Christoph Daxelmüller: Varázslók, boszorkányok, mágia
Írta: Jónás Zsolt | 2006. 06. 16.
Aleister Crowley nevét nem azért emlegetik a nyugati mágusok, mert egy elitista pozőr volt, hanem mert talán az utolsó olyan mágus, aki felmutatott valami újat. Neki köszönhetjük többek között a János evangéliumában szereplő, mindenki által jól ismert szám egy lehetséges értelmezését, valamit a mágia újszerű definiálását is.
A szám numerológiai jelentése szerint a „To Mega Therion” görög betű értékét adja, ami annyit jelent: Hatalmas Fenevad. Crowley saját magát - és ami ennél is meglepőbb, a tulajdon édesanyja véleménye is ez volt - nevezte így.
Ami a mágia meghatározását illeti, úgy vélte, mágia az, ami egy akaratlagos cselekvésre – tehát az akarat parancsára – valami változást idéz elő a világban. Az új megfogalmazás szerint tehát, egy apró kavics félrerúgására is megszületik a mágia.
Természetesen ez a profán, bár kétségkívül logikus meghatározás messze nem fedi a valóságot, főleg nem, ha valaki a mágiát csupán Óz nevéhez, vagy akár a fiatal varázslótanonchoz tudja csatolni.
A Varázslók, boszorkányok, mágia című kötet a messze menőkig kielégít egy általános kíváncsiságot, és a gyönyörű illusztrációk miatt még azok is örömmel belelapoznak, akik esetleg már tűntettek el repülőgépeket.
Christoph Daxelmüller egyetemi tanár a 48 oldalon meglepően átfogó ismertetést írt a mágia történetéről, gyakorlatáról, híres és hírhedt mágusokról és babonákról. Lehet, hogy nem fogunk túlvilági lényekkel társalogni, miután elolvastuk, de mindenképpen hangulatos könyv, lenyűgöző képekkel és hasznos információkkal.
Ráadásul teljesen biztonságos is, ami a napjainkban megjelenő, a témával foglalkozó számos más műről nem mondható el. Nem egy szerző ugyanis felelőtlenül játszik az olvasók érzelmi és szellemi világával.
A mágia tekinthető mesének, lehet suttogva föld alatt nyomozni utána, lehet komolyan venni, de az mindenesetre bizonyos, hogy végigkísérte, sőt, meghatározta az emberiség történelmét. A nyugati Hermetikus hagyományban jól kivehetően és erőteljesen jelen van egy sereg kor- és kultúra lenyomata, mégis mondhatjuk, hogy jellegzetesen európai gondolkodást tükröz.
Már csak az, ahogyan magába olvasztotta a jóga filozófiát, a hellenisztikus-zsidó kabbalát, az egyiptomi és görög misztériumokat, az asztrológiát, az alkímiát és még egy sor különböző tant, mutatja, hogy itt bizony a nyugati ember tette tiszteletét.
Ugyanígy meglátszik azon is, ahogy később üldözték, égették, kerékbe törték, felnégyelték a mágia követőit és használóit.
A szerző egy általános meghatározással kezdi a boszorkányokról és varázslókról. Aztán sorra veszi a túlvilági lényeket, a mágia gyakorlatát és hatását a ma ismert – vagy nem ismert – tudományra, beszámol az emberiség egyik legnagyobb ostobaság-hadjáratáról, a boszorkányüldözésekről, majd részletesebben ismerteti a mágia különböző iskoláit és a ma is működő örökségeit.
A mágia a perifériáról sosem tűnt el igazán, ahol a városiasodás nem tudott teret hódítani – sajnos nagyon úgy fest, csak átmenetileg torpant meg, lányos zavarában –, ott továbbra is leköpték a vándort, hogy megóvják a rontástól.
De a városokban is megmaradt, volt, hogy fű alatti mozgalomként, amikor pusztán egy bizonytalan szemtanú képzelt látomása elégnek bizonyult ahhoz, hogy egy embert elégessenek, és volt, hogy akár kifutón is végigvonulhatott volna a reneszánsz mágus, olyannyira divattá vált.
Aztán újra fű alatt, és most megint csak feléledni látszik. A tudomány még – vagy már, ezt döntse el ki-ki maga – nem adhat választ mindenre, az emberiség egy meghatározó része újra a misztikum felé fordul. És ez jó. Akár legenda, akár valóság, egyik esetben sem szabad veszni hagyni.
Egy nagyon fontos tudnivalóra viszont felhívta valaki az emberiség figyelmét 2500 évvel ezelőtt: a végletek nem hoznak semmi jót. Sem az egyik, sem a másik út nem vezet semmi jó és biztonságos cél felé önmagában.
Szemlélődni kell, ahogy azt egy másik nagymester mondta. Ha ismeretet szerzünk valamiről, abból csak javunk származhat, és nagyobb rálátást kapunk az élet teljesen már területeire is. Ez a könyv kiváló lehetőséget kínál a szemlélődésre. Nem árt kihasználni.
A szám numerológiai jelentése szerint a „To Mega Therion” görög betű értékét adja, ami annyit jelent: Hatalmas Fenevad. Crowley saját magát - és ami ennél is meglepőbb, a tulajdon édesanyja véleménye is ez volt - nevezte így.
Ami a mágia meghatározását illeti, úgy vélte, mágia az, ami egy akaratlagos cselekvésre – tehát az akarat parancsára – valami változást idéz elő a világban. Az új megfogalmazás szerint tehát, egy apró kavics félrerúgására is megszületik a mágia.
Természetesen ez a profán, bár kétségkívül logikus meghatározás messze nem fedi a valóságot, főleg nem, ha valaki a mágiát csupán Óz nevéhez, vagy akár a fiatal varázslótanonchoz tudja csatolni.
A Varázslók, boszorkányok, mágia című kötet a messze menőkig kielégít egy általános kíváncsiságot, és a gyönyörű illusztrációk miatt még azok is örömmel belelapoznak, akik esetleg már tűntettek el repülőgépeket.
Christoph Daxelmüller egyetemi tanár a 48 oldalon meglepően átfogó ismertetést írt a mágia történetéről, gyakorlatáról, híres és hírhedt mágusokról és babonákról. Lehet, hogy nem fogunk túlvilági lényekkel társalogni, miután elolvastuk, de mindenképpen hangulatos könyv, lenyűgöző képekkel és hasznos információkkal.
Ráadásul teljesen biztonságos is, ami a napjainkban megjelenő, a témával foglalkozó számos más műről nem mondható el. Nem egy szerző ugyanis felelőtlenül játszik az olvasók érzelmi és szellemi világával.
A mágia tekinthető mesének, lehet suttogva föld alatt nyomozni utána, lehet komolyan venni, de az mindenesetre bizonyos, hogy végigkísérte, sőt, meghatározta az emberiség történelmét. A nyugati Hermetikus hagyományban jól kivehetően és erőteljesen jelen van egy sereg kor- és kultúra lenyomata, mégis mondhatjuk, hogy jellegzetesen európai gondolkodást tükröz.
Már csak az, ahogyan magába olvasztotta a jóga filozófiát, a hellenisztikus-zsidó kabbalát, az egyiptomi és görög misztériumokat, az asztrológiát, az alkímiát és még egy sor különböző tant, mutatja, hogy itt bizony a nyugati ember tette tiszteletét.
Ugyanígy meglátszik azon is, ahogy később üldözték, égették, kerékbe törték, felnégyelték a mágia követőit és használóit.
A szerző egy általános meghatározással kezdi a boszorkányokról és varázslókról. Aztán sorra veszi a túlvilági lényeket, a mágia gyakorlatát és hatását a ma ismert – vagy nem ismert – tudományra, beszámol az emberiség egyik legnagyobb ostobaság-hadjáratáról, a boszorkányüldözésekről, majd részletesebben ismerteti a mágia különböző iskoláit és a ma is működő örökségeit.
A mágia a perifériáról sosem tűnt el igazán, ahol a városiasodás nem tudott teret hódítani – sajnos nagyon úgy fest, csak átmenetileg torpant meg, lányos zavarában –, ott továbbra is leköpték a vándort, hogy megóvják a rontástól.
De a városokban is megmaradt, volt, hogy fű alatti mozgalomként, amikor pusztán egy bizonytalan szemtanú képzelt látomása elégnek bizonyult ahhoz, hogy egy embert elégessenek, és volt, hogy akár kifutón is végigvonulhatott volna a reneszánsz mágus, olyannyira divattá vált.
Aztán újra fű alatt, és most megint csak feléledni látszik. A tudomány még – vagy már, ezt döntse el ki-ki maga – nem adhat választ mindenre, az emberiség egy meghatározó része újra a misztikum felé fordul. És ez jó. Akár legenda, akár valóság, egyik esetben sem szabad veszni hagyni.
Egy nagyon fontos tudnivalóra viszont felhívta valaki az emberiség figyelmét 2500 évvel ezelőtt: a végletek nem hoznak semmi jót. Sem az egyik, sem a másik út nem vezet semmi jó és biztonságos cél felé önmagában.
Szemlélődni kell, ahogy azt egy másik nagymester mondta. Ha ismeretet szerzünk valamiről, abból csak javunk származhat, és nagyobb rálátást kapunk az élet teljesen már területeire is. Ez a könyv kiváló lehetőséget kínál a szemlélődésre. Nem árt kihasználni.