Főkép

Az orosz opera meglehetősen sajátos helyet foglal el az operairodalom egészében, hiszen bármennyire is az európai hagyományok folytatójának tekinthető, e hagyományok legfeljebb évszázadokkal az orosz romantika felvirágzása előtt alkották szerves részét az elkülönülés jeleként a pravoszláv vallást választó Kijevi Rusz - majd jogutódai - civilizációjának.

Az orosz dalszínművek e szakadás következtében egyrészt olyan nyelven íródtak, amit a Keleti-Kárpátokon innen csak kevesen értettek, értenek, másrészt dallamkincsük is olyan zenei forrásokból táplálkozott, ami közelebb állt az ortodox egyházi kórusok feszes harmóniákra és himnikus, reszponzorikus és zsoltárszerű ellenpontra épülő repertoárjához, mint a sokszor csapongó, az önkifejezés érdekében minden szabályt felrúgni vágyó európai romantikához.

Ennek a felemás illeszkedésnek csodálatos példája Mihail Glinka 1836-ban bemutatott első operája, a nálunk Ivan Szuszanyinként ismert Жизнь за царя.


A Chopin, Berlioz, Schumann és Donizetti fémjelezte kora romantikus évtizedben született Glinka-zenemű, az első orosz nemzeti operaként tisztelt darab, zeneileg még akkor is kissé archaizálónak tűnik, ha a Rosen báró és Vaszilij Zsukovszkij költő librettóján alapuló történet maga tökéletesen kifejezi a korszellemet, a nemzeti vonások hangsúlyozását, és a romantikus értelemben vett nacionalizmus előtérbe kerülését.

A zenei szövet és tematika ugyanis nem kis mértékben visszanyúl a klasszicizmus, mi több, az érett barokk módszereihez. A dallamvezetés, a zenei motívumok többsége a barokk kort idézően mesterkéletlen(nek ható), természetesen kibontakozó melódia, míg az opera egészének felépítése alapvetően szimfonikus: a textúra a főbb témák szisztematikus fejlesztéséből és variációiból, majd pedig rekapitulációjából áll össze, teljesedik ki. Ám Szentpétervár épületeinek, hangulatának ismeretében cseppet sem meglepő e klasszicizáló hajlam megmutatkozása.

A főszerepet - az életét a cárért feláldozó hős Ivan Szuszanyinét -, mely az erőt, atyaiasságot sugalló basszus regiszterben íródott, a Magyarországon, többek között a Nemzeti Filharmonikusokkal is vendégszerepelt Jevgenyij Nyeszterenko tökéletes dallamformálással és hitelességgel énekli el.

Mellette a Ványát megformáló Jelena Zaremba tűnik ki az előadás fontosabb szereplői közül. A Moszkvai Nagyszínház zenekara méltó hírnevéhez; az orosz hagyományokhoz híven hibátlanul, nagy pontossággal játszanak, és ha kell visszafogottan, ha kell erőteljesen szólalnak meg az 1992-ben rögzített felvételen.

A balett-betét látványos, színpompás és kecses - noha furcsa látni, hogy bárkinek is az európaiságot, a nekünk magától értetődő nyugati civilizációt, a kifinomultságot megtestesítő, keringőző, mazurkázó lengyel udvar jelenti az idegenséget, a legyőzendő másságot.

Mindent összevetve egy rendkívüli mű rendkívül felemelő előadását láthatjuk, hallhatjuk a Warner Music kiadványán, mely mind az előadás, mind a megszólalás tekintetében irányadó lehet a DVD formátumban megjelentetett hiánypótló archív operafelvételek között.

Előadják:
Jevgenyij Nyesztyerenko - Ivan Szuszanyin
Marina Mescserjakova - Antonyida
Alekszandr Lomonoszov - Szobinyin
Jelena Zaremba - Ványa
Borisz Bezsko - lengyel parancsnok

A Bolsoj Szimfonikus Zenekara és Kórusa
Alekszandr Lazarev - karmester

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: orosz (DD 2.0)
Felirat: angol, német, spanyol, francia, olasz, portugál
Kép: NTSC 4:3
Játékidő: 173 perc