Főkép

Ellentétben Bach Passióival, a Húsvéti oratóriumot, és az ugyancsak a feltámadás alkalmából komponált „Erfreut euch, ihr Herzen” című kantátát elsősorban nem a visszafogott szépség, hanem a magasztos dicsőítés atmoszférája hatja át.

Noha a dallamok minden tekintetben illő módon festik alá a húsvéti témájú szövegeket, eredetileg mindkét zenemű anyaga világi darab(ok)ból származik. Az adaptáció, különösen a saját műveké - amit annak idején „paródiaként” emlegettek - nem számított különösebb ritkaságnak, Handel és Purcell pedig kifejezetten gyakorta folyamodtak ehhez a módszerhez.

A BWV 249 jegyzékszámú Húsvéti oratórium első három tételének alapjául minden kétséget kizáróan egy - a „Brandenburgi versenyek”-hez hasonló - concerto szolgált, amely a „Sinfoniá”-ban felhangzó trombitáknak és üstdoboknak köszönhetően rögtön fenséges harmóniákkal jelzik előre a Feltámadás csodáját. Az „Adagio” oboaszólama a „világi” Bachtól megszokott zenei mélységek varázsával andalít, mielőtt megszólal a feltámadt Jézus sírjához hívogató, szárnyalóan ünnepélyes kórus. Az áriák ugyanakkor a kor gáláns stílusára jellemző szvitek táncainak tipikus motívumai felett szólalnak meg.

A BWV 66-os kantáta, jóllehet jóval rövidebb, mint a három bachi oratórium közül elsőként megszületett darab, éppoly fennkölt kórussal, és az evilágit az örökkévalóval éppoly csodásan egyesítő áriákkal teszik emlékezetessé a Feltámadást. A nyitó kórus ráadásul sok tekintetben rokonítható a Húsvéti oratórium kezdetével, hiszen éppúgy a trombiták (ezúttal hangsúlyos oboaszólamokkal megerősítve, azokkal versengve, nekik felelgetve) dominálnak benne, és teremtik meg a nyitány izgatott várakozást sugalló, mennyei örömöt előlegező hangulatát. Ehhez hasonlóan gyönyörű hangszeres-vokális melódiák korábban legfeljebb Purcell üdvözlő és születésnapi ódáiban szólaltak meg.

Az előadás is leginkább az angol zeneszerzőzseni dicsőítő műveinek legavatottabb interpretációira - a Gardiner- és Robet King-féle felvételekre - emlékeztet. A kórus, a szólisták és a zenekar tökéletes összhangban, hibátlan arányérzékkel szólaltatják meg a varázslatos harmóniákat, s mindez mindenekelőtt a belga régi zenei iskola számomra utolérhetetlen képviselőjének, Philippe Herreweghének, és válogatott zenekarának köszönhető.

Akárcsak a Passiókat, e két zeneművet is - mióta csak megismertem e felvételeket - kizárólag a Collegium Vocale és vezetőjük interpretációjában tudom elképzelni, meghallgatni. Ha létezik valóban kifogástalan, minden tekintetben és minden elemében felülmúlhatatlan előadás, Bach húsvéti műveinek Herreweghe-i felfogása kétségkívül ilyenekhez vezet.

Hiába próbálkozna bárki is jobbat, szebbet alkotni nála, éppúgy, mint maga Bach, ő is egy stílus, egy megközelítés végső határáig jutott el, ahonnan csupán visszafelé vezet út, mert az elért határon túl már az örökkévalóság lakozik.

A lemezen megszólaltatott darabok:
1-11 Oster-Oratorium BWV 249
12-17 Kantate „Erfreut euch, ihr Herzen” BWV 66

Előadók:
Barbara Schlick - szoprán
Kai Wessel - alt
James Taylor - tenor
Peter Kooy - basszus

Collegium Vocale
Philippe Herreweghe - karmester