Könyvfesztivál második nap – 2006. április 21.
Írta: Galgóczi Tamás | 2006. 04. 22.
Aki borúlátó megfontolásokból kételkedett a tavasz megérkeztében, az személyesen is meggyőződhetett a közvélekedés igazáról, hiszen a jól ismert évszakjelző szaki, a maci is kibújt a barlangjából.
Meg sem állt a Kossuth Kiadó standjáig, majd tovább óvakodott, hogy a 11 órás sajtótájékoztatót is végigállja. Igaz, ez számára nem volt fáradtság, hiszen kitömött állapotban a Magyar Természettudományi Múzeumból érkezett, kizárólag a Fesztivál idejére.
Miközben a megjelent kíváncsiakat tartotta szemmel, én a kiadó elnök-vezérigazgatóját, Kocsis András Sándort figyeltem, aki rövid bevezető után átadta a szót Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszternek.
Aki beszédében rövid történelmi áttekintés után tartalmas gondolatokkal, észrevételekkel üdvözölte az Élővilág enciklopédiája sorozat most megjelent A Kárpát-medence gombái és növényei című második kötetét.
Abban Újhelyi Péter szerkesztő is egyetértett, hogy a 48 szerző munkáját összegző mű egyetemi tankönyvként is használható, s miután a kiadó standján belekukkantottam a vaskos albumba, egyetértek ezzel az állítással, tényleg szép, informatív és súlyos könyvről beszélünk.
A pénteki nap egyébiránt a döntések napjaként vált ismeretessé szerkesztőségünkben, mivel számos, érdekes program egyszerre kezdődött, s mivel ugye a tudomány jelenlegi állása szerint egy szerkesztő egyszerre csak egy helyen lehet, kénytelenek voltunk szétválni.
Ennek köszönhetően lemaradtam a Móra tájékoztatójáról (pedig a sok szép és színvonalas újdonság között megjelent az új Darren Shan kötet, valamint az írónő születésének 80. évfordulója alkalmából egy jubileumi Janikovszky Éva klasszikus, az Égigérő fű is), hogy megnézzem, ki nyeri az idei Aranyalma-díjat (érdekességként megjegyzem, hogy hasonló néven létezik egy erdélyi díj is).
Az idén jubiláló díjat (ötödször adták át), amit az Animus Kiadó alapított, azok kaphatják meg, akik munkásságukkal sokat tesznek/tettek a gyerekirodalomért. Ezúttal Rigó Béla, a Kincskereső című gyerekirodalmi lap főszerkesztője vette át a díjat Gábor Anikótól.
A díjazott rövid beszédében vázolta a gyerekirodalom jelenlegi (meglátása szerint siralmas) helyzetét, amit mi sem jelez jobban, hogy a Kincskereső is a lét/nemlét határán mozog. Egy ilyen újságot nem lehet üzleti alapon működtetni, de megfelelő támogatás nélkül jövője teljesen bizonytalan. (Erről az állapotról én is tudok mesélni, hiszen az ekultura.hu is non-profit módon, mindenféle anyagi támogatás nélkül működik.)
Rigó Bélának ezúton is gratulálok, szerintem is megérdemli az elismerést.
Kénytelen-kelletlen távoztam az ünneplő csoporttól, de muszáj volt, hiszen kezdődött a következő sajtótájékoztató, ahol régi ismerősöm, Héra István is érintett volt. A hivatalos műsorfüzettel ellentétben a Lap-Ics Könyvkiadó nem csupán az angol-magyar, magyar-angol szótárát mutatta be, hanem ennek német változatát is – na ennek szerzője Héra úr.
Akiről annyit illik tudni, hogy évtizedek óta foglalkozik szótárkészítéssel, s minden további nélkül a rendszerváltás áldozatai közé sorolható. Ugyanis az évek munkájával készített Német-magyar kéziszótára átkerült a privatizált Akadémiai Kiadó tulajdonába, ami azért nem semmi. Bár a bíróság a kiadó javára ítélt, úgy vélem ez az ügy is a hazai könyvszakma dicstelen esetei közé tartozik.
Talán egyszer valaki összegyűjti a többé-kevésbé ismert sötét ügyeket okulás céljából, hiszen komolyabb következményre nem számíthatunk. Na de hagyjuk a pletykálkodást, az óra ketyeg, és mindjárt kezdődik a következő könyvbemutató. Egyébként a szerzők prezentációja meggyőzött a szótárak használhatóságáról és kiválóságáról.
Na de tényleg hagyjuk a szótárakat másra, irány a Lehár II-es terem, ahol Tolkien első regényéről lesz szó. Mint kiderült, időben érkeztem, mivel a meghívott előadó, Füzessy Tamás késett (bár nem szokott, eddig kétszer hallottam előadását).
De most igen. Alig fél órát. Várakozás közben részletes tájékoztatást kaptunk a Ciceró Kiadó idevágó kiadványairól (lehet, hogy mégiscsak el kéne olvasnom egy Cornelia Funke könyvet).
Úgymint Beagle, Lawhead, Kai Meyer és Brian Jacques műveiről (az ajánlók megtalálhatók az oldalon), s nem utolsó sorban Karen Wynn Fonstad lenyűgöző vállalkozásáról, a Középfölde Atlaszáról (erről is írtam a megjelenésekor).
Egyszóval nem unatkoztam, majd megérkezett az előadó, aki belépése után egy perccel elindította az ismeretterjesztő robot programját, s jó negyven percig FOLYAMATOSAN, hatalmas tudásanyag birtokában csak beszélt és beszélt. Egyszerűen zseniális, gondolom nem véletlenül lett a Tolkien Társaság elnöke.
A téma ezúttal A hobbit volt, mégpedig a most megjelent harmadik, kritikai kiadás kapcsán. Hasonló munkát végeztek, mint Dr. Torkos Attiláék az Asimov és a Dűne összkiadásoknál, vagyis a kifejezések egységesítése (személyek, helyek), az eddigi fordítások összefésülése, valamint Tolkien eredeti elképzeléseinek érvényesítése szerepelt az elvégzendő feladatok között (az angol kritikai kiadás figyelembevételével).
A végeredmény egy bámulatos kötet, amit minden Tolkien rajongónak látnia, fognia, elolvasnia és a szentélyként funkcionáló polcra, a többi szent irat közé kell illesztenie.
Ezután a jól megérdemelt ebéd következett a napi programomban (ekkor már délután kettő felé járt az idő), amire a szerkesztőség jelenlévő főnökének begyűjtése után, a szabadban, mennydörgés moraja és sötéten gyülekező felhők alatt került sor.
Táplálkozás közben beletörődtünk abba a keserédes döntésbe, hogy a Fesztivál nem hagyja el a Kongresszusi Központ épületét. Rövid, ámde intenzív törpölés után mi sem találtunk olyan helyet a fővárosban, ahová még több kiadó és látogató befér – valamint a rendezvények lebonyolítására megfelelő helyiségek is rendelkezésre állnak. Szóval jövőre is ugyanitt.
A nap utolsó programjaként a Pécsi Direkt Kft. irodalmi délutánját néztem meg, ahol A krimi gyöngyszemei sorozat köteteiről beszélt Katona Tamás és Kállay G. Katalin. Az eddig megjelent könyvekből Alföldi Róbert és Schell Judit olvasott fel. Bár órákig elhallgattam volna az informatív csevelyt, magas korom miatt feladtam az ácsorgással együtt járó kényelmetlenséget (a monitorbámulás bosszúja) és távoztam (megfogadtam, hogy a most megjelent Poe és Fanu kötet is elolvasom, no meg az újra kiadott Forsyth klasszikust, a Háború kutyáit).
Matyi Dezső (tulajdonos) mindenesetre tudja mit csinál, mivel a leghatásosabb standot egyértelműen a Pécsi Direkt Kft építette fel (lásd mellékelt fotó).
Hazafelé menet még láttam a most új, Mindkettő emberül – száz szerelmes vers 1954-2004 című válogatás-verseskötettel jelentkező Baranyi Ferencet dedikálás közben, kifelé menet pedig azokat a rajongókat, akik hosszú sorban állva várakoztak Csingiz Ajtmatovra.
Összességében jó kis nap volt, láttam pár számomra érdekes új könyvet (következő Horowitz, Koontz újrakiadás, következő Darren Shan, három Maigret, Szegedi Katalin által illusztrált mesekönyv, Poe+Fanu, na meg kritikai Hobbit), bár még a földszintet sem sikerült bejárnom. Muszáj lesz megcsapolnom a bankszámlámat.
Munkanap lévén most sem volt idegesítő méretű a sokaság, bár délután már majdnem sokan lettünk. Talán holnap elérjük a „kritikus tömeget”.
Meg sem állt a Kossuth Kiadó standjáig, majd tovább óvakodott, hogy a 11 órás sajtótájékoztatót is végigállja. Igaz, ez számára nem volt fáradtság, hiszen kitömött állapotban a Magyar Természettudományi Múzeumból érkezett, kizárólag a Fesztivál idejére.
Miközben a megjelent kíváncsiakat tartotta szemmel, én a kiadó elnök-vezérigazgatóját, Kocsis András Sándort figyeltem, aki rövid bevezető után átadta a szót Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszternek.
Aki beszédében rövid történelmi áttekintés után tartalmas gondolatokkal, észrevételekkel üdvözölte az Élővilág enciklopédiája sorozat most megjelent A Kárpát-medence gombái és növényei című második kötetét.
Abban Újhelyi Péter szerkesztő is egyetértett, hogy a 48 szerző munkáját összegző mű egyetemi tankönyvként is használható, s miután a kiadó standján belekukkantottam a vaskos albumba, egyetértek ezzel az állítással, tényleg szép, informatív és súlyos könyvről beszélünk.
A pénteki nap egyébiránt a döntések napjaként vált ismeretessé szerkesztőségünkben, mivel számos, érdekes program egyszerre kezdődött, s mivel ugye a tudomány jelenlegi állása szerint egy szerkesztő egyszerre csak egy helyen lehet, kénytelenek voltunk szétválni.
Ennek köszönhetően lemaradtam a Móra tájékoztatójáról (pedig a sok szép és színvonalas újdonság között megjelent az új Darren Shan kötet, valamint az írónő születésének 80. évfordulója alkalmából egy jubileumi Janikovszky Éva klasszikus, az Égigérő fű is), hogy megnézzem, ki nyeri az idei Aranyalma-díjat (érdekességként megjegyzem, hogy hasonló néven létezik egy erdélyi díj is).
Az idén jubiláló díjat (ötödször adták át), amit az Animus Kiadó alapított, azok kaphatják meg, akik munkásságukkal sokat tesznek/tettek a gyerekirodalomért. Ezúttal Rigó Béla, a Kincskereső című gyerekirodalmi lap főszerkesztője vette át a díjat Gábor Anikótól.
A díjazott rövid beszédében vázolta a gyerekirodalom jelenlegi (meglátása szerint siralmas) helyzetét, amit mi sem jelez jobban, hogy a Kincskereső is a lét/nemlét határán mozog. Egy ilyen újságot nem lehet üzleti alapon működtetni, de megfelelő támogatás nélkül jövője teljesen bizonytalan. (Erről az állapotról én is tudok mesélni, hiszen az ekultura.hu is non-profit módon, mindenféle anyagi támogatás nélkül működik.)
Rigó Bélának ezúton is gratulálok, szerintem is megérdemli az elismerést.
Kénytelen-kelletlen távoztam az ünneplő csoporttól, de muszáj volt, hiszen kezdődött a következő sajtótájékoztató, ahol régi ismerősöm, Héra István is érintett volt. A hivatalos műsorfüzettel ellentétben a Lap-Ics Könyvkiadó nem csupán az angol-magyar, magyar-angol szótárát mutatta be, hanem ennek német változatát is – na ennek szerzője Héra úr.
Akiről annyit illik tudni, hogy évtizedek óta foglalkozik szótárkészítéssel, s minden további nélkül a rendszerváltás áldozatai közé sorolható. Ugyanis az évek munkájával készített Német-magyar kéziszótára átkerült a privatizált Akadémiai Kiadó tulajdonába, ami azért nem semmi. Bár a bíróság a kiadó javára ítélt, úgy vélem ez az ügy is a hazai könyvszakma dicstelen esetei közé tartozik.
Talán egyszer valaki összegyűjti a többé-kevésbé ismert sötét ügyeket okulás céljából, hiszen komolyabb következményre nem számíthatunk. Na de hagyjuk a pletykálkodást, az óra ketyeg, és mindjárt kezdődik a következő könyvbemutató. Egyébként a szerzők prezentációja meggyőzött a szótárak használhatóságáról és kiválóságáról.
Na de tényleg hagyjuk a szótárakat másra, irány a Lehár II-es terem, ahol Tolkien első regényéről lesz szó. Mint kiderült, időben érkeztem, mivel a meghívott előadó, Füzessy Tamás késett (bár nem szokott, eddig kétszer hallottam előadását).
De most igen. Alig fél órát. Várakozás közben részletes tájékoztatást kaptunk a Ciceró Kiadó idevágó kiadványairól (lehet, hogy mégiscsak el kéne olvasnom egy Cornelia Funke könyvet).
Úgymint Beagle, Lawhead, Kai Meyer és Brian Jacques műveiről (az ajánlók megtalálhatók az oldalon), s nem utolsó sorban Karen Wynn Fonstad lenyűgöző vállalkozásáról, a Középfölde Atlaszáról (erről is írtam a megjelenésekor).
Egyszóval nem unatkoztam, majd megérkezett az előadó, aki belépése után egy perccel elindította az ismeretterjesztő robot programját, s jó negyven percig FOLYAMATOSAN, hatalmas tudásanyag birtokában csak beszélt és beszélt. Egyszerűen zseniális, gondolom nem véletlenül lett a Tolkien Társaság elnöke.
A téma ezúttal A hobbit volt, mégpedig a most megjelent harmadik, kritikai kiadás kapcsán. Hasonló munkát végeztek, mint Dr. Torkos Attiláék az Asimov és a Dűne összkiadásoknál, vagyis a kifejezések egységesítése (személyek, helyek), az eddigi fordítások összefésülése, valamint Tolkien eredeti elképzeléseinek érvényesítése szerepelt az elvégzendő feladatok között (az angol kritikai kiadás figyelembevételével).
A végeredmény egy bámulatos kötet, amit minden Tolkien rajongónak látnia, fognia, elolvasnia és a szentélyként funkcionáló polcra, a többi szent irat közé kell illesztenie.
Ezután a jól megérdemelt ebéd következett a napi programomban (ekkor már délután kettő felé járt az idő), amire a szerkesztőség jelenlévő főnökének begyűjtése után, a szabadban, mennydörgés moraja és sötéten gyülekező felhők alatt került sor.
Táplálkozás közben beletörődtünk abba a keserédes döntésbe, hogy a Fesztivál nem hagyja el a Kongresszusi Központ épületét. Rövid, ámde intenzív törpölés után mi sem találtunk olyan helyet a fővárosban, ahová még több kiadó és látogató befér – valamint a rendezvények lebonyolítására megfelelő helyiségek is rendelkezésre állnak. Szóval jövőre is ugyanitt.
A nap utolsó programjaként a Pécsi Direkt Kft. irodalmi délutánját néztem meg, ahol A krimi gyöngyszemei sorozat köteteiről beszélt Katona Tamás és Kállay G. Katalin. Az eddig megjelent könyvekből Alföldi Róbert és Schell Judit olvasott fel. Bár órákig elhallgattam volna az informatív csevelyt, magas korom miatt feladtam az ácsorgással együtt járó kényelmetlenséget (a monitorbámulás bosszúja) és távoztam (megfogadtam, hogy a most megjelent Poe és Fanu kötet is elolvasom, no meg az újra kiadott Forsyth klasszikust, a Háború kutyáit).
Matyi Dezső (tulajdonos) mindenesetre tudja mit csinál, mivel a leghatásosabb standot egyértelműen a Pécsi Direkt Kft építette fel (lásd mellékelt fotó).
Hazafelé menet még láttam a most új, Mindkettő emberül – száz szerelmes vers 1954-2004 című válogatás-verseskötettel jelentkező Baranyi Ferencet dedikálás közben, kifelé menet pedig azokat a rajongókat, akik hosszú sorban állva várakoztak Csingiz Ajtmatovra.
Összességében jó kis nap volt, láttam pár számomra érdekes új könyvet (következő Horowitz, Koontz újrakiadás, következő Darren Shan, három Maigret, Szegedi Katalin által illusztrált mesekönyv, Poe+Fanu, na meg kritikai Hobbit), bár még a földszintet sem sikerült bejárnom. Muszáj lesz megcsapolnom a bankszámlámat.
Munkanap lévén most sem volt idegesítő méretű a sokaság, bár délután már majdnem sokan lettünk. Talán holnap elérjük a „kritikus tömeget”.