FőképA magam részéről imádom az anakronizmusokat, pláne akkor, ha emberi alakot öltenek, de a legjobban akkor, ha még énekelnek is. Chris Isaak akár a homlokára is tetoválhatná: „Az 50-es Években Élek, És Büszke Vagyok Rá.”

Amikor 1989-ben megjelent harmadik lemeze, Heart Shaped World címmel, egy csapásra nagy-nagy sztár lett, mégpedig a „Wicked Game” című nóta okán. Teljes joggal, teszem hozzá.
Jött egy fiatal srác, aki úgy döntött, hogy a Memphis Sun lemeztársaság korszaka óta lehet, hogy történt érdemleges a zenei életben, de ez őt nem érdekli, köszöni szépen, és ő csak ebben a stílusban akar énekelni. Remek.

A Sun és Memphis valóban olyanok, mint az Auróra és az októberi szocialista forradalom. Elválaszthatatlanok. Míg az utóbbiból csak baj származott, az előbbiből nem igazán.

Elvis, Orbison, Jerry Lee Lewis meg a többiek kezdték ott, és terjesztették a rock and roll igéjét szerte a világon. Isaak vállalkozása ennek ellenére nem volt egyszerű.
A Sun korszaka első lemeze, a Silvertone 1985-ös megjelenésekor a legjobb becslések szerint is 25 éve véget ért, és a kor nagyjai vagy jól meghaltak (Elvis), vagy mindent megtettek azért, hogy lépést tartsanak a modern korral: Orbisonnak sikerült, Jerry Lee Lewisnak nem.

És akkor jön ez a kaliforniai gyerek, aki pont a Sun legremekebb évében (1956) született, és azt mondta: vissza az alapokhoz. És nem viccelt. Először is rock and rollt énekelt: melankólikusat, gyorsat. De a bandában rajta kívül maximum hárman játszottak (basszus, dob, gitár), ami mondjuk eggyel több az ipari sztenderdnél, de sebaj.

Vissza a rock and roll alapjaihoz: csörgős, recsegős, kiabálós, minimalista rock, mindehhez egy hang, ami valóban abból a korból származik, meg az énekes, akinek a haja brillantintól csillog, olyan fekete napszemüveget visel, amit Roy Orbison is megirigyelt volna, farmert hord meg kockás inget, kezében gitártok, és az embernek az az érzése, ez időutazás, nem lehet más.

Épeszű ember ugyanis ilyet nem csinál. (A Stray Catsről most ne beszéljünk, ők eleve agybajosak.) Vagy mégis? Hát persze. Isaak a „Wicked Game”-nek köszönhetően nagy sztár lett, amiben azért szerepe volt a varázslatos klipnek is.
Isaak csinált valamit a rock and roll-lal, de hogy mit, nehéz lenne megfogalmazni. Úgy tette a modern kor sajátjává, hogy alig változtatott rajta. A dalok is a szokott cuccról szólnak: szerelem, csalódás, átverés, elhagyás, meg ilyenek.

Végre jött egy énekes, aki egyszer látott elektromos gitárt, de csak legyintett, és akusztikus gitárján játszva egyszerű érzésekről énekelt egyszerű dalokat. Illetve a fenéket. Őszintén énekelt őszinte érzésekről. Hitelesen.
Annyira kontrasztos volt ő a ’80-as évek közepén/végén, hogy csak sikeres lehetett. És az sem véletlen, hogy David Lynch gyakorlatilag főszerepet adott neki a Tűz, jöjj velem című Twin Peaks-filmjében. (És ha már itt tartunk, ne felejtsük vendégszereplését a Jóbarátokban, mint Phoebe egyik aktuális szerelmét az oviban.)

A Best of album ennek a sikernek kivételesen jól sikerült katalógusa. Minden itt van, ami kell. A „Wicked Game”, a „San Francisco Days”, és a „Blue Hotel”. Plusz ő az egyetlen, aki jogosan vette magának a nem mindennapi bátorságot, hogy Orbisont énekeljen.
Az „Only The Lonely” óriási dal, Orbison meg a legnagyobb hangok egyike volt, de Isaak bátorsága kifizetődött. Pazar a feldolgozás, egyszerűen pazar. Isaak még akkor is jó, amikor nem az.
Nincs rossz lemeze. Vannak erősebbek és gyengébbek, de az érzés ugyanaz. A válogatás meg olyan jó, mintha önálló lemez lenne. És még egy nyalánkságot is kapunk: a „Forever Blue” akusztikus verzióját.

Én csak egy nótát hiányolok róla, az alig háromperces, briliáns „Go Walking Down There” címűt, de ez legyen az én bajom. Mert a lemez így, ahogy van, tökéletes. Isaak legalább akkora ikon, mint Dwight Yoakam és Brian Setzer. Ők egy rég-rég letűnt korból maradtak itt, de amit játszanak, az érvényesebb, mint valaha. És sokkal szórakoztatóbb is.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. San Francisco Days
2. Somebody’s Crying
3. Wicked Game
4. Baby Did A Bad Bad Thing
5. Let Me Down Easy
6. Two Hearts
7. King Without A Castle
8. Only The Lonely
9. Speak Of The Devil
10. Blue Spanish Sky
11. You Owe Me Some Kind Of Love
12. Can’t Do A Thing (To Stop Me)
13. Let’s Have A Party
14. Dancin`
15. Blue Hotel
16. Please
17. I Want You To Want Me
18. Forever Blue (Acoustic Version)