Layo & Bushwacka!: Feels Closer (CD)
Írta: Velkei Zoltán | 2006. 05. 27.
Amikor a „Ride The Train”-ben a második percnél bejött a zongora, majd picivel utána az elektromos gitár, azt gondoltam, hogy az új album még az előzőnél is jobb lesz. Még e sorok írásakor is ez a felvétel nyújtja nekem a legtöbbet. Szinte megelevenedik benne az éjszaka; a követhetetlenül tova sikló fények, az utcákat betöltő neoncégérek fényáradata, az ittasság delíriumából fakadó elmosódottság és a legextrémebb, legszexibb ruhákba bújt emberek. Tökéletes zene.
A Layo & Bushwacka! duót a közel négy évvel ezelőtt megjelent Nightworks című korong tette híressé, köszönhetően az olyan remek opuszoknak, mint a „Love Story”, „Let The Good Times Roll” és az „It’s Up To You” (Shining Through).
Frissítő volt egy olyan albumot hallgatni egy olyan időben, amikor nem volt divat ötven percbe öt-hat stílust belevinni, és ez a bátor húzás megtérült a londoni párosnak. Kiválóan illeszkedtek egymás mellé a bődületes szaxofon- és dobszólók, amiket hol a technóból jól ismert lábdobokkal, hol tört- és lassabb ütemekkel támogattak meg. A Nightworks még ma is egy hallgatható produktum, az idő fogaskerekeinek áldatlan tevékenysége nem érződik rajta.
A Feels Closer című új kiadvány nyitó számában Green Velvet énekel, de a teljesítménye elhanyagolható, mint ahogy egy-két kivétellel az összes többi kollaborátoré is. Csak a nevük kellett a hátsó borítóra a kedvezőbb promócióhoz, ugyanis ezúttal nem a patinás XL Recordings terjeszti Bushwacka!-ékat, hanem a duó saját, Olmeto nevű kiadóján keresztül jut el a boltok polcaira az anyag.
Ettől függetlenül nem rossz zene a „Life2Live”, de parketten komolyabb sérülést okoz. Később hallhatjuk gitározni az új felállású Hybridet erősítő Tim Huttont a „Me & You” című számban, de nem igazán jön át a röpke, háromperces felvételből, hogy egy piszkosul jó gitáros pengeti a húrokat. Sokkal inkább az az érzése támad az embernek, hogy a masszív, a duó dj-szettjeire hasonlító és több mint negyedórás techno/house dózis után egy lassabb szakasz következik.
Ekkor egyfajta visszatekintés formájában megelevenedik újra a Nightworks, legalábbis az innentől ránk váró nyolc zene tematikájában és végeredményében is olyan, mintha a 2002-es cd újrafeldolgozását hallanánk. A rajongó egyik szeme sír, a másik nevet: vannak egyrészt jó, ötletes számok, negatív szemlélettel azonban semmi újat nem kapunk, és joggal tehetjük fel a kérdést, miszerint mit csináltak ezek ketten az elmúlt négy év alatt.
Mindenesetre pimasz dolog volt Ella Fitzgerald és Louis Armstrong „Isn’t This A Lovely Day” című közös szerzeményét újraértelmezni – ez a Feels Closer másik csúcspontja a „Ride The Train” után. Az animatrixos Blind Tiger atmoszféráját felidéző „Smith Street” is kellemes csalódás, a „Sunshine In Ipanema” pedig abba a laza zene kategóriába sorolható be, ami minden eddigi Layo & Bushwacka! albumon megtalálható volt. A védjegy.
Az utolsó zenékben még több gitár hallható, és talán ez az egyetlen olyan tulajdonsága a Feels Closernek, amiben eltér a Nightworks-től. Míg az utóbbi album főleg dobokból és szaxofonból táplálkozott, addig itt ez a pengetős hangszer tetszeleg rivaldafényben, illetve egy-két egyszerűbb zongorajátékra is figyelmesek lehetünk.
Nagyjából hozza a lemez azt, amit már régen is hallottunk, de nem igazán sikerült fejlődni. Igencsak feladták maguknak a házi feladatot a srácok régen, ezért nem is kell elmarasztalni őket, minden tőlük telhetőt megtettek, és az eredmény nem rosszabb az eddigieknél. Csak sajnos nem is jobb.
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Life2Live feat. Green Velvet
2. Feels Closer feat. Mino Cinelu
3. Ride The Train
4. Me And You feat. Tim Hutton
5. Smith Street
6. Sunshine In Ipanema feat. Rogerio Flausino
7. Dr. Teeth
8. Isn`t This A Lovely Day feat. Ella Fitzgerald & Louis Armstrong
9. We`ve Been Here Before
10. Hang Tough
11. Saudade feat. Jessy Mornar
12. K
Linkek: