Főkép

Jellemző: amíg Tom Sawyer vagy Huckleberry Finn kalandjai egyszerre 3-4 kiadásban is kaphatóak, Mark Twain életművének többi darabja már jó ideje hiányzik az üzletekből. Ez alatt nem csak az élményszámba menő útleírásait értem, hanem azokat a humorosabb-szatirikusabb műveit, amelyekben alaposan megmondja a véleményét kora társadalmáról.

Ezen korszakának ékes példája az 1894-ben íródott Puddingfejű Wilson, ami egyszerre krimi (hiszen bűntény és nyomozás egyaránt megtalálható benne) és korrajz (a történet idején még létezett a rabszolgatartó Dél) – kellőképpen eltúlzott szereplőkkel.

Nem csak a buta néger alakját csodálhatjuk meg, hanem az önteltségtől duzzadó tehetős polgárt is (aki bár esküszik a demokráciára, nem győz hajbókolni az európai arisztokrata előtt), valamint a vénkisasszonyokat, és a romantikus ifjú leányzót. De hosszasan sorolhatnám a Mississippi mentén előforduló regénybe illő figurákat – a hangsúly mégsem az egyéneken van, hanem a belőlük összeálló tablón. Ezért aztán a címválasztás ellenére téves elképzelés lenne Wilsont középpontba állítani, ugyanis bár fontos, de korántsem központi figura.

Ugyanilyen fontos a cselekmény előrehaladásának szempontjából az a gyerek, aki hatalmas felfordulást okoz abban a békebeli (értsd polgárháború előtti) kisvárosban, ahol felcseperedik.

Pályafutása nem sok hasonlóságot mutat Tom Sawyer csínytevésekkel tarkított életével, mivel az elevenség nála rosszindulattal és még számos elítélendő tulajdonsággal társul, ami összességében nem túl szeretetre méltó jellemet eredményez.

Mindenesetre az általa okozott galibák elsimításához nélkülözhetetlen Wilson személye, aki ennek érdekében meglehetősen különc passzióját, az ujjlenyomatok gyűjtését és katalogizálást is segítségül hívja.

A találó mondatok kedvelői is örülhetnek, hiszen a fejezetek elején idézetek szerepelnek Puddingfejű Wilson naptárából, bennük humorral kevert bölcsességek igyekeznek megragadni az élet értelmét – vagy valami hasonlót. A szerzőnek ezek a gondolatok olyannyira megtetszettek, hogy egy másik könyvébe (Utazás az Egyenlítő körül) is jut belőlük. Ízelítőül egy példamondat:
„Ádám és Éva igen sok kiváltságnak örvendett, de mind közül az volt a legjelentősebb, hogy elkerülhették a fogzás fájdalmait.”