Az eltakarítónő
Írta: Uzseka Norbert | 2006. 08. 15.
Talán még nem késő szólnom, hogy ezt a filmet érdemes megnézni így a nagy nyári melegben, lehetőleg valami patinásabb moziban, mert ahhoz illik. Persze, biztos jó lesz DVD-n is.
Ez ugyanis egy rendkívül kellemes, finom film, remek színészekkel, ízig-vérig angol stílusban – ha Agatha Christie ma élne, bizonyára így festene egy vígjáték, amit ő ír.
Egy csöndes angol kisváros (LittleWallop) Walter Goodfellow nevű lelkipásztora (Rowan Atkinson nagyszerű alakítása) és az ő kis családja a főszereplő. Na meg a Maggie Smith játszotta házvezetőnő, Grace, akiről már a film elején megtudjuk, hogy 50 évvel ezelőtt meggyilkolta hűtlen férjét és annak szeretőjét.
Grace hamar rájön, hogy az idillinek tetsző felszín mögött szokásosnak is mondható problémák rejteznek.
A feleség (Kristin Scott Thomas hozza a szokásos magas szintet) a bájgúnár golfedzővel (Patrick Swayze) csalja Walter-t, lányuk sűrűbben váltja fiúit, mint bugyiját, fiukat folyton szekálják menő osztálytársai, a tiszteletes meg sótlan, humorát vesztett figurává lett az évek alatt, aki se lát se hall, csak az épp aktuális prédikáció tervezésével van elfoglalva, így mit sem tud az otthoni gondokról.
Új házvezetőnőjük viszont nem csak látja a gondokat, de tesz is ellenük – a maga brutális, ám kétségkívül hatásos módján… Persze aztán fény derül egyik-másik „turpisságára”, és… No de csak nem mondom már el. Még jön Grace, és…
Bár tudjuk, ki a gyilkos, rejtély akad a filmben így is. Vígjátékiságát nem holmi harsány poénok adják, inkább a jellegzetes angol fekete- illetve fanyar humor és a szintén tipikus brit visszafogottság és elegancia pompás keveréke.
Atkinson is csak egy-két helyen hoz Mr. Bean-re emlékeztető figurát, de annyi igazán belefér – hihetetlenül szerethető csóka. De a többiek is.
Persze, attól még a maga módján elég bizarr és súlyos módon történnek a gyilkosságok, de így is olyan kifinomult kis mozi ez, hogy egy rossz szavunk nem lehet rá. Az a fajta film, amiben valóban a történet és a színészi játék a fontos, s nem a látvány, a ráköltött milliók, a felhajtás.
A film hivatalos honlapja:keepingmumthemovie
Ez ugyanis egy rendkívül kellemes, finom film, remek színészekkel, ízig-vérig angol stílusban – ha Agatha Christie ma élne, bizonyára így festene egy vígjáték, amit ő ír.
Egy csöndes angol kisváros (LittleWallop) Walter Goodfellow nevű lelkipásztora (Rowan Atkinson nagyszerű alakítása) és az ő kis családja a főszereplő. Na meg a Maggie Smith játszotta házvezetőnő, Grace, akiről már a film elején megtudjuk, hogy 50 évvel ezelőtt meggyilkolta hűtlen férjét és annak szeretőjét.
Grace hamar rájön, hogy az idillinek tetsző felszín mögött szokásosnak is mondható problémák rejteznek.
A feleség (Kristin Scott Thomas hozza a szokásos magas szintet) a bájgúnár golfedzővel (Patrick Swayze) csalja Walter-t, lányuk sűrűbben váltja fiúit, mint bugyiját, fiukat folyton szekálják menő osztálytársai, a tiszteletes meg sótlan, humorát vesztett figurává lett az évek alatt, aki se lát se hall, csak az épp aktuális prédikáció tervezésével van elfoglalva, így mit sem tud az otthoni gondokról.
Új házvezetőnőjük viszont nem csak látja a gondokat, de tesz is ellenük – a maga brutális, ám kétségkívül hatásos módján… Persze aztán fény derül egyik-másik „turpisságára”, és… No de csak nem mondom már el. Még jön Grace, és…
Bár tudjuk, ki a gyilkos, rejtély akad a filmben így is. Vígjátékiságát nem holmi harsány poénok adják, inkább a jellegzetes angol fekete- illetve fanyar humor és a szintén tipikus brit visszafogottság és elegancia pompás keveréke.
Atkinson is csak egy-két helyen hoz Mr. Bean-re emlékeztető figurát, de annyi igazán belefér – hihetetlenül szerethető csóka. De a többiek is.
Persze, attól még a maga módján elég bizarr és súlyos módon történnek a gyilkosságok, de így is olyan kifinomult kis mozi ez, hogy egy rossz szavunk nem lehet rá. Az a fajta film, amiben valóban a történet és a színészi játék a fontos, s nem a látvány, a ráköltött milliók, a felhajtás.
A film hivatalos honlapja:keepingmumthemovie