Főkép

Átkozzák jobbról, gyalázzák balról a Megasztárt, én akkor is szeretem. Mert szórakoztat. Nem biztos, hogy ez a minőségi televíziózás csúcsa, de én élvezem. A büdös életben nem szavaztam senkire, nem is fogok, de nagy-nagyon érdekel, mi lesz egy énekessel. Végighallgattam hát Oláh Ibolya két albumát, Caramel debütáló korongját (amit csak unalomterápiának hívok, mert…), és Gáspár Laci két lemezét is. Ugyan nem ennek az ajánlónak a témája, de Gáspár Laci második, Bárhol jársz című albuma kenterbe veri az összes többit.

Akkor hát jöjjön Palcsó Tomi albuma. Rögtön az elején komoly dilemmába ütköztem. Ez a zene nem nekem szól, nem vagyok rajongó, én csak egy helyes tinisrácot látok benne, nem pedig egy ikont, ahogy a húsz év alatti lányok. Ráadásul a hangjáról sem vagyok meggyőzve, mert ez a falzett nem az én világom. A nóták sem. Amikor a tinilányok visítottak a „Neverending Story” alatt, én egyre azon tűnődtem, képes lennék-e egy teljes albumot végighallgatni vele. (Minden Megasztárost hallva ezen gondolkodom.) Képes voltam.

Naná, hogy megfordult a világ Palcsó Tomival. Valóban megasztár lett. Hogy megérdemelte-e vagy sem, nem ide tartozik, a sztárság nem érdemek alapján adatik. A lemez címadó dalában a fordult világról énekel őszintén, helyesen, lendületesen. A maradék 13 nóta ezt a fordult világot illusztrálja. Hallhatóan nemcsak ő keresi a helyét, hanem a dalszerzők is keresik, hogy hova lehetne/kellene bepasszírozni őt. Ennek megfelelően a dalok igencsak vegyesek. Több latinos/romás beütésű nóta mellett helyet kap még az r ’n b is, no meg angol nyelvű dalok.

Palcsó Tomi néha biztonságos hangfekvésben énekel, néha meg szinte kényelmetlen magasságokban. Nem tudom, nem is tudhatom, hogy mi lesz Palcsó Tomi saját hangja. Ezt valószínűleg – remélhetőleg – tényleg a rajongók döntik majd el. És bármennyire is kézenfekvő – sőt elvárható lenne –, az albumot mégsem akarom lehúzni. Mert van pár erénye, ami mindenképpen említést és dicséretet érdemel.

Először is: jól van megcsinálva. Nem túl koncepciózus, nincs tele kihívásokkal, de egy-két kivételtől eltekintve nem gépzenét hallunk. A legtöbb dalban az általában tercváltásos moduláció az egyetlen izgalom, de ezt el lehet nézni. Jól szól, korrektül van fel- és eljátszva, a keverés is jó. Néha kicsit túl van díszítve, de ez érthető. Palcsó hangja nem erős, nem nagy, magasságai és mélységei korlátozottak, azaz a dalszerzőnek nincs nagy játéktere. A hangszerelés pedig ápol és eltakar.

Másodszor: az album nem akar több lenni, mint ami. Ez egy poplemez, aminek a célközönsége a tinilányok serege. Palcsó arról énekel, ami őt és a rajongóit érdekli: szerelem, érintés, csalódás, új élmények, érzelmek. Kétségtelen, hogy a lemez slágere a címadó dal lesz, no meg a duett Tóth Gabival. Nagyon helyes, az ő szerelmük van a bulvárlapok címlapján, hát hadd énekeljenek róla.

A lemez utolsó dala az „Álmok közt” akusztikus verziója. Itt lehet a legnyilvánvalóbban hallani Palcsó hangi adottságait. A frazírozása néha botlik, a mélységeket nem kell erőltetni, a magasságokat sem feltétlenül, de – és ezt már a Megasztárban is hallhattuk – a hangja tiszta, kellemes, és könnyen azonosítható. És még őszinte is.

Nem tudom, van-e benne még egy lemez. Biztosan. Ő most termeli a pénzt, ezt meg ki kell használni. Csak nehogy az történjen, hogy kizsigerelik, tönkreteszik, aztán jól elfelejtik. Mert ez az album azért magában hordozza egy későbbi, jó lemez ígéretét.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Megfordult a világ
2. A csúcs felé
3. Álmok közt
4. Szárnyaid nélkül
5. Bennem is ég
6. Titkos ölelés
7. Hív ez a tánc
8. Hangolj rám
9. Titkos ajtó (duett Tóth Gabival)
10. 1.2.3.
11. I’ll Take Care Of You
12. You Make Me Feel (Mighty Real)
13. Megfordult a világ (Dance Mix)
14. Álmok közt (Acoustic Version)