Popper Péter: Egy illúzió halála

Popper Péternek új könyve jelent meg, címe: Egy illúzió halála. Erről a könyvről iszonyú könnyű írni. Mert aktuális. Mindenki érzi, hogy valami a küszöbön van, amiről nem akarunk tudomást venni. Elzárkózunk valami elől. Mi az? Mitől félünk?

Apokaliptikus látomásokkal rémít a világ, véglegesnek tűnő, nagy egyesüléssel, amit nehezen viselünk, mert nem lesznek falaink, amikkel el tudjuk magunkat határolni a többiektől. Európában óriási kultúrája van az elszigetelődésnek és a hárításnak. Temérdek kérdést vet fel a mai élet. Hiába; új évszázad, évezred kezdődött.

A problémáinkat mind ismerjük. Globalizálódó világban élünk, és el kell fogadnunk, hogy a hagyományos értelemben vett európai világfelfogás nem az egyetlen nézőpont. A médiából nap, mint nap kapunk valamit, amitől félni lehet. Azt mondják, a világ kinyílt, a világ megtelt emberrel. Túlnépesedés, globális felmelegedés, háborúk, összetűzések fenyegetnek. De ki is harcol kivel? Úgy tűnik, mintha a nyugati világ önigazolásképp harcolna, mert megrendült szilárd hite. Mi van, ha nem az ő útja az egyedül helyes?

Túl sok mindenben akarjuk befolyásolni életünket: el akarjuk tagadni az öregedést. Egyre többet hallani, hogy Európa megöregedett. És ezt az európai lélek képtelen elviselni: ha holtunkig tagadjuk kozmetikussal, plasztikai sebésszel, wellness-fitness-séggel, legújabb divattal, akkor soha nem fogunk tudni tovább lépni.

A fiataljaink is hamarabb érnek, mert nem tudnak megszabadulni a bűntudattól, amiért nem egy előző generáció elvárásainak megfelelően élnek. Képtelenek vagyunk elviselni, hogy egyre hamarabb jövünk rá tévedéseinkre, és inkább újra, görcsösen ismételgetve tévedünk, semhogy szembenéznénk önmagunkkal.

Tiszteljük öregeinket és lépjünk tovább! Popper keserű, de nem megkeseredett életigenlést kínál. Egy globális szakadékot próbál meg átlépni azzal, hogy rámutat: mind ugyanebben a világban élünk. És nincs szörnyűbb, mint ha kiderül, hogy millió felépített világocskánk: országaink, népeink, szubkultúráink, virtuális világaink valójában csak álomképek sokasága.

Erről a könyvről nehéz írni. Ugyanis szembenéz valami elfogadhatatlannal. Az európai kultúra pusztulására tekint rá Popper Péter legújabb könyve. Az illúzió a múlt és a jövő, amelybe menekülünk a jelen elől. Az iszonyú kétség, hogy nem jártunk a helyes úton. Ha volt egyáltalán helyes út. Lehet, hogy, mint a taoisták vallják, csak Út van.

Popper Péter könyve ezen az úton végigkísér gyanakvó fiatalt és csalódott öreget egyaránt, Vergiliusul és Beatricéül adva nekik az európaiság, emberiség eszméjét magukban hordó költők, írók, gondolkodók műveit.

Megvilágosító erejű utazás végigolvasni ezt a könyvet. Szívből ajánlom, nem csak öregeknek, nem csak fiataloknak. Minden huszonegyedik században élő embernek. Olyanoknak, akik kérdéseket tesznek fel. Például, hogy: Minden ennyire rossz? Csak ne lepődjenek meg, ha kérdéseket kapnak válaszul.