FőképÉlőerős hírszerzés és elhárítás
Az élőerős hírszerzésnél és elhárításnál az élőerő: a hírszerző és az elhárító szervezetek tagjai (vezetői, alkalmazottai, tanácsadói és szakértői), a titkos informátorok vagy ügynökök, az alakalmi vagy eseti (titkosan) együttműködő személyek, valamennyi bizalmi vagy informális kapcsolat, és végül az együttműködésbe – átgondolt legendával vagy ürüggyel (e szakkifejezésekről később még szó lesz) – bevonható hivatalos kapcsolati rendszer kiválasztott tagjai is. (Ezen utóbbi két kategóriáról a legális módszerek taglalása során, a formális és az informális kapcsolattartás ismertetésekor már részletesen írtam.)

Ügynökök beszervezése
Elöljáróban definiáljuk, hogy titkos ügynökön a hírszerző vagy elhárító szervezettel lojális, anyagi-egzisztenciális vagy más sajátos érdekviszony alapján folyamatosan, szervezetszerűen és természetesen konspirált módon együttműködő személyt kell értenünk. Vagyis a könyv első részének elején tárgyalt „agyelszívással” – ahol a kiszemelt csúcsmenedzsert vagy kulcspozíciót betöltő, jól képzett szakembert átcsábítják egy másik szervezethez – ellentétben itt a kiválasztott és együttműködő személy a helyén maradva folyamatosan információkkal látja el megbízóit.

Az ügynök kiválasztása és tanulmányozása
A későbbiekben beszervezni kívánt titkos ügynök kiválasztásának, vagyis a tippkutató tevékenységnek alapvetően két szempontja van: az ügynökjelölt operatív vagy hírszerző lehetőségei, vagyis a különféle műveletekbe, kombinációkba való bevonhatósága és/vagy az információszerző lehetőségei, valamint személyi alkalmassága, elsősorban a megbízhatósága és a rátermettsége. Az ügynökjelölt tényleges operatív vagy hírszerző lehetőségeinek, a személyi alkalmasságának, jellemző személyiségjegyeinek és más fontos személyes, családi, munkahelyi körülményeinek, referenciáinak, előéletének stb., valamint beszervezhetőségének, illetve a beszervezés alapjának megállapítására szolgál a jelölt előzetes és titkos tanulmányozása.
A jelöltek tanulmányozását a hírszerző vagy elhárító szervezet tagjai (ez alatt az esetek nagy részében a majdani kapcsolattartóját vagy összekötőjét értjük) végzik, egyszemélyi felelősséggel. A tanulmányozás eredményessége érdekében valamennyi leplezett és titkos eszköz és módszer felhasználható, mindenekelőtt a titkos környezettanulmány készítése (e módszerről később részletesen írunk).
Az ügynökjelölt tanulmányozásának utolsó fázisában kerül sor a jelölttel történő kapcsolatfelvétel, illetve a személyes tulajdonságainak megismerésére.
A kapcsolatfelvétel sok esetben már operatív kombinációt igénylő művelet, amellyel párhuzamosan, vagy a kapcsolat felvételét követően – biztonsági okokból – azonnal szoros ellenőrzés alá szükséges vonni a jelöltet, erre talán a legalkalmasabb taktikai módszer az operatív figyelés.
A jelölt tanulmányozását – a kapcsolatfelvételt, valamint a személyes és vezetői megismerését követően is – mindaddig folytatni szükséges, ameddig megbízhatóságáról kétségeink vannak. A beszervezés végrehajtásának megkezdését a tanulmányozásban résztvevő munkatársak és vezetők részéről feltétlenül egyfajta konszenzusnak illetve kollektív döntésnek kell megelőznie.


Az ügynök beszervezése, kiképzése és foglalkoztatása
A gazdasági, üzleti hírszerzés és elhárítás területén a titkos ügynök beszervezése és foglalkoztatása – amint azt már az ügynök fogalommeghatározásánál leírtam – három módon történhet:

- lojális,
- anyagi-egzisztenciális (leginkább ez a meghatározó),
- vagy más sajátos érdekviszony alapján.

A beszervezési és foglalkoztatási alapok természetszerűleg a legritkább esetben ilyen elkülönült „tiszta kategóriák”, sőt célszerű is arra törekedni, hogy az együttműködési alapok optimális módon kombinálhatók legyenek egymással. Tisztán lojális alapon elsősorban az elhárítás területén lehet ügynököket beszervezni és foglalkoztatni, mivel itt az ügynök már amúgy is formálisan (megbízási vagy munkaszerződéssel) tagja a szervezetnek, ezért a közös érdekekről és célokról könnyebben meg lehet győzni a jelöltet.
Az anyagi-egzisztenciális alapon történő ügynökbeszervezés illetve ügynökfoglalkoztatás talán a legelterjedtebb formája mindenfajta, így az üzleti hírszerző és elhárító tevékenységnek is. Előnye kétségkívül a gyorsaság, hisz a jelölt viszonylag rövid tanulmányozás után könnyebben beszervezhető, azonban egy percig se feledjük, hogy a „fizetett ügynök” – a kizárólag pénzért dolgozó titkos ügynök – megbízhatósága a leggyengébb. Ezért ismételten le kell szögeznünk, hogy az együttműködés alapjait minden esetben célszerű kombinálni.
A más, sajátos érdekviszony kategóriája gyakorlatilag bármi lehet, ennek konkretizálása úgyszintén a jelölttanulmányozás kiemelt feladatát képezi.
Bármilyen alapon is történt a titkos ügynök beszervezése, nagyon fontos, hogy a számára adott első feladat vagy megbízatás könnyen végrehajtható legyen, mert a sikerélmény, valamint a siker jutalmazása serkentőleg hathat a további együttműködésre. Fontos továbbá, hogy a feladatvégrehajtás ellenőrzése, illetve az eredmény kontrollálása eleve adott és könnyű legyen a hírszerző/elhárító szervezet számára, mert gyakorlatilag így győződhet meg arról a legegyszerűbben, hogy a tanulmányozás sikerült, s a beszervezett ügynök (kvázi) megbízható.
Amennyiben a megbízatás végrehajtása különleges szakértelmet vagy hozzáértést igényel, erre az ügynököt ki kell képezni, és a feladat-végrehajtáshoz szükséges valamennyi anyagi vagy egyéb logisztikai támogatást is meg kell adni részére. Kiemelten fontos a titkos ügynökök folyamatos képzése, különösen a konspirációs szabályok betartására, valamint – szükséges mértékben – valamennyi operatív eszköz és módszer alkalmazásának gyakorlati megoldásaira.

A legfontosabb konspirációs szabályok a következők:

1) A titoktartás, a titkos együttműködés tényét soha senki előtt, és semmilyen körülmények között nem szabad felfedni, azaz „Sírig tartsd a pofád!” – hogy Csörsz István 1971-ben megjelent, és azóta szállóigévé vált híres kultuszregény címét idézzem.

2) A feladatok végrehajtása során olyan nyitott legendát vagy ürügyet (ezekről bővebben majd később írunk) szükséges kidolgozni és használni, ami megfelelően illeszkedik az ügynök körülményeihez, illetve mozgásteréhez, a feladat jellegéhez, mert „lebukásveszély” esetén így mindig nyitva áll az út a visszavonuláshoz.

3) A kidolgozott legendát feladni szigorúan tilos.

4) Folyamatos önellenőrzés, éberség a lakó- illetőleg a munkahelyi környezetben. Különösen a titkos találkozók megközelítésekor azonnal felfigyelni minden olyan körülményre, ami dekonspirációra utal, vagy vezethet (persze csak egészséges mértékben, nehogy paranoiássá váljunk).

5) Szigorú belső önkontroll, azaz másokban a „jól értesültség” benyomáskeltésének, és mindenfajta felesleges fecsegés elkerülésének képessége.

A hatékony titkos ügynök alapvető tulajdonságai – tekintettel a fenti szabályokra – a következők. Nemcsak ismeri, hanem készséggé, rutinná fejleszti a konspirációs szabályok betartását, illetve alkalmazását, a feladatvégrehajtás során kreatív és fegyelmezett, még komoly probléma felmerülése esetén sem eshet pánikba, tehát bátor, de nem vakmerő. Jó beszéd- és fogalmazási készséggel, az összefüggések felismerésének és a lényeges vonások kiemelésének képességével, vagyis jó verbális és absztrakt intelligenciával kell rendelkeznie. Ezen túl a különböző közösségekbe való jó beilleszkedési, továbbá gyors kapcsolatteremtési illetve kapcsolatépítési képességgel, azaz megfelelő szociális intelligenciával is bír.
A titkos ügynököt foglalkoztató, részére folyamatosan feladatokat meghatározó, illetve a feladatvégrehajtást ellenőrző kapcsolattartó (az elhárításnál) vagy összekötő (a hírszerzésnél) személy alapvető tulajdonságai – a fentebb, a titkos ügynöknél már felsoroltakon túlmenően – az alábbiak.
Határozott, de messzemenőkig toleráns személyiség, folyamatosan korrekt, a viszonosságon alapuló munkakapcsolatra törekszik ügynökével, a feladatmeghatározásnál következetes, szakmailag felkészült, tehát képes – e speciális munkakapcsolat során – vezetőként elfogadtatni magát kapcsolatával.
Mindig érdeklődést tanúsít ügynöke bármilyen felmerülő problémája iránt, és lehetőségeihez mérten megpróbál segíteni neki, végül azonnal felismeri a dekonspirációhoz vezető folyamatokat, jelenségeket, és idejében beavatkozik azok elhárítása érdekében.
Dekonspiráció alatt egyébként nemcsak az ügynök „lebukását”, vagyis a titkos együttműködés tényének felszínre kerülését, hanem minden olyan folyamatot illetve jelenséget is érteni kell, amely bármely kívülálló előtt felfedheti, vagy veszélyeztetheti az operatív eszközök, módszerek vagy titkos operációk alkalmazását.

A titkos találkozók megszervezése
Az ügynök foglalkoztatása, vagyis részére a feladatok meghatározása, illetve a feladatvégrehajtást követő beszámoltatása, az ügynök és kapcsolattartója közötti titkos találkozókon történik. Egy találkozó akkor titkos, ha senki sem szerez róla tudomást, ennek érdekében a rendszeres találkozókat valamilyen fedőobjektumban (fedőcégnél vagy lakáson) szükséges végrehajtani. Az ügynök vagy a kapcsolattartója, összekötője lakásán találkozni természetesen tilos.
Találkozót lehet azonban szervezni nyilvános helyekre (például szórakozóhelyek, múzeumok, parkok, mozi, állatkert stb.) is, a lényeg, hogy a nyugodt munkavégzés biztosítva legyen. A nyilvános helyeken történő találkozásokat leplezett találkozóknak nevezzük, mivel ilyenkor nem a találkozás ténye, hanem annak jellege és célja marad titokban a kívülállók előtt.
Szervezési szempontból soros, soron kívüli és rendkívüli találkozókról beszélhetünk. Soros találkozó az, amikor az ügynök és kapcsolattartója előre megbeszélt időpontokban illetve helyen rendszeresen találkoznak. Ennek gyakorisága az operatív munka jellegétől függ. Ide sorolható a biztosító találkozó, amire akkor kerül sor, ha a soros találkozón valamelyik fél elsősorban konspirációs okokból nem tud megjelenni. Ennek idejét és helyét szintén előre meg kell beszélni.
Soron kívüli találkozóra pedig akkor kerül sor, ha valamelyik fél azt kéri. Ennek oka gyakorlatilag bármi lehet, leggyakrabban fontos információk vagy anyagok azonnali átadása, vagy az operatív helyzetben bekövetkezett bármilyen változás kölcsönös jelzése. A rendkívüli találkozót általában abban az esetben kell szervezni, ha az operatív munkavégzés valamilyen veszélybe került, például dekonspiráció lehetősége merült fel.
A fentebb említett operatív helyzet változása alatt minden olyan pozitív vagy negatív folyamatot, tendenciát, fejleményt, szituációt, eseményt vagy történést érteni kell, ami befolyásolhatja, módosíthatja, avagy teljesen megváltoztathatja az operatív hírszerző/elhárító munka addigi menetét.
A titkos ügynök segítségével folyó konspirált felderítőmunka fontos színtere tehát a vele történő találkozó, szakzsargonnal „tali” illetőleg „talizás”. A foglalkoztatás, vagyis az ügynök részére a feladatok meghatározása, illetve a feladat végrehajtását követő beszámoltatása alkalmával – mivel az ügynök és kapcsolattartója között általában nincsen semmiféle alá-fölérendeltségi viszony – nagyon fontos, hogy a két személy közt kölcsönösen korrekt, bizalmi munkakapcsolat alakuljon ki. A kapcsolattartónak minden ezzel ellentétes körülményre illetve metakommunikatív jelzésre azonnal fel kell figyelnie. A „talin” ugyanis – általában egy presszóban, sörözőben, étteremben vagy bárban – csupán két ember beszélget kötetlenül egymással, akik ráadásul egymásra vannak utalva, és ebben a munkakapcsolatban nagyon nem mindegy, hogy ki irányítja a beszélgetés menetét, vagyis ki kit számoltat be, végső soron ki kinek az ügynöke. Hiába gondolja az ügynöktartó, hogy a tanulmányozás révén megismerte kapcsolatát, hiába van mindenféle operatív felderítési, krimináltaktikai, pszichológiai ismerettel felvértezve, hiába tudja és gyakorolja az irányított beszélgetés és az interjútechnika módszereit, lehet, hogy a találkozón ezek csődöt mondanak. És hiába van a kapcsolattartó mögött akármekkora hírszerző vagy elhárító apparátus, a találkozón egyedül van, csak saját magában, saját képességeiben bízhat. Ez a kapcsolattartó magányossága, ezt az érzést csak az ismeri, aki már átélte.
A kapcsolattartó vagy összekötő és az ügynöke közötti viszony nemcsak speciális interperszonális kapcsolat, de nagyon-nagyon racionális munkakapcsolat is, ahol a beszámoltatás során nem szabad elfogadni olyan információkat, amelyek leellenőrizhetetlen híresztelések, mendemondák vagy pletykák. Ezek az információk bár jól hangzanak, semmit sem érnek, mert fölöslegesen sok munkával jár ellenőrzésük, és ha az ügynök csak ilyenekkel tud szolgálni, vagy nem veszi komolyan feladatát, vagy félre akarja vezetni kapcsolattartóját, tehát tudatosan dezinformációkkal „eteti”.
A kapcsolattartás és foglalkoztatás másik nagy veszélye érzelmi jellegű. Az nem baj, sőt kifejezetten jót tesz a kapcsolatnak, ha baráti jellegű. A kapcsolattartó vagy összekötő és az ügynöke között azonban tilos bárminemű intim, szexuális viszonyt létesíteni, mert az előbb vagy utóbb a munkavégzés rovására megy. Először is a szexuális kapcsolat során a kapcsolattartó és az ügynöke között leomlik az a vékony fal, amit a kölcsönös tiszteletből eredő távolságtartás emelt, tehát egyiküknek sincs hová visszavonulnia, ha a vágyak egy idő után alábbhagynak, és már a munkára kellene koncentrálni. Amennyiben csak az egyik fél vágyai csitulnak, a másik rögtön érzelmi zsarolásba kezd, ami végül az operatív munkavégzés megtagadásához vezethet. Másodszor a szexuális kapcsolat a kívülállók számára is kiváló zsarolási lehetőséget kínál, és ebben a szakmában az ellenfél ekkora lehetőséget sohasem hagy ki.

A Kiadó engedélyével.

Kapcsolódó írások:Varga Bálint: Magándetektívek
Sasvári Rudolf: Üzleti hírszerzés (avagy Az ügynöktartás ábécéje)