Interjú Lanvall-lal, az Edenbridge szellemi atyjával - 2006. június

ekultura.hu: Az első kérdésem az új albumotok első számához kapcsolódik. Mi késztetett benneteket arra, hogy feldolgozzátok a James Bond-témát?
Lanvall: Az Edenbridge korábban egyetlen feldolgozást sem készített, és úgy éreztem, ezúttal jó ötlet lenne egy feldolgozással előállni, különösen, mivel nagy rajongója vagyok a James Bond-filmeknek. Elsősorban a Roger Moore főszereplésével készülteknek. Ezért úgy döntöttünk, hogy elkészítjük ezt a dalt.
Szerintem meg is változtattuk egy kicsit, mert G-ből Asz-ba transzponáltuk át, és persze kemény gitárhangzást adtunk hozzá, és ettől egészen másként hat. Igen. A lemeztársaság jónak tartotta az ötletet, hogy ezt adjuk ki maxiként.

ekultura.hu: És mennyire sikeres?
Lanvall: Sajnos egyelőre nem az, mert valami probléma merült fel a németországi kiadással. Nem megfelelően jött ki. Amikor meg kellett volna jelennie, valamikor április közepén, sok boltba nem került el. Mostanra azonban már egészen jól fogy.

ekultura.hu: Ha már a filmekről beszélünk, úgy tudom, szereted a Star Treket is. A filmeket, vagy a tévésorozatot?
Lanvall: A tévésorozatot. Elsősorban a sorozatot, különösen Az új nemzedék epizódjait és a Deep Space Nine-t. Ezek a kedvenceim. Ezen kívül szeretem A U.S.S. Voyager kalandjai-t is, de a Voyager közel sem olyan jó, mint például a Deep Space Nine. Az első sorozat, a Star Trek - Enterprise kissé elavult ma már, de azért szintén nézhető.

ekultura.hu: Ezek a filmek valamiképp hatással vannak a zenédre?
Lanvall: Talán még régebben így volt. Mostanában viszont nem annyira, mert pár éve nem nézem, de mindenekelőtt az Arcana-n és az Aphelion-on, és részben a Shine-on is, komoly hatást jelentettek, és rengeteg dalt írtam bizonyos epizódokról.

ekultura.hu: És miféle zenei hatások értek téged? A Queené egészen nyilvánvaló, de mi a helyzet a klasszikusokkal?
Lanvall: Hát, azt nem mondanám, hogy a Queen különösebben megihletett volna. Ez elsősorban Robby Valentine-tól jön, mivel ő a nagy Queen-rajongó, én pedig az ő rajongója vagyok. Épp ezért ő ír olyan kórusbetéteket, amilyeneket annak idején a Queentől lehetett hallani, és talán ennek a hatása ez a hangzás.
Természetesen imádom a Queent, de semmiképp sem mondanám, hogy másoknál jobban hatottak rám zeneileg. Nyilvánvalóan a klasszikus zenét is nagyon szeretem. Anton Bruckner, a híres osztrák zeneszerző az egyik, tulajdonképp a legnagyobb kedvencem, ezen kívül kedvelem Dvořakot és Richard Strausst is. Őket hármukat szeretem leginkább.

ekultura.hu: Az ő zenéjük közvetlen módon ihlette meg a zenédet?
Lanvall: Nem igazán. Úgy értem, bármi, amit meghallgat az ember, valamiképp hatással van rá, de mindig is igyekeztem a saját hangomon megszólalni, és egyedinek maradni. Legalábbis ezzel próbálkozom. [Nevet]

ekultura.hu: Viszont, tagadhatatlanul felfedezni némi hasonlóságot a te zenéd és a Nightwish zenéje között. Hogyan próbálsz különbözni tőlük?
Lanvall: Nem csak próbálkozunk, úgy hiszem, ténylegesen különbözünk tőlük. Szerintem kevés a közös bennünk. Nyilván mindkettő bandában lány énekel, és mindketten valamiféle bombasztikus zenét játszunk, de mindössze ebben a kettő vonatkozásban hasonlítunk egymáshoz.

ekultura.hu: Miután Tarját kirúgták a Nightwishből, olyan pletykák kaptak szárnyra, hogy esetleg Sabine, az énekesetek állna be a helyére. Persze hamar kiderült, hogy alaptalan híresztelésekről volt szó, de mégis, mit gondoltál, amikor először hallottál erről?
Lanvall: Csak nevettem. Szerintem szinte minden lány, aki a miénkhez hasonló bandában énekel, hallott ilyen pletykákat, hogy majd belőle lesz az új Nightwish-énekes. Nem is tudom, kifélék-mifélék lehettek, akik ilyeneket kezdtek terjeszteni.

ekultura.hu: Ha már a zenésztársakról beszélünk, ugye továbbra sem keresel billentyűst a bandába?
Lanvall: Így van.

ekultura.hu: Miért nem?
Lanvall: Eleinte, amikor megalapítottuk a bandát, megpróbálkoztunk vele, de Ausztriában hihetetlenül nehéz találni olyan billentyűst, aki beillik közénk, mint egyéniség. Aztán egy idő múlva feladtuk a keresést, mert nem leltünk rá senkire, az pedig, hogy egyszerűen olyasvalakit találjunk, aki fizetett zenészként játszik a koncerteken, túl nehézkes lett volna, mert rengeteg billentyűs-hangzással, billentyűs-szólammal dolgozunk.
Mindez túl komplikált lett volna. Aztán úgy határoztunk, hogy inkább hard disk drive-ot fogunk használni. A mi esetünkben ez teljesen jól működik.

ekultura.hu: De ettől nem lesznek egy kissé elgépiesedettek a koncertek?
Lanvall: Nem igazán. Mindig is kell billentyűs hangszereken játszanunk. Ez a trükkös része az egésznek. De más dolgok sokkal fontosabbak, amikor élő koncertre kerül sor. Sokkal fontosabb, hogy mi öten, akik a színpadon vagyunk, jó bulit csináljunk.
Mostanában igazából nem is lehet tudni, hogy a billentyűs tényleg játszik-e. Ismerek nem egy bandát, akiknek van billentyűse, a billentyűs-szólamok hetvenöt százaléka mégis a hard disk drive-ról szólal meg.
Szóval, igazából nem számít ez, mert manapság olyan sokan használnak szemplerezett hangokat. Amikor koncertre megy az ember, más dolgokat vár el egy bandától.

ekultura.hu: A koncertezéssel kapcsolatban meg kell kérdeznem, mi az oka, hogy sohasem jöttök Magyarországra?
Lanvall: Jó kérdés, és nem is tudom megválaszolni. Egyszerűen a turnék rendje nem tette lehetővé, hogy ott játsszunk. Mindig olyanokkal turnéztunk, hogy valahogy Magyarország nem került be a koncertszínhelyek közé, de úgy érzem, ideje változtatni ezen. Hiszen úgy hiszem, ott is elég sok a rajongónk, és persze nagyon szívesen játszanék nálatok.

ekultura.hu: Ezek szerint nem rajtatok múlott.
Lanvall: Persze, soha nem rajtunk múlott. Nem mi alakítjuk a turnékat, különösen, amikor mások előtt játszunk. És az elmúlt egy év során háromszor voltunk előzenekar, és csak egyszer főzenekar. És ilyenkor nem tudjuk befolyásolni a döntést, hogy mik legyenek a turné állomásai. Viszont a legközelebbi turnénkon remélhetőleg… biztosan főzenekar leszünk, és akkor talán végre Magyarországra is eljutunk.

ekultura.hu: És hogyan élitek meg a Shine-t követő nagyobb nemzetközi sikert?
Lanvall: Nem volt semmi problémánk, hiszen már az első lemez is sikeres volt, még 2000-ben. És most is nagyjából ugyanez volt a helyzet. Úgy érzem, az együttesben mindenki realista, két lábbal áll a földön. Semmi különös változást nem jelent a siker.

ekultura.hu: És szükséges mással is foglalkoznod a zene mellett?
Lanvall: Nekem nem. Teljesen az Edenbridge-nek élek. Én írok minden zenét, a szövegeket, és szinte minden szervezőmunkát is én végzek, épp ezért megélek a zenéből.

ekultura.hu: Mit tervezel a jövőben?
Lanvall: Az elkövetkező időszakban nyilvánvalóan rengeteg interjút adok, hogy népszerűsítsem az új lemezt. A nyáron aztán fellépünk majd néhány fesztiválon. Lesz két koncert Németországban, aztán következik a nagy RagnaRock fesztivál, Oslóban.
Azután egy angliai turnét tervezünk, mivel a menedzserünk angol, és ő fogja megszervezi ezt nekünk. Az igazi nagy turnéra pedig természetesen valamikor október-novemberben kerül majd sor. Megpróbáljuk két vagy három másik olyan együttessel összehozni a koncertkörutat, ahol szintén lány énekel. Nekem jó ötletnek tűnik. Tervezünk még újabb ázsiai koncerteket is 2007-ben.

ekultura.hu: Mi a helyzet az Egyesült Államokkal?
Lanvall: Az Egyesült Államok nagyszerű lenne. Az új albumot a Napalm Records fogja kiadni Amerikában, és akkor, úgy érzem, onnan is lesz visszajelzés. Régebben már érkeztek megkeresésék bizonyos fesztiválok alkalmával, amik nem tűntek különösebben rossznak, de mindent átcipelni az óceán másik oldalára túl sokba került volna, nem lett volna kifizetődő. Ezért eddig nem nyílt alkalmunk odaát játszani, mert csak az első két album licencét vette meg ottani kiadó.

ekultura.hu: És mivel magyaráznád, hogy ti vagytok az egyedüli sikeres osztrák együttes ebben a műfajban, vagyis a szimfonikus metál területén?
Lanvall: Szerintem akad azért még néhány banda. Például a Visions of Atlantis is egészen sikeres ebben a műfajban… Nem is tudom. Van néhány együttes, de egyszerűen nem elég jók.
Ausztria kicsi piac, és épp ezért nem is ezt céloztam meg, hanem mindig Németország felé orientálódtam, mert az nagy európai piac. Németországból továbblépve pedig meg lehet indulni a világhír felé. Még rengeteget kell tennünk, és hosszú út áll előttünk, de úgy érzem, elég jól haladunk.

ekultura.hu: Még mindig fejlődtök.
Lanvall: Persze, hiszen ha nem fejlődnénk, akár abba is hagyhatnánk.

ekultura.hu: És mi számotokra a végső határ?
Lanvall: Nem tudom. Mindig is a lehető legmesszebbre akartam elvinni a bandát, és még mindig ezen dolgozunk. Sosem lehet tudni, mi lesz a végső határ.

ekultura.hu: Sok szerencsét, és remélem, hamarosan befuttok Amerikában is.
Lanvall: Köszönöm.

ekultura.hu: Én köszönöm az interjút.