Könyvfesztivál első nap - 2006. április 20.

Elkezdődött. Újra ünnepelhetjük a könyvet, a könyvkiadást, a könyvszakmát. Mindezt a sokszor dicsért és szidott, mindenesetre stabil hátteret jelentő Kongresszusi Központban. Idén tizenharmadik alkalommal (még szerencse, hogy nem vagyok babonás), s a gyülekező fellegek szemerkélő esőjével mit sem törődve sétálok az épület felé.

Ez évben késnek az ismerős gesztenyefák fehér virágai, csak az élénkzöld levelek jelzik a tél elmúltát, a tavasz érkeztét. Nincs túl hűvös, de a csapadék biztosan csökkenti az érdeklődők számát, ami a tavalyi tömegjelenet után kívánatos. Az biztos, hogy a szabadban nyoma sincs tömegnek, kései teherautókról pakolják lefelé az olvasnivalót. Ez ígéretes, de lássuk mi vár rám bentebb.

Ami a szokásos bejutási eljárás után feltűnik az a belső tér felosztásának változatlansága, ismerős kiadók a megszokott helyeken. Gondolva a hátralévő napokra, nem járom be mindhárom szintet, ma kizárólag a nagyterem érdekel, ahol a hivatalos nyitóprogram már javában zajlik (aki Pestről érkezik 112-es, vagy 8-as busszal, az mindenképpen számoljon némi késedelemmel, nekem egyik irányba sem sikerült tempósan megtennem a távolságot).

A nagyterem (Bartók) előtt már teljesen egyértelművé vált, ezúttal nem kell félnem a tumultustól, csak pár újságíró és hozzám hasonlóan késve érkező látogató bóklászott a folyosón. Bentebb majdnem telt széksorok fogadtak, a pódiumon pedig Sólyom László köztársasági elnök beszélt többek között a fesztivál fontosságáról. Itt értesültem az első sorban ülő Csingiz Ajtmatov kitüntetéséről (a Magyar Köztársasági Érdemrend polgári tagozata Tisztikeresztjét kapta).

Ezután a kirgiz író lépett a mikrofonhoz, és megköszönte a kitüntetést, a meleg fogadtatást, és azt, hogy az olvasók ennyire ismerik és szertik műveit. Ígérte, hogy hazaérve ebből a szeretetből merít erőt a következő regényének megírásához. Személyének egyszerűsége és mondanivalója nem csak nekem tetszett, hiszen a többi jelenlévő is nagy tapssal búcsúzott tőle.

A megnyitó befejezéseként Antonio Hidalgo López, a Spanyol Kulturális Minisztérium helyettes államtitkára üdvözölte a megjelenteket és a fesztivált (idén ugye Spanyolország a Fesztivál kiemelt országa), beszédében megemlítve a kapcsolódó programokat és azt a pezsgést, ami a kortárs spanyol irodalmat jellemezi. Zárásként Sárközy Gergely lant- és gitárművész szórakoztatta az egybegyűlteket.

Rövid szünet következett (vártuk a tolmácsgépeket), amit kihasználva az élelmesebbek diszkréten körbevették Semprúnt, s kezdetét vette a spontán dedikálás. Majd következett a várt beszélgetés, Kepes András spanyolul társalgott Semprúnnal, de úgy, mintha a jelenlévő több száz érdeklődő ott sem lett volna. Olyan érzésem volt, mintha két régi ismerős csevegését hallgatnám lopva. A koncentrációs tábortól kezdve a kommunizmusig minden szóba került – csodálom a több mint nyolcvan éves Semprún szellemi frissességét. A nap befejezésként sor került a Budapest Nagyíj átadására.

Hazafelé menet, mivel éppen szabad volt az Osiris Kiadó standja (ami rögtön a bejárat mellett található), megálltam és megnéztem a kínálatot. A tetszetős régebbi kiadványok mellett láttam, hogy új címekkel gyarapodott az Osiris diákkönyvtár sorozat (Ady, Petőfi, Tandori, Móra), ami azért is örvendetes, mivel kedvező árával tényleg elérhetővé teszi ezeket a klasszikusokat. Másrészt Benda Gyula Társadalomtörténeti írások című műve számíthat nagyobb érdeklődésre (mondjuk ez engem annyira nem érint, de másokat biztosan).

Az árpilisi újdonságoknál azonban jobban felkeltette az érdeklődésemet pár, a könyvhétre tervezett kiadvány. A magyar szerzők mellett (Sajó László versei, József Attila levelezése, Kosztolányi cikkgyűjtemény) megjelenik a francia filmrendező, Jean Renoir könyve, a Nemzet és emlékezet sorozat új kötete, Mohács címmel. Ja, és a most megjelent Magyar plakát album bemutatója szombaton 13 órakor lesz a Liszt I. teremben, azt is meg kéne nézni.

Mindezek után elégedetten távoztam, fejben rendszerezve a látottakat. Meglepően kevés fiatal volt, ellenben annál több a nyugdíjas korú látogató. A fotósok egy fokkal kultúráltabban viselkedtek, mint tavaly, hiszen képesek voltak oldalról fényképezni, nem pedig mindenki elé beállva.

A standok feltöltve, a kiadók a vásárlók rohamára készen (bár továbbra sem értem, miért van távol pár, megítélésem szerint fontos kiadó), holnap kezdődik a nagyipar. Ünnepeljünk, elvégre holnap is lesz nap.