FőképValahol ott hagytuk abba, hogy az univerzumban három hatalmi pólus alakult ki; az Omnius vezette Összehangolt Világok, a Buttlerek befolyása alatt álló Nemesek Szövetsége, és az Omnius ellen fellázadt Titánok.
Pár évtized viszonylagos nyugalma után a gondolkodó gépek pár önérzetében sértett emberi áruló segítségével pusztító vírust alkotnak és juttatnak az emberek lakta bolygókra. Tervük egyszerű: miután a vírus kiírtja a lakosság felét, a túlélő és legyöngült emberiségét lerohanják és az utolsó szálig megsemmisítik gépharcosaikkal.

Herbert és Anderson művében az egyszerű, már-már gyermetegnek ható megoldások dominálnak, ezért nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Bár nagyon szerettem volna azt mondani, hogy egy, a nagy elődhöz méltó trilógia született, a regények elementáris erővel rántják vissza a bősz lelkendezésbe kezdő lelkem.

Úgy érzem, hogy A corrini csata színvonalában elmarad A gépirtó hadjárattól. Habár a szerzők törekedtek arra, hogy a regény minden színterén újdonságokkal lepjenek meg bennünket, ezek nem sikerültek annyira átütő erejűre, mint az elvártam volna tőlük.

Egy-két kulcsfontosságú ponton körülbelül egy hat-hét éves gyermek által is könnyedén kitalálható „huszárvágással” operálnak a szerzők, néhol pedig egyéb művekben már bevált „sémákat” vesznek át.
Továbbra sem sikerült megszabadulniuk az üresjáratoktól, amelyektől A gépirtó hadjárat szinte hemzsegett (lásd Yorek Thurr szereplése, amely szerintem teljesen kihagyható lett volna, hiszen sem felbukkanása, sem pedig szükségszerű halála nem hagy maradandó nyomot).

A Corrin mellett lezajló, mindent eldöntő ütközet felvezetése arra enged következtetni, hogy valamilyen katartikus lezárásnak lehetünk majd a tanúi. A szemünk elé kerülő csata (ami sajnos még A butleri dzsihad bolygóostromainál is egyszerűbben kerül bemutatásra) azonban inkább volt kiábrándító, semmint élvezetes.

Az egész regényből azt érzem, mintha nem fektettek volna elég időt és fáradságot a szerzők az alkotó folyamatokba, vagy ha ez meg is volt részükről, akkor is csak görcsös, erőltetett megoldásokra futotta tőlük.

Miután sikerült egész sok negatívumot összehoznom a könyvről, nehéz elhinni, de mégis igaz, hogy csak az egyik szememből hullatok krokodilkönnyeket, a másik mosolyog. Hiszen örülök annak a ténynek, hogy megszületett az előzmény, még ha olyan is, amilyen.
De legalább van. És ez már önmagában is okot ad az elégedettségre és örömre. Igaz, hogy savanyú szájízzel tettem le a könyvet, de azt hiszem ez elviselhető mindannyiunk számára.

A Dűne sorozat eddig megjelent kötetei:

A Dűne legendái trilógia:
Brian Herbert - Kevin J. Anderson: A Dűne: A Butleri Dzsihad
Brian Herbert - Kevin J. Anderson: A Dűne: A gépirtó hadjárat
Brian Herbert - Kevin J. Anderson: A Dűne: A corrini csata

Előjáték a Dűnéhez trilógia:
Brian Herbert - Kevin J. Anderson: Az Atreides-ház
Brian Herbert - Kevin J. Anderson: A Harkonnen-ház
Brian Herbert - Kevin J. Anderson: A Corrino-ház

Klasszikus Dűne-regények:
A Dűne
A Dűne messiása
A Dűne gyermekei
A Dűne istencsászára
A Dűne eretnekei
A Dűne Káptalanház

A Frank Herbert cselekményvázlata és jegyzetei alapján elkészült folytatás:
Brian Herbert - Kevin J. Anderson: A Dűne vadászai
Brian Herbert - Kevin J. Anderson: A Dűne homokférgei