Koncert: Sex Action, Wigwam, 2006. március 17.

A koncertet megelőző hetekben volt egy kis keverés-kavarás a dátummal. Az eredetileg április közepére tervezett koncertet, Zoli egyéb elfoglaltságai miatt, előrébb kellett hozni. Ráadásként itt-ott felröppent, hogy 17-én Kartel fellépés is lesz. No, ez meg ugye még egy bizonytalansági tényező volt. Mindenesetre én úgy érzem, aki komolyan gondolta, hogy megtekinti Magyarország talán legjobb rockbandáját, az biztos képes volt a dolgok végére járni és eloszlatni ezt a kis ködöt.

Az előzetes információk szerint a buli este tízkor indul a Rückwärtsfellépésével, majd rég vagy soha nem látott filmanyagokat tekinthetünk meg a Sex Action életéből tizenegytől, és végül pontban éjfélkor kezdetét veszi maga a koncert. Mint majd látni fogjuk, többé-kevésbé sikerült tartani az ütemtervet.

Mivel melóból indultam a koncertre – és ott alig ettem valamit – farkaséhesen érkeztem a műintézménybe. Azért előre megfontolt szándékkal fél tízes érkezést lőttem be, hogy valamit még falhassak is, mielőtt esetleg probléma lehet – az ilyenkor elengedhetetlen – hajtóanyagok elfogyasztása közben. Hála égnek a Wigwamban étterem is üzemel, ahol normális táplálékhoz juthat az éhező, így a fellépését már normalizált állapotban tekinthettem meg. No, persze azért még előtte valami gyorsító után néztem és be is került a szervezetbe az első vodka-narancs valamint nekikezdtem az első sörnek is.

A Rückwärts szinte pontban tízkor, a tőle megszokott – legalábbis én megszoktam tőlük – nagy vehemenciával vetette magát az estébe, a sajnálatos módon igen gyér számú közönség előtt. Mivel a Wigwam nem a Pecsa, így nélkülözniük kellett a pirotechnikát, ami biztosan bejött volna azoknak, akik a söntéspultot támasztották, és előrébb ügettek volna megnézni, ki is gyújtogat a színpadon.

Talán ennek a – máshogy nem tudom értékelni – viszonylagos érdektelenségnek köszönhetően a koncert derekán úgy éreztem befásult kicsit a banda. Páran az elejétől fogva táncoltak/csápoltak/headbangeltek és számomra talán ez az a momentum ami „megmentette” a banda koncertjét. A finis felé elhangzó sikernóta – a „Lovagolj” – előtt végre ismét erőre kapott a brigád. Ekkor „bevetésre” került a hatalmas fallosz, amely szerves részét képezi a Rückwärts koncertjeinek. Sajnos elsütni nem lehetett, ismét csak a hely adta sajátosságok miatt; a világítástechnika nem biztos, hogy sikongatott volna örömében, ha szétlövik egy adag papírcsíkkal.

Bár akadtak kisebb problémák a hangosítással – a koncert elején elég halk volt Csaba szintije, a közepe felé pedig az énekes, Emil halkult le – összességében azt lehet mondani, hogy a Rückwärts úgy volt jó, ahogy van. Kicsit több figyelmet szentelhetne azonban nekik a nagyérdemű, igazán megérdemlik a srácok. Ha minden az elképzeléseik szerint alakul, még tavasszal napvilágot lát debütáló albumuk.

A digit-rock zúzás után – a terv szerinti tizenegy órakor – legördült a vászon és kezdetét vette egy kisebb időutazás a Sex Actionnel. A levetítésre került anyagok közt megtalálhatók voltak többek közt a Lyukban felvett videoklipek, a ’92-es turnéról készült felvételek illetve a most futó klipek. A „mozi” közben adódott lehetőség további „üzemanyagok” felvételre/bevitelére és annak konstatálására, hogy majdnem tele van a Wigwam.

Miután az egy órásra tervezett vetítés véget ért, a zenekar nem volt még sehol. Így nem maradt más megoldás, Medvegy Laci tolt pár nótát az egy óra hosszúságúra nyúló szünet alatt. Aztán végre megszólalt, aminek meg kellett szólalnia és a Wigwam közönsége olyat láthatott/halhatott, amiben szerintem nem sűrűn van része. A tizenhat éves születésnapját nemrégiben ünnepelt Sex Action a koncert első pillanatától kezdve megdönthetetlen bizonyítékát adta annak, hogy mind a mai napig képesek bármikor kirúgni a ház oldalát. A közönség pedig ismét bebizonyította, hogy fogékony és vevő az ilyen jellegű muzsikára; igenis van hely a Nap alatt a stílus és követőik számára.

A technika ördöge őket sem kímélte. Először Zoli dobszerkójával akadtak gondok, majd Attila gitárja kezdett rakoncátlankodni. A gitár-gikszer elhárítása pár perces művelet volt, de hogy ne törjön a lendület Szasza, Zolival karöltve, belecsapott egy bluesnótába. Egy herfli és egy dob; mindössze ennyi elegendő volt a zenekarnak ahhoz, hogy megtartsa a buli hangulatát, és ne törjön derékba minden egy technikai baki miatt. Azt hiszem ez is ékes bizonyítéka a zenekar profizmusának és ráérző-képességének.

Éppen az újabb adag löttyöt töltöttem be, amikor Szasza bejelentette a „Best of” CD megjelenését. Öröm és bánat volt ez egyben, mint Szasza elmondta, nagyon „köszönik” a kiadónak ezt a lemezt, amely – a beltartalmat leszámítva – egyáltalán nem olyan, amilyennek a zenekar elképzelte. Másfél óra eszméletvesztés után kisebb szünet következett az életünkben, de mindez nem tartott soká, a srácokat hamar „visszainvitálta” a közönség a színpadra, így a végére aztán két órásra sikeredett a koncert. Még egy dolgot meg kell említeni. Aki csak a vetkőző csajok miatt jár Sex Action koncertre, arra most keserves csalódás várt; egy önjelölt, szégyellős „tündéren” kívül más nem érkezett a színpadra.

Miután a szakma jelenlévő képviselőinek is tetszett a zenekar produkciója, így minden oldalról megtámogatva tudom azt mondani, hogy aki nem volt ott a Wigwamban, az sürgősen próbálja pótolni a lemaradást a mostani turné valamelyik állomásán.