Hilari Bell: Kobolderdő
Írta: Galgóczi Tamás | 2006. 07. 20.
Hilari Bell neve mindeddig ismeretlen volt a magyar, vagy legalábbis magyar nyelven olvasók körében, pedig az 1958-ban, Denverben született hölgy hazájában ifjúsági fantasy és sci-fi szerzőként aránylag jól ismert.
És bár csak 2000 óta jelennek meg könyvei (Song of Power, Navohar, A Matter of Profit, The Goblin Wood, Flame – Fall of a Kingdom, Rise of a Hero, The Wizard Test, Forging the Sword, The Prophercy), máris elnyerte az Amerikai Könyvtárosok Szövetségének díját, és a New York-i közkönyvtárak szavazata alapján Az év könyve tizenéveseknek díjat.
Ami persze annyira nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy szakkönyvtárosként dolgozik szülővárosában.
Az, hogy valaki saját hazájában, vagy nyelvterületén sikeres, persze még közel sem jelenti azt, hogy más nyelvekre lefordítva is az lesz.
És nem feltétlenül azért, mert jó vagy rossz a történet, hanem mert nem mindegy, hogy ki milyen nyelvre fordítja, és ki milyen borítóval adja ki, és persze az sem elhanyagolható, hogy az adott országban milyen hagyományai vannak az ifjúsági fantasy műfajának.
Mégpedig nem a Harry Potter kalandjait bemutató keveréknek, hanem a tiszta ifjúsági fantasynek, ami térben és időben egyaránt zárt világban játszódik, melynek semmi köze jelenünkhöz.
Éppen ezért igen távol áll a J. K. Rowling fémjelezte irányzattól, sokkal inkább J. R. R. Tolkien A hobbit vagy A Gyűrűk Ura című alapműveire, Debra Doyle és James D. MacDonald Circle of Magic (Varázskör) sorozatára, vagy Stephen Lawhead A sárkánykirály palotája című remekére hasonlít.
Sőt, Hilari Bell Kobolderdője is egyértelműen ehhez a csoporthoz tartozik.
De lássuk, miről is ismerjük fel a tiszta ifjúsági fantasyt (ő ugyanis úgysem fog bemutatkozni). A műfaj egyik fő ismérve felnőtt társainál rövidebb terjedelme, aminek következményeként a világ bemutatására csak általánosságokban kerül sor, inkább a nem túl összetett cselekményen van a hangsúly.
A főszereplő minden esetben gyerek vagy tinédzser (ez a legfontosabb jellemző), na és a csatajelenetek sem túl véresek.
Hilari Bell szemlátomást határozott elképzeléssel vágott bele az írásba, ez érezhető többek között a mágiarendszeren, amiről bizony szívesen olvastam volna bővebben. A történet egyébként a két főhős: az édesanyját éppen elveszített ifjú boszorkány (Makenna), és az uralkodó által küldött ifjú lovag (Tobin) kalandjairól szól.
Ellenségek ők, akik két faj, az emberek és a koboldok között dúló, nyíltan ki nem hirdetett, ámde évek óta dúló háború idején, akaratuk ellenére az események közepébe csöppennek – ráadásul az ellentétes oldalon.
Vajon kik is azok a koboldok?
Mi lehet az ellenségeskedés oka?
Miért jönnek újabb és újabb telepesek a királyság területén kívül elterülő hatalmas erdőségbe?
Van-e valami összefüggés a „Rendelet a Tiszta Varázslásról” törvény és a koboldok természetes képességei között?
Természetesen mindenre választ kapunk Hilari Bell epikai elemekben bővelkedő könyvében, mely garantáltan simán és zökkenőmentesen vezeti be az ifjúság (10 éves kortól ajánlott) érdeklődő tagjait a fantasy érdekes és izgalmas világába.
Kapcsolódó írások:J. R. R. Tolkien: A hobbit
Stephen Lawhead: A sárkánykirály palotája
És bár csak 2000 óta jelennek meg könyvei (Song of Power, Navohar, A Matter of Profit, The Goblin Wood, Flame – Fall of a Kingdom, Rise of a Hero, The Wizard Test, Forging the Sword, The Prophercy), máris elnyerte az Amerikai Könyvtárosok Szövetségének díját, és a New York-i közkönyvtárak szavazata alapján Az év könyve tizenéveseknek díjat.
Ami persze annyira nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy szakkönyvtárosként dolgozik szülővárosában.
Az, hogy valaki saját hazájában, vagy nyelvterületén sikeres, persze még közel sem jelenti azt, hogy más nyelvekre lefordítva is az lesz.
És nem feltétlenül azért, mert jó vagy rossz a történet, hanem mert nem mindegy, hogy ki milyen nyelvre fordítja, és ki milyen borítóval adja ki, és persze az sem elhanyagolható, hogy az adott országban milyen hagyományai vannak az ifjúsági fantasy műfajának.
Mégpedig nem a Harry Potter kalandjait bemutató keveréknek, hanem a tiszta ifjúsági fantasynek, ami térben és időben egyaránt zárt világban játszódik, melynek semmi köze jelenünkhöz.
Éppen ezért igen távol áll a J. K. Rowling fémjelezte irányzattól, sokkal inkább J. R. R. Tolkien A hobbit vagy A Gyűrűk Ura című alapműveire, Debra Doyle és James D. MacDonald Circle of Magic (Varázskör) sorozatára, vagy Stephen Lawhead A sárkánykirály palotája című remekére hasonlít.
Sőt, Hilari Bell Kobolderdője is egyértelműen ehhez a csoporthoz tartozik.
De lássuk, miről is ismerjük fel a tiszta ifjúsági fantasyt (ő ugyanis úgysem fog bemutatkozni). A műfaj egyik fő ismérve felnőtt társainál rövidebb terjedelme, aminek következményeként a világ bemutatására csak általánosságokban kerül sor, inkább a nem túl összetett cselekményen van a hangsúly.
A főszereplő minden esetben gyerek vagy tinédzser (ez a legfontosabb jellemző), na és a csatajelenetek sem túl véresek.
Hilari Bell szemlátomást határozott elképzeléssel vágott bele az írásba, ez érezhető többek között a mágiarendszeren, amiről bizony szívesen olvastam volna bővebben. A történet egyébként a két főhős: az édesanyját éppen elveszített ifjú boszorkány (Makenna), és az uralkodó által küldött ifjú lovag (Tobin) kalandjairól szól.
Ellenségek ők, akik két faj, az emberek és a koboldok között dúló, nyíltan ki nem hirdetett, ámde évek óta dúló háború idején, akaratuk ellenére az események közepébe csöppennek – ráadásul az ellentétes oldalon.
Vajon kik is azok a koboldok?
Mi lehet az ellenségeskedés oka?
Miért jönnek újabb és újabb telepesek a királyság területén kívül elterülő hatalmas erdőségbe?
Van-e valami összefüggés a „Rendelet a Tiszta Varázslásról” törvény és a koboldok természetes képességei között?
Természetesen mindenre választ kapunk Hilari Bell epikai elemekben bővelkedő könyvében, mely garantáltan simán és zökkenőmentesen vezeti be az ifjúság (10 éves kortól ajánlott) érdeklődő tagjait a fantasy érdekes és izgalmas világába.
Kapcsolódó írások:J. R. R. Tolkien: A hobbit
Stephen Lawhead: A sárkánykirály palotája