Koncert: Rage - 2006. április 7., Wigwam
Írta: Mezei Attila | 2006. 04. 13.
A „Speak of the Dead Tour 2006” keretében 2006. április 7-én ismét hazánkba látogatott a német Rage zenekar. A Peavy Wagner (énekes/basszer) - Mike Terrana (dobos) - Victor Smolski (szólógitáros) felállású trió újfent bebizonyította, hogy lendületes power-metal muzsikájukkal huszonegy év után is képesek bárkit a földbe döngölni.
A viszonylag szokatlanul korai kezdésnek köszönhetően (este nyolc szerepelt a műsorfüzetekben) már fél kilenckor kisebb tömeg fogadott a műintézményben. Egyik nagyon kedves hölgyismerősömmel éppen az első sört rendeltem, mikor megkezdődött az előzenekar, a Freedom Call koncertje. A kezdő nóták után az első gondolatom az volt, hogy igen, ez egy nagyon jó választás volt a Rage részéről, ezek a srácok képesek lesznek „előmelegíteni” bennünket az est főattrakciójára.
Az engem leginkább a Helloweenre és a Hammerfallra emlékeztető számok másodpercek alatt belopták magukat a szívembe, részint azért, mert a Helloween megboldogult ifjúkorom egyik kedvence volt, másrészről a Hammerfall első négy albuma szintén a kedvenceim között szerepel. Kezdeti lelkesedésemet azonban hamar lehűtötte az, hogy a Freedom Call jó pár soft rockba hajló, balladisztikus „valamit” is előadott, ami szerintem nagyon nem vágott a repertoárba.
Ettől függetlenül koránt sem írtam le a bandát. Remélem ezt a „gyermekbetegségüket” hamar kinövik. Lars, a gitáros, ígéretes tehetségnek tűnik, Daniel Zimmermann dobos pedig már bizonyított párszor a Gamma Rayben. Összességében a feladatot sikerült teljesíteniük, a közönség felpörögve várta a folytatást.
Nem tudom, hogy volt-e már szerencséje a Kedves Olvasónak egy Shelby Mustang GT-500-ast úgy igazándiból kipróbálni. Képzeljük el, hogy Ön előtt egy végtelen rónaság terül el, ezen keresztül nyílegyenesen vezet egy tök üres autóút. Azt tudjuk, hogy az út rendkívül kellemes lesz és a végén valami rettentően jó dolog vár minket. Mi csak ülünk ebben a bikaerős kocsiban és Enzo Ferrarihoz hasonlóan „nehéz talppal” – magyarán padlógázzal – repesztünk. Nos, pár sorban összefoglalva, valami ilyesmi érzés volt ott lenni a Rage koncertjén.
A Peavy Wagner (ének/basszer), Victor Smolski (szólógitár), Mike „The Troll” Terrana (dobos) alkotta együttes az első pillanattól kedve rettentően komolyan arra törekedett, hogy egy mindent megsemmisítő, katartikus csapást mérjen ránk. Azt hiszem a jelen lévő, rendkívül lelkes és aktív közönség csak tovább spannolta Herr Wagner brigádját e cél felé.
Pillanatokon belül kiderült, hogy mi magyarok „my friends” vagyunk nekik. Aki ott volt a 2004-es E-Klubos húsz éves jubileumi koncerten, illetve a 2002-es – szintén a Wigwamban tartott – bulin, az pontosan tudja miért ez a nagy barátság. Aki veszi a fáradságot és ellátogat az együttes honlapjára (http://www.rage-on.de/) az láthatja, hogy velünk teljes mértékben elégedett ez a három muzsikus.
Természetesen a zúzósabbnál, zúzósabb számok között helyet kapott Terrana már jól ismert dobszólója. Minden tiszteletem Mike Portnoy-é (Dream Theater) és Dave Lombardo-jé (Slayer), de ha ne adj isten valami csoda folytán összeakadnak ezzel a „gépemberrel” egy dobpárbajban, az tuti, hogy a Rage dobosa feladná nekik a leckét. Mr. Smolski is hasonló képességekkel megáldott egyén, gitáros legyen a talpán, aki képes vele versenyre kelni. E két profi zenész mellett nem csoda, ha Herr Wagner a maga megszokott – natürlich profi –, néha laza, néha kőkemény stílusával tud szórakoztatni/elvarázsolni/büntetni bennünket.
A két évvel ezelőtt hallhatott line-upra épülő dalsorban felcsendült pár nóta az új albumról (Speak of the Dead) is természetszerűleg. Ha valaki azt hiszi, hogy huszonegy év után a Rage nem tud újat mutatni ebben a műfajban, az azt hiszem nagyon nagyot téved. A 2003-as Soundchaser-nél sokkal árnyaltabb, néhol durvább az új lemez.
Remélem most már érthető, hogy mit is jelenthet a fentebb említett Shelby Mustang GT-500 sofőrjének lenni. Felejthetetlen, örök élménnyel gazdagodott a Wigwamban összegyűlt több száz rajongó. Remélem, hamarosan újból találkozhatunk ezzel a brigáddal, és nem kell két évet várnunk egy új koncertre.