Egy hulla, egy falafel és a többiek (DVD)

Bármennyire nem szeretem a kliséket, az Egy hulla, egy falafel és a többiek népszerűsítésére szolgáló szlogen, miszerint - kissé eltorzítva - a film a Trainspotting ausztrál „kisöccse”, a hasonlat ezúttal telibe talált. A kilátástalanságot sugalló életérzés, a kábítószerekbe menekülő, céltalan, állástalan fiatalok élete, a fekete humor, a halál és túlélés abszurd játéka mind a skót kultuszművet idézik, annak kiérdemeletlenül szerencsés menekvése nélkül. (De ne gondoljuk, hogy a film bármiféleképp is tragédiába torkollik - épp ellenkezőleg. Legfeljebb a végkifejlet előkészítettebb, vallja kevésbé magáénak a történelem szétszabdaltságot feltételező, teljes ok-okozatiságot tagadó derridai felfogását.)

Ráadásul Baz Luhrman campbe hajló, zseniális filmjeitől és a Priscilla, a sivatag királynőjétől eltekintve hirtelenjében nem sok ausztrál filmet tudnék megemlíteni, amelyik komoly sikert ért el az öreg kontinensen is. Épp ezért kétszeresen is üdítő olyan művel találkozni, amelyik nem csupán egy, a mienktől sokban eltérő, mégis azonos gyökerű kultúra terméke - másrészt azonban ezer szállal ragaszkodik az általunk is ismert és megszokott életérzéshez, a nyugati szellem dekadenciáját kifigurázó fekete humorhoz -, hanem jól megformált karakterekkel és humoros fordulatokkal teli jó másfél órát ígér.

Danny, a történet főhőse (akit az eddig elkészült két Lara Croft-film elektronikai ezermestereként, valamint a Charlie és a csokigyár Mr. Bucketjaként megismert Noah Taylor alakít egészen nagyszerűen) egyik házból a másikba költözik egyre bővülő, időről-időre elviselhetetlenné váló baráti köre elől, akik persze rövidesen ismét rálelnek új búvóhelyére, hogy újfent összeköltözzenek vele, és hol megédesítsék, hol megkeserítsék az életét.

Danny, a született mesélő, tipikus modern „felesleges ember”, aki a tizenkilencedik századi orosz elődökhöz hasonlóan intellektuálisan messze az őt körülvevők felett áll, és mivel nem találja helyét, fokozatosan elzüllik, és hatalmas tartozást halmoz fel büntetésekből.

Írói ambícióit előbb avantgárd, ön-reflexív művészként igyekszik kiteljesíteni, az állandó sikertelenség, az írásképtelenség azonban a film talán legmerészebb átverésének megvalósítására sarkallja - mely igazi abszurd poén, cinikusan posztmodern fricska, amit Dannyvel együtt a rendező (rajta kívül pedig az eredeti regény írója) az elüzletiesedett, mindenben a „fiatalos lendületet” keresni igyekvő, puszta szórakoztató iparággá silányodott könyvkiadásnak mutat - mindezt rövidke epizódként beépítve a film egészébe.

A film elsősorban tehát azoknak szól, akik kellő distanciával, ajkukon gúnyos, önlesajnáló mosollyal képesek tekinteni a végnapjait élő nyugati világra, és egy friss perspektívából szeretnék újra szemlélni az unásig boncolgatott, agyonkritizált problémagócokat: az önkifejezés erőszakos halálát, a kapcsolatok kiüresedését, az eszelős szekták és politikai szélsőségek közömbös elfogadását, a mindezek miatti érzelmi-értelmi vergődést, és a hasonló, hasonlóan lehangoló gondokat.

Elgondolkoztató, megrázóan nevettető alkotás, a fiatalok, az új elveszett generáció életérzését tökéletesen közvetíteni képes üzenet a jelennek és a jövőnek.

A magyar DVD-kiadás extrái:
Képgaléria
Előzetes

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 2.0), angol (DD 2.0)
Felirat: magyar
Kép: 1,85:1 (16:9)