Főkép

Megvallom őszintén nem tudom, kinek az igazát fogadjam el. Egyrészt ugye ott vannak a globális felmelegedéssel riogató környezetvédők, mások ellenben állítják, semmi rendkívüli nem történik, csupán bolygónk szokásos hőmérsékleti változásait észleljük, de vannak olyanok is, akik a közelgő jégkorszak jeleit látják körülöttünk.

Télvíz idején a felmelegedést hiányolom, nyáron a jegesedés előhírnökének tartott csapadékos és hűvös időjárást várnám – de félre a tréfával, mivel hiányzik a megfelelő tudásom, nem tudok olyan könnyedén véleményt kialakítani, ahogy azt Michael Crichton tette legutóbbi, Félelemben című könyvében. Így nem marad más lehetőség, mint mindkét eshetőségre felkészülni.

A sorozat idevágó kötetében nem túlélési tanácsokat kapunk (mondjuk effélét nem is vártam), hanem a már megszokott módon (elvégre ezért beszélünk sorozatról), az ifjúság számára összegyűjtött laza tudáshalmazt a jégkorszak(ok)ról. Kezdve a klíma változásával, a roppant méretű jégtömeg felhalmozódásának következményeivel. Ez utóbbi kapcsán érdekességként megemlítem, hogy az északi szárazulatokat lenyomó súly megszűntével például a Brit-szigetek északi fele és Skandivánia még mindig pár centit emelkedik évente.

De ugyanilyen érdekes a jég mozgásától függő növény- és állatfajok eltűnése is. Miért pusztultak ki a mamutok, és minek köszönhető a pézsmatulok fennmaradása? Hogyan maradtak életben őseink a szélsőséges körülmények között? Vagy ami még érdekesebb: egyáltalán minek köszönhető a jégkorszak kialakulása?

Aki komolyabban érdeklődik a téma után, az a tudományos művek között talál megfelelőt, a gleccserek tájformáló hatásáról például kiváló összegzést nyújt Borsy Zoltán Általános természetföldrajz című tankönyve (bár mással is foglalkozik).