Főkép

Vajon meddig tart a becsületes élet, és milyen határt átlépve térünk le a tisztesség útjáról? Meddig toleráljuk a bűnt, s mi az a pont, amin túl már igazságszolgáltatásért kiáltunk? Érezhetünk-e együtt egy szökött fegyenccel, elfogadhatjuk-e őt teljes értékű emberként, másoktól alapjaiban nem különböző társként a mindennapjainkban? Kell-e gyűlölnünk azt, akire lesújt a törvény keze, avagy emberségesebb megsajnálnunk, segítenünk őt? Szabad-e, szükséges-e elfelejtenünk a bélyeget, amit rányom a társadalom?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ Jim Jarmusch megrázónak koránt sem mondható, sokkal inkább elgondolkodtató filmje, a Törvénytől sújtva. E viszonylag korai alkotás főszereplői mind bűnözők: egyikük kurvafuttató, a másik alkalmi szívességeket tesz a törvény kijátszásában érdekelteknek, a harmadik kisstílű hamiskártyás. Bűnösök tehát, letartóztatásuk és bebörtönzésük körülményei mégis sajnálatot ébresztenek bennünk.

A stricit és a munka és barátnő nélkül maradt lemezlovast csőbe húzták, megtévesztéssel olyan tettek elkövetésére késztették őket, melyeket saját maguk is elképzelhetetlennek, és valószínűleg elítélendőnek tartottak volna. A pitiáner csaló pedig önvédelemből, véletlenül ölt csak embert, s így mindhárman - az ellenük felhozott vádakat tekintve - ártatlanul fosztattak meg a szabadságuktól. A rács mögött töltött napok eseménytelenségét és reménytelenségét az idegen: a hamiskártyás olasz kavarja fel. Ő az, aki felrázza tétlenségéből a két mogorva, csüggedt amerikait, s ő az, aki vele született fortélyosságának köszönhetően megtalálja a menekvés útját.

Ám mihez kezdhetnek a szökés után? Vajon a végtelen bolyongás elvezet bárhová is? Lehetséges bármelyiküknek is újrakezdeni? Vagy örökkön bujdokolniuk kell már, amíg ismét el nem kapják és be nem kasznizzák őket? Netán Amerika valóban a lehetőségek hazája, és a látóhatárba vesző utak új, megbecsültebb szabadsághoz, valamiféle kiteljesedéshez vezetnek? Nem tudhatjuk, legalábbis e filmből nem kapunk választ egyik kérdésre sem.

Jarmusch hihetetlenül puritán eszközökkel festi meg a három csirkefogó egyszerre letaglózó és zsigeri együttérzést kiváltó történetét. A nagyszerűen megkomponált fekete-fehér képek nem igyekeznek elrejteni a szennyet és romlottságot, mégis egyfajta távolságot teremtenek néző és látvány között.

Roberto Benigni utolérhetetlenül alakítja a kedves olasz csalót, míg a színészi kvalitásokban tőle alig elmaradó John Lurie és Tom Waits neve magáért beszél - ritka pillanat, amikor a film zenéjét komponáló és előadó művész (ráadásul nem holmi ismeretlen tucatzenész, hanem valódi híresség) alakítja egyben a főszerepet is.

Akciófilm-rajongók szerintem inkább ne próbálkozzanak vele, aki azonban jó emlékeket őriz James Dean filmjeiről, Woody Allen Manhattanjéről, vagy Steinbeck megfilmesített kis- és nagyregényeiről, annak jó szívvel ajánlom az amerikai művészfilm-gyártás e feledhetetlen, keserédes remekét.

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: angol / olasz (mono 1.0)
Felirat: magyar
Kép: 1,78:1 (16:9)

A DVD-kiadás extrái:
Kimaradt jelentek
Interjú Robby Mullerrel, a film operatőrével
Jim Jarmusch telefonbeszélgetése a főszereplőkkel
Filmzene
Ajánlók

Jim Jarmusch nagyjátékfilmjei:

Permanens vakáció (1980)
Florida, a Paradicsom (1984)
Törvénytől sújtva (1986)
Mystery Train (1989)
Éjszaka a földön (1991)
Halott ember (1995)
Szellemkutya (1999)
Kávé és cigaretta (2003)
Hervadó virágok (2005)