Főkép

Tarkan igazi világzenét játszik. No nem abban az értelemben, ahogy egykor a Dead Can Dance, a Kolinda vagy Mike Oldfield esetében, hanem alapvetően a világ különböző részeinek stílusait elegyíti össze valamiféle egészen sajátos zenei vegyületté. Így talál egymásra a török népzene, Michael Jackson kemény, funky-s popmuzsikája, George Michael kissé rockosabb, jive-osabb slágerzenéje, az afro-amerikai hip-hop, a közép-amerikai latin melódiák és az elektronikus diszkó, valamint a klasszikus valcer.

Michael Jackson hatása rögtön a lemezt nyitó „Just Like That”-ben felfedezhető, de az albumon mindvégig gyakran hallani a fehérré lett fekete énekesére emlékeztető megoldásokat. Sokkal karakteresebb viszont a George Michael-os beütés. A brit fiú Faith című albumának gitárközpontúbb hangzása határozza meg mindenekelőtt a „Start The Fire” hangulatát, de a hatás a „Mine”-ban és az album szerintem legkiemelkedőbb számában, a popot a török vonós hangszerekkel és szöveggel megvadító „Shikidim”-ben is felfedezhető.

Ha már a „Shikidim”-nél tartunk, kifejezetten üdítően hat egy ilyen egzotikus (és a magyarral, már csak a két és fél évszázados együtt élés okán is rokon) nyelv váltogatása a pop-rock „anyanyelvével”, az angollal. A tényleges anyanyelvhez való visszalépésig azonban - nagyon okosan - nem merészkedik el Tarkan, aki kétségtelenül profi szövegíró-társaival belátta, hogy egy teljesen török szövegű szám valószínűleg elriasztaná az immár a világ minden részéről kikerülő rajongókat (hacsak nem eleve török az illető), néhány mondat beépítése ellenben abszolút egzotikussá teszi a dalt.

Éppily izgalmas atmoszférát teremt az album legtörökösebb, és épp ezért legkülönlegesebb nótájában, a „Bounce”-ban megszólaló baglama, ami valamiféle buzukiéhoz hasonlóan kemény megszólalású anatóliai töklant (a nyolcadik századtól ismert koboz egyik „leszármazottja”), és eleven hangképéből ítélve kétség sem férhet hozzá, hogy szent használata mellett egykor az előkelőségek szórakoztatására felvonuló hastáncosokat is kísérhették vele.

Közvetlenül a „Bounce” után következik a címadó „Come Closer”, amely a lemez leginkább latinos slágere - szöges ellentéte az ezt megelőző egzotikus kísérletnek. Ám nem előzmény nélküli, hiszen az „Over”-rel Tarkan már jól előkészítette az alapot a latin pop befogadására.

Ami nekem kevésbé tetszik a lemezen, az épp az előadó által is kiemelt hatás: a rapé és a hip-hopé. Miután sohasem szerettem az eredeti, társadalombíráló szándékától megfosztott, kommercializált fekete utcai zenét, így még Tarkan nagyszerű hangjával keverve sem tudom igazán elfogadni. Annál inkább megfog az utolsóként felcsendülő, parányit szvinges angol keringő, az „If I Only Knew”, amire még nekem, a híresen botlábúnak is kedvem támadna egyet lejteni.

Bárki, aki valaha is kedvét lelte Britney Spears elvontabb, kísérletezőbb jellegű számaiban, George Michael korai slágereiben, vagy Michael Jackson sok stílusból összegyúrt dalaiban, nyugodt szívvel próbálkozhat Tarkannal is. Garantáltan nem fog csalódni.

Előadó:
Tarkan - ének

Közreműködők:
Devrim Karaoglu - billentyűs hangszerek, programozás
Brian Kierulf - gitár, billentyűs hangszerek, programozás
Grup Gundem - vonós hangszerek
Mehmet Akatay - ujjdobok
Ozan Colakoglu - billentyűs hangszerek, programozás
Giles Palmer - gitár
Pete „Boxta” Martin - billentyűs hangszerek, programozás
Billy Mann - gitár
Ismail Tuncbilek - baglama
Cengiz Ercumer - ujjdobok
Cetin Akdeniz - baglama
Anas Allaf - gitár, vokál
Kempa - vonós hangszerek
Marc Copely - gitár
Lester Mendez - billentyűs hangszerek, programozás
Dave Levita - gitár
Wyclef Jean - rap

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Just Like That
2. In Your Eyes
3. Why Don’t We (Aman Aman)
4. Mine
5. Over
6. Start The Fire
7. Shhh
8. Bounce
9. Come Closer
10. Don’t Leave Me Alone
11. Shikidim
12. I’m Gonna Make U Feel Good
13. Mass Confusion
14. Touch
15. If Only You Knew

Rövidített diszkográfia:
Yine Sensiz (1991)
A-Acayipsin (1994)
Ölürüm Sana (1997)
Tarkan (1999)
Karma (2001)
Dudu (2003)
Come Closer (2006)