönség. Sok újat nem nyújtanak az előző albumaikhoz képest, de amit nyújtanak, az perfekt.

Kevesen nyomják manapság így a blues-rockot. Manapság már ritkaság számba megy az ilyen dögös muzsika, ezért a Gov`t Mule munkásságát nagyon meg kell becsülni. De nem csak becsülni, hallgatni is mindenképp érdemes, kezdő hosszú hajúaknak és haladó vén rockereknek egyaránt.

Az együttes tagjai:
Matt Abts – dob
Warren Haynes – gitár, ének
Andy Hess – basszusgitár
Danny Louis – billentyűsök, vokál

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Mr. High & Mighty
2. Brand New Angel
3. So Weak, So Strong
4. Streamline Woman
5. Child of the Earth
6. Like Flies
7. Unring the Bell
8. Nothing Again
9. Million Miles from Yesterday
10. Brighter Days
11. Endless Parade
12. 3-String George