Főkép

Már 1997-ben arról susmorogtak – és kergették a banda tagjait az őrületbe –, hogy ugyan már, mikor áll össze a Rapülők? Majd, mondták, talán sose, de az idén nem. Ez biztos. Mindenki tette a dolgát. Geszti jazz+azolt egyet (kettőt), Kisberkes sorra írt slágereket, Michel meg dobolt, meg producerkedett, meg együttest alapított.

Aztán tavaly tavasszal vettek hárman egy nagy levegőt, és azt mondták: akkor mi most összeállunk. És összeálltak. Na de nem úgy, ahogy az szokás. A rap bizonyos olvasatban újraértelmezős, beemelős műfaj. No, akkor mi lenne kézenfekvőbb, mint a saját dalaikat újraértelmezni, beemelni? Újrahasznosították a legsikeresebb dalaikat egy albumon, meg egy kicsit a hozzá kapcsolódó búcsúkoncert(ek)en.

Ezt össze is lehetett volna hányni. Kicsit felgyorsít, kicsit torzít, ezt a dobot kicserélik egy másikra, meg még sok csudát lehetett volna alkotni két hét alatt a stúdióban egy közepes képességű hangmérnökkel, meg nagyon kevés ötlettel. Na de ez egyik legmegérdemeltebben sikeres magyar csapat ezt nem engedhette meg magának. A trió dolgozott. Sokat, sok hónapon keresztül. Tököltek ezen meg azon. Hogy melyik nótát hogyan szabják át. És ha kitalálták, akkor azt hogyan csinálják meg. Rendesen, mondták, és nekiláttak. A végeredmény meg most itt van, és nem lehetünk elég hálásak nekik.

Van itt reggae, (nu)metal, swing, líra, retro, britpop, latin meg még sok minden csuda. Azt nem is érdemes külön boncolgatni, hogy jók-e az újrahasznosított dalok. Persze, hiszen az eredetiek is marha jók voltak, akkor meg miért ne lenne jó új olvasatban? Nyilvánvaló, nagyon el lehetett volna rontani. Lehetett volna egy gusztustalan, pénzhajhász pocsékság, de szerintem erre senki sem számított komolyan. Mert jó zenészek, és mert épeszű pasasok.  Egy nóta milyenségét az mutatja, hogy mit lehet vele csinálni. A zenész milyenségét meg az, hogy mit tud kezdeni egy nótával. Jó zenészek, jó nóták…

A végeredmény parádés. Mindenki talál magának valót. A Rapülők régi rajongói a nagy csapatot hallhatják, ahogy egyszerre veszik magukat halálosan komolyan, és tekintenek ironikusan saját dalaikra. Az újak meg felfedezhetnek maguknak egy nagy-nagy csapatot. Amit én különösen értékelek, az az alázatosság, meg a profizmus. Michel a legjobb dobos az országban, de vannak műfajok, amiket nem szeret dobolni. Ezért Solti János nyomja a swinget, Kaszás Péter a bigbandet, Borlai Gergő a metált, Mozsik Imre meg a punkot. Azaz megkeresték az adott műfaj legjobb hazai képviselőit, és velük vették fel az érintett nótákat.

Ez nagyon tetszik. Tudják, hogy mit tudnak, és mit nem. És ha nem, akkor nem esik le az aranygyűrű az ujjukról, hogy olyat keressenek és hívjanak, aki tudja. Ettől lett ez a lemez ragyogó, élő, profi és mérhetetlenül élvezetes. Az első pillantásra vegyesfelvágottnak tűnő album baromi egységes. Egyfelől azért, mert a nóták már magukban kiválóak, másfelől azért, mert mind a zene, mind Geszti szövegei állják az időt.

Az egész úgy, ahogy van érvényes ma is. Nyugodtan csinálhattak volna egy bestof-albumot, rátesznek két remixet, aztán kalap meg kabát. Akkor is érvényes lett volna. Mert a dalok fölött nem szállt el semmiféle idő, friss és ropogós a Rapülők. Az új albummal meg frissek és ropogósak lesznek még a fene tudja, mennyi ideig.

Mit lehet még mondani? A vokál – Szolnoki Péter, Auth Csilla, Czerovszky Henriett és Tunyogi Orsi – a világ legjobbja, ezt a koncerten is láthattuk/hallhattuk. A fúvósok a Michel vezette Freeport zenészei – a basszer Frey Györggyel egyetemben –, és tényleg érthetetlen, hogy miért nem a Tower of Power előzenekaraként turnéznak. Geszti a legjobb rapper, Kisberkes meg egy nagy virtuóz az összes, keze ügyébe kerülő billentyűs hangszeren.

Mi kéne, ha volna? - indul az album a klasszikussal. A végére biztosan tudom: még egy pár album, és akkor soha nem lehet rosszabb.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Mi kéne, ha volna? / Reggae
2. Zúg a volga / Numetal
3. Jó reggelt! / Líraibbmintvolt
4. Piti Wumen / Swing
5. Lapát / Punkrock
6. Áj lav jú / Latin
7. Helyi Terminátor / Retro
8. Némber One / Britpop
9. Tíz év vagy száz / őőő...hmmm...izé
10. Lesz még rosszabb / 70` Disco
11. Kék Rapszódia / Relax
12. Túr dö flanc / Bigband

Diszkográfia:
Rapülők (1992)
Rapeta (1993)
Riszájkling (2006)í