FőképHa a Koh-I-Noor a drágakövek drágaköve, akkor Handel Messiása az oratóriumok oratóriuma, ennek Simon Preston és Christopher Hogwood-féle interpretációja pedig minden Messiás-előadások etalonjának tekinthető.

E késő barokk zenemű a komponista legmaradandóbb alkotása, melynek egyes részleteit, mint amilyen a „Halleluja-kórus”, lényegében mindenki ismeri a nyugati világban, magát az oratóriumot ugyanakkor Wolfgang Amadeus Mozarthoz vagy Edward Elgarhoz hasonló, kiváló zeneszerzők átdolgozásai tartották életben.
A Messiásban összegződik minden, amit a német származású, de hajlott korára teljességgel angollá vált, angolos stílusban gondolkodó zeneszerző a komponálásról megtanult és felhalmozott.

A közel-bachi emelkedettséghez és összetettséghez Purcell melodikus, nem egyszer mesterkéletlen dalokra emlékeztető kifejezésmódja adódik hozzá, ami egyedülállóan csodálatossá teszi a Megváltót dicsőítő oratóriumot. Az elengedhetetlen drámaiság terén pedig Handel 1742-t, az első változat elkészültének időpontját megelőzően komoly tapasztalatra tett szert tucatnyinál is több olasz stílusú operája megkomponálása révén.

Az interpretáció különlegessége, hogy a számos kibővített zenekarral és kórussal megvalósított, köztük nem egy ihletett és egészen felemelő előadás után Christopher Hogwood visszatért az eredeti felfogáshoz, és megkísérelte újrateremteni a tizennyolcadik század közepének hangzásképét.
Ennek megvalósításához tökéletesen képzett zenekara mellé öt nagy formátumú, a régi zenében jártas szólistát kért fel, valamint a Westminsteri Apátságnak a neves zenetudós, Simon Preston irányítása alatt működő kórusát.

A fiú szopránokkal és kontratenorokkal kiálló férfikar megismételhetetlen élményben részesíti a közönséget. A magas regiszterű kórusbetéteket a női énekesek rendszerint erős széllel küszködő, helyükben megmaradni igyekvő, rezgő nyárfákként adják elő, a fiúk könnyed, természetes éneke ezzel szemben úgy hat, akárha angyalok kara szállt volna le közénk a földre, hogy az evilági zenekar velük kiegészülve juthasson el az éteri magasságokba.

A L’Oiseau-Lyre kiadó jóvoltából CD-n is beszerezhető előadás (melynek kiadása két évvel megelőzte a BBC televíziós vállalkozását) ekképp kétségkívül felülmúlhatatlan és irányadó - azóta több autenticizáló felvétel is készült a műből -, és jóllehet a DVD-változat hangmérnöke néhol a korábbi Hogwood-féle hangfelvételhez képest más irányelvek szerint osztotta el a hangsúlyokat, a már megszokott színvonalú, kifogástalan megszólaltatás élményében részesülhetünk.

Előadják:
Judith Nelson - szoprán
Emma Kirkby - szoprán
Carolyn Watkinson - alt
Paul Elliott - tenor
David Thomas - basszus

The Choir of Westminster Abbey
Simon Preston - orgona, kórusvezető

The Academy of Ancient Music
Christopher Hogwood - karmester

Eddig Christopher Hogwood és az Academy of Ancient Music alábbi felvételeiről írtunk:Mozart: Piano Concertos Nos. 22 & 23
Mozart: Piano Concertos Nos. 18 & 19
W. A. Mozart: The Symphonies Vol. VI. (3 CD)
Henry Purcell: Dido and Aeneas
Johann Sebastian Bach: Double Concertos
Joseph Haydn: Symphonies 94 „Surprise” & 96 „Miracle”(CD)
Johann Sebastian Bach: Harpsichord Concertos, BWV 1053, 1055, 1058 (CD)
J. S. Bach, G. F. Handel: Solo Cantatas & Arias (CD)