Főkép

Kezdetben volt Pamela Lyndon Travers, aki saját emlékeit, és nevelői hajlamait sikeresen egy idővel sorozattá bővülő könyvben örökítette meg – Mary Poppins főszereplésével. Aztán eltelt harminc év. A világ közben alaposan megváltozott, főleg a gyerekek lettek sokkal tájékozottabbak a világ dolgait illetően, s a felnőttek véleménye szerint ezzel arányosabban nőt nevelhetetlenségük, illetve rosszaságuk. Egyes „tudományos” elméletek szerint minél több gyerek van egy családban, annál kezelhetetlenebbek.

Christianna Brand regényében bemutatja nekünk a Brown családot (Traversnél még Banks), megannyi, különböző korú csemetével, naiv anyukával és szerető apával. Kellőképpen hatalmas házzal, amihez már személyzet is jár (komornyik, komorna, szakácsnő, szobalány, két szolgáló és egy konyhalány).

Na meg természetesen nevelőnő és dadus, akik a gyerek felügyeletével, lelki fejlődésével foglalkoznak – eredménytelenül. Akik az utóbbi időkben sűrűbben váltják egymást a Brown házban, mint más a kabátját. Az ügynökségek a kibírhatatlan gyereksereg miatt már nem tudnak embert küldeni erre a rosszhírű helyre. Tény, ennyire neveletlen, mindenféle csínyre kész, s azt gátlástalanul végrehajtó kölkökről már régen hallottam. Egy nap többre képesek, mint más egy élet alatt. A tehetetlen szülők előtt már csak egyetlen reménysugaras megoldás lebeg – Matilda, a varázsdada alkalmazása.

A nem túl megnyerő külsejű, határozott elképzelésekkel rendelkező segéderő hamarosan megérkezik a katasztrófa sújtotta területre, hogy azonmód nekilásson az arra érdemes kiskorúak neveléséhez. Ehhez előszeretettel használja vastag fekete botját – természetesen nem fizikai érintkezés útján terelgetve az ifjúságot az általános normák üdvös útjára (bár személy szerint egyes pajkosság után erre használnám), hanem bizonyos mágikus hatások elérésére.

Tagadhatatlan, ezeknél a komisz csimotáknál mit sem ér a logikus érvelés vagy a szép szó (ütlegelni meg ugye tilos), a példamutatásról nem is beszélve. Marad a varázserővel felruházott dada, aki olyan tanmesékkel „szórakoztatja” az arra érdemeseket (vagyis az összes gyereket), amelyek kéretlen főszereplői saját maguk lesznek (amolyan enyhített lidércnyomásokról van szó).

Tulajdonképpen minden lényegeset elmondtam a könyvről (na még egy: negyven éves illusztrációk vannak benne, melyek Edward Ardizzone nevéhez fűződnek), ami egyébként kellőképpen bájos és mentes a tragédiáktól, szóval ideális darabja lehet bármely tizenkét év alatti iskolás könyvtárának. Matildának azért még sokat kell dolgoznia, hogy megközelítse Mary Poppins hírnevét, de egy kis mágiával ez egyáltalán nem reménytelen feladat. Talán a következő kötetben – merthogy olyan is van.

A történetből 2005-ben filmet forgattak (Emma Thompson, mint rendező és főszereplő, Colin Firth, mint apuka), de a történet menet közben az eredeti angol és a mai hollywoodi szellemiség különös keverékévé vált. A könyv borítója egyébként megegyezik a moziplakáttal és a dvd kiadás borítójával is.