FőképNem tudok hasonló jelentőségű regényt megnevezni a magyar irodalomból. Ennek oka főként az, hogy szerencsére polgárháború nem osztotta meg nemzetünket az utolsó pár évszázadban, másrészt pedig országunk kis méretéből adódóan nem voltak olyan jelentős gazdasági/kulturális eltérések, mint a rabszolgatartó Dél, és az iparosodott Észak között (némileg sarkítva a két végletet).

Mitchell művét irodalomtörténeti szempontból nem becsülik sokra (az 1937-ben megkapott Pulitzer-díj ellenére sem), mivel sem nyelvi, sem formai szempontból nem járult hozzá a magasabb irodalom fejlődéséhez, egyszerű lektűr, ami legfeljebb terjedelmével tűnt ki a hasonszőrű művek tömegéből. Ám hetven évvel az Észak-Dél közötti polgárháború után megfogalmazta / megörökítette mindazt, ami addig hiányzott, a letűnt Dél csillogását és az északiak megszállását, (erről nem igazán hallhattunk még, a külső szemlélő számára 1865 után mintha azonnal helyreállt volna a rend, pedig a valóságban ez nem így volt), a vesztes déliek szemszögéből – ráadásul letehetetlen módon megírva. Olvasás közben nehéz megválni a történettől és persze a főszereplő Scarlett O’Hara akaratos, nyughatatlan, szenvedélyes, életteli személyétől. Ebben vitathatatlanul nagy érdeme van a magyar fordítónak, Kosáryné Réz Lolának (1892-1985).

Margaret Mitchell 1900-ban született az amerikai Délen (Atlanta). Édesanyja a női választójogért harcolt (részben innen eredeztethető Scarlett öntudatos viselkedése), édesapja elismert ügyvéd és a helyi Történelmi társaság elnöke. A kislány gyerekkorában számtalan történetet hallott a polgárháborúról és a régi Atlantáról. Tanulmányait édesanyjának 1919-ben bekövetkezett halála miatt szakítja meg, hazatér apjához és testvéréhez. 1922-ben férjhez megy, de két évvel később elválnak. Második házasságának kezdetekor kezdődik újságírói karrierje is, az Atlanta Journalban megjelenő különböző, Peggy Mitchell álnéven írt írásaival. Második férje, John Robert Marsh megértő volt Margarettel szemben, erősen támogatta írói ambícióit. Ennek köszönhetően, 1926 és 1929 között megszületett az Elfújta a szél. Kiadót viszont csak hosszas keresés után talált, mivel senkiben nem volt elég bátorság ahhoz, hogy az elsőkönyves szerző ezeroldalas regényét kiadja. Ezért aztán az olvasók csak 1936-ban vehették kézbe a három dolláros könyvet a Macmillan Publishing kiadásában. A könyv minden addigi eladási rekordot megdöntött, és a következő évben Pulitzer-díj kapott.

Míg az olvasók lelkesedtek, a kritikusok mindenbe belekötöttek. Túlságosan déli szemszögből ábrázolja az eseményeket, túlságosan változó a hősnő szerencséje, túlságosan sokszor megy férjhez (akárcsak Mitchell, aki háromszor kötött házasságot), no és persze a rasszizmus is a fejéhez vágták. A történetet előszeretettel hasonlították össze D.W. Griffith 1915-ös FILMJÉVEL, Egy nemzet születésével. Érdekességként megemlítem, hogy a ’20-as években Mitchell házától csak pár utcányira volt a Klu Klux Klan főhadiszállása. A sikereknek ezzel még nincs vége, hiszen David O. Selznick producer akkoriban hatalmas összegért, 50.000 dollárért vette meg a filmjogokat. A díszbemutatóra hatalmas érdeklődés mellett 1939. december 15-én került sor (erről az eseményről még a Vagány nők klubja című regényben is megemlékeznek). A mozi az írónő számára is újdonság volt, mivel korábban egyetlen jelenetet sem látott a filmből, ami egyébként 10 Oscart kapott.

Angliában a második világháború alatt, Európa többi részén pedig a háború után lett népszerű a könyv és a film (sokan ebből merítettek erőt az újraépítéshez és a mindennapi problémák leküzdéséhez). Margaret Mitchell az Amerikai Vöröskereszt önkénteseként dolgozott a világégés alatt. Tevékenységének köszönhetően a francia Vimoutiers város díszpolgárává választották. Mitchell több könyvet nem írt, regényének folytatása (Scarlett) 1992-ben jelent meg, de az elkövető Alexandra Ripley sem a hangulatot, sem Scarlett alakját nem tudta a korábbi színvonalon továbbgondolni. Egyetlen, tizenhat évesen írt novellája ismeretes még, ami 1995-ben jelent meg Lost Laysen címen, témáját tekintve egy déli szigeten játszódó romantikus történetről szól. Mitchell 1949. augusztus 16-án, Atlantában halt meg autóbalesetben.