Főkép

A tudományos ismeretterjesztésben mindig is fontos szerep jut a fiatalabb korosztálynak szánt műveknek. Az iskolai kötelező „gyakorlatokat” rendkívül jól ki tudják egészíteni, esetleg adott témákban pótolni. Arra, hogy képes-e erre ez a kiadvány, biztosíték a szerző – Dietmar Mertens –, aki szakember a témában, lévén biológus.

Fogyatkozó állatvilág. Na melyik állat jut eszébe erről elsőként az embernek? Tízből nyolc válaszoló nagy valószínűséggel a dodó galambot fogja megnevezni, a többiek pedig jó eséllyel a mamut és a dinoszauruszok közötti időszakból fognak választani.

Aztán hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kihalások kizárólag az ember környezetromboló ténykedésének, és nagymérvű elszaporodásának köszönhető. Ez azonban nem egészen igaz, mivel bolygónkon az élet megjelenése óta öt tömeges kihalás tizedelte meg a fajokat (és ezek ugye egyértelműen nem fajunknak köszönhetőek).

Ezek közül a legismertebbre mintegy 65 millió ével ezelőtt került sor, amikor bolygónkról gyakorlatilag eltűntek a dinoszauruszok. De ugyanúgy rejtélyes számos nagytestű állatfaj kihalása (mamut, gyapjas orrszarvú, barlangi oroszlán) a jégkorszak végén. A tudósok még ma sem tudnak egyértelmű magyarázattal szolgálni ezekre, ami némi bizonytalanságra ad okot a jövőre nézve.

Számomra a kötet egyik legérdekesebb része az elő- és ősemberekkel foglalkozik. Évtizedekkel korábban ugye az volt a hivatalos vélemény, hogy az egyikből fejlődött ki a következő, mígnem eljutottunk napjaink homo sapienséig. Ma viszont már ott tartunk, hogy a családfa eléggé szerteágazó lett, legalább hat előembertípust és ugyanennyi embertípust ismerünk. „Hová lett, mitől halt ki a többi előember faj?” Még erre sincs válasz.

Természetesen a könyvből nem maradt ki az ember tevékenységének köszönhetően az utóbbi évszázadok alatt kipusztult, ismertebb állatok felsorolása sem, a moától kezdve az amerikai vándorgalambig. Na meg az élő kövületek pár képviselője, mint például a bojtosúszós hal.

A sorozat korábbi köteteihez hasonlóan a Fogyatkozó állatvilág is bőséges tényanyagot sorol fel (és szemlátomást mellőzi a latin neveket) választott témájához. Elolvasása kis túlzással alapszintű tudással ruházza fel a kíváncsiskodót, ami aztán tetszés szerint bővíthető.

Ajánlott irodalom:
Géczy Barnabás: Őslénytan
Molnár Béla: A Föld és az élet fejlődése
Galácz András: Élő kövületek