FőképSzegény gyerekek. A felnőttek világa alapban is fura lehet kisiskolásként, amikor az ember fiának még a nyelvtan és a számtan okoz problémát.
Pénzt keresni, pártokra szavazni, valami megfoghatatlan ideológia mellett vagy mögött kiállni – s hosszasan sorolhatnám mi minden tűnhet érthetetlennek ifjúként (ha egyáltalán törődik effélével tanulás és játék mellett).

Szóval ezt az alapban zűrös életképet felesleges megzavarni, mivel attól nem lesz érthetőbb, legfeljebb mulatságosabb, amin már nevetni lehet.
De melyik felnőtt szereti, ha gyerek kacagnak rajta? Na ugye. Pedig tény, ebben a könyvben számtalan humoros elem hivatott oldani a felnőttes komolyságot.

Békés Pál (szül. 1956. március 27.) meseregényében, bő évtizeddel megelőzve Harry Pottert, már tündérrel, varázspálcával és tömegre ható mágiával dúsítja az egyébként kortárs meseregényét.
A természetfeletti erők hatására az addig „normális” világ megváltozik, átrendeződik, s ebben a kaotikus fejetlenségben már a gyerek is egyenrangú a felnőttekkel.

De lássuk, miről is van szó. Teréz néni akaratossága, egy rosszul elrejtett varázspálca, no meg némi véletlen sikeresen elszabadítja a Garay téri piac ősi átkát.
Ami nem más, mint a kapzsiságból elkövetett háborúság, melynek kezdete az idők homályába vész. A hajdani ellenfelek kései utódai a piaci árusok közül kerülnek ki, s hamarosan rejtett életmódküzdelem veszi kezdetét.

A kofák és hentesek közötti konfliktus névleg a csarnok közepén csöpögő csap miatt zajlik, de mi, akik már hallottuk Freud nevét, tudjuk, hogy valójában a vegetáriánusok és a húsevők világképe csap össze a standok között.
Uborkák, répák, retkek, paradicsomok csapnak össze virslikkel, kolbászokkal és halakkal (ezeket bármely kezdő lélekbúvár szimbolikus jelentéssel ruházza fel).

A csata során elpuffogtatott „lőszerből” egy kisebb létszámú etióp város hetekig lakomázna, de a fogyasztói társadalomban, az olcsó olaj idejében még nem divat a takarékoskodás, vész idején teljes erővel locsolják a tejfelt, szórják a lacipecsenyét. És itt még nincs vége a történetnek, mivel mindkét oldal titkos csodafegyver fejlesztésén ügyködik.

Ebben a „világra szóló” csetepatéban nincsenek semlegesek, így a mézeskalácsárustól kezdve az örömkellékek (esküvőkre, alkalmi ruhákhoz, stb.) alkalmi eladójáig mindenki kénytelen csatlakozni valamelyik táborhoz.
Itt, ebben a némafilmes börleszkre emlékeztető helyzetben kell életben maradniuk, hadifogságból menekülniük történetünk főszereplőinek, Teréz néninek, Dorottyának és nem utolsó sorban Doktor Minorka Vidornak (aki valóban élete legvarázslatosabb napját köszönheti a fenti eseményeknek).

Utolsó figyelmeztetés: kedves háborús hajlamaikat elfojtó, szorongásban élő felnőttek. Ha nem kívánnak nevetségessé válni, feltétlenül kerüljék az elvarázsolt piacokat és irodákat.

A meséből 1986-ban Sólyom András rendezett filmet, ami bár szép és jó volt, de valahogy nem volt képes megragadni és visszaadni a könyv hangulatát. Aki teheti, inkább olvasson.