Főkép

Amikor évekkel ezelőtt még a moziban néztem végig először a Pitch Black című tudományos fantasztikus filmet, kiváltképp a kezdő jelenetsor fogott meg benne, mely addig nem látott hitelességgel mutatta be az üstökös csóvájától megsebzett űrhajó balsikerű bolygót érését. Korábban a filmesek valahogy mintha megfeledkeztek volna az atmoszférába berobbanó űrjárművek felhevüléséről és annak sokszor katasztrofális hatásairól.

Nem így David Twohy (a Rémecskék 2 egyik forgatókönyvírója) és csapata. Teljesítményét pedig azóta sem múlták felül, hiába hogy rengeteg sci-fiben, többek között a Sithek bosszújában is láthatunk ehhez hasonló űrhajós „kényszerleszállást”.

Azóta a tudományos fantasztikum technikai háttere olyasmikre képes, amik látványban messze felülmúlják ezeket az annak idején felejthetetlennek vélt képsorokat, a történet ellenben - melyet elsőre kissé sekélyesnek és igazi sci-fihez némiképp méltatlannak ítéltem - érdekes módon még ma is megragad.

Végtére is a tény, hogy az űrhajótöröttek szerencsétlenségükre épp akkor kényszerülnek leszállni az ismeretlen planétára, amikor az égitestek huszonkétévenkénti együttállása teljes sötétségbe borítja a bolygót, és előcsalogatja a mélység vérszomjas szörnyetegeit, meglehetősen erőltetettnek hat, hacsak a végzet kezét valós természeti (vagy inkább természetfeletti) erőnek el nem fogadjuk.

A kibontakozó dráma viszont másodszorra, sőt, sokadszorra is hitetlenségünk klasszikus-romantikus felfüggesztésére, és a szereplőkkel, helyzetükkel való feltétlen azonosulásra képes rávenni az arra fogékonyakat. Az alapkonfliktus, nevezetesen, hogy a maroknyi túlélő megmaradása a hetekre a sötétség foglyául esett bolygón egy többszörös gyilkostól, az ő jóakaratától függjön, oly mélységesen ironikus helyzet, aminek hatása alól fölöttébb nehéz kibújni.
Tudattalanunk mintegy végiggondoltatja velünk, vajon mi mit tennénk a pánikhelyzetben egy pillanatig a többiek feláldozását fontolgató kapitány, az Allah segítségében mindvégig bízó zarándokok, vagy a sorozatgyilkos Riddick „leszállításáért” szép summát váró fejvadász helyében.

És ami még ennél is fontosabb, a Riddicket alakító Vin Diesel küllemre bármennyire is a kegyelmet nem ismerő, az emberölésben élvezetét lelő bűnöző sztereotípiáját sugallja, játéka meglepően árnyalt, többnyire kerüli a sok nagy színész hasonló alakításaiban hibaként felróható túlzásokat és természetellenes kegyetlenséget, kéjesen fitogtatott felsőbbrendűséget, vagy puszta közönyt. Egyszóval tökéletesen érzékelteti a korunkra oly jellemző viszonylagosságot, az erkölcsi abszolútumok megkérdőjelezhetőségét.

A borzongató hatásában elsősorban az Aliennel összevethető Pitch Black így végül nem speciális effektusai miatt vált maradandó alkotássá - jóllehet a világítás terén a konvencionalitás tudatos kerülése, a bolygó sajátosságainak elidegenítéssel megvalósított előtérbe helyezése nem kis mértékben járul hozzá az összhatáshoz -, hanem az igazán remek színészi játéknak (mely egyben Vin Diesel nagy áttörését jelentette), valamint a tudományosságot nem nélkülöző, egyszóval nem űroperai jellegű fantasztikumnak, és a sok tekintetben az ókori görög tragédiákhoz mérhető konfliktussal és megoldással kiteljesülő cselekménynek köszönhetően.

A magyar DVD-kiadás extrái:
Az író-rendező David Twohy bevezetője a filmhez
A Sötétség Krónikája vizuális enciklopédiája
John üldözőnaplója
Sötét düh: A bárka haladása
Indul a játszma
Így készült a Pitch Black
Audiokommentárok
Betekintés a sötétbe
Előzetesek

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: angol (DTS), angol (DD 5.1), magyar (DD 5.1)
Felirat: magyar, angol, izlandi, svéd
Kép: 2,35:1 (16:9)

Kapcsolódó írás:

Pitch Black & Riddick (CD)